-

Az ide-oda pakolgatott ünnep

A termésért való hálaadás jóval az újkor előtt született, és a világ nagyon sok táján megünnepelték az őszi betakarítást. A mai amerikai hálaadás története 1620-ig nyúlik vissza. Az anglikán egyház elől menekülő vallási üldözöttek százketten érkeztek a Mayflower hajó fedélzetén az észak-amerikai kontinensre. Közülük alig ötvenen élték túl az első zord telet és a mostoha körülményeket valahol a mai Massachusetts területén. Őket a wampanoag indiánok tanították meg a kukoricatermesztésre, a juharszirupkészítésre, a helyi halászatra és vadászatra. A következő ősszel a telepesek meghívták az indiánokat, és három napon át gazdag lakomával ünnepelték a bőséges termést a Mayflower fedélzetén.

Ezt követően is tartottak hálaadást, sőt, másfél évszázadon át önkényesen pakolgathatták az ünnepet az őszi időszakban egészen addig, amíg George Washington nemzeti ünnepnappá nyilvánította, majd a polgárháború végén Abraham Lincoln a nemzeti identitás megerősítésének egyik pilléreként november utolsó csütörtökét nevezte ki a hálaadás ünnepévé. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság és Roosevelt elnök szólt közbe: a kiskereskedelem fellendítéséért, az ünnepi szezon meghosszabbítása miatt november negyedik csütörtökére tették.

A szerencsepulyka

Az 50 millió pulyka közül, amelyek az amerikai asztalokra kerülnek, minden évben egy, az utóbbi években két szerencsésnek megkegyelmez az elnök. A szokás történetét némi homály fedi, mert egyes források szerint Lincoln fia, Tad sétafikált le-fel a Fehér Ház udvarán a pórázra kötött, hálaadásnapi asztalra szánt pulykával, amit annyira megkedvelt, hogy így apja kegyelméből a szárnyas megmenekült. 

J.F. Kennedynek is megesett a szíve a nyakában, Jó étvágyat, elnök úr! táblával érkező pulykán, de

hivatalos keretek között elsőként Ronald Reagan kegyelmezett meg a pulykának 1987-ben, hogy utódja, George H. W. Bush tegye a ceremoniális pulyka-szertartás részévé állatvédőkkel a háttérben.

A 2003 és 2008 között megkímélt pulykák a hálaadásnapi asztal helyett Disneylandban parádézhattak Miki egér és Donald kacsa oldalán a felvonulás főmarsallaként. A pulykák életét sem hagyta nyom nélkül a közösségi média: tavaly a Twitteren szavazhattak a Honest és Abe nevű pulykák sorsát követő amerikaiak, amelynek eredményeként a két kaliforniai szárnyas közül Abe kapta meg a „Nemzeti Hálaadásnapi Pulyka" címet.

De hogy kerül a pulyka az asztalra?

A hálaadásnapi menü régiónként, de akár családonként is változhat, de egy fogás biztos az asztalon lesz – a sült pulyka. Gyakorlati okok miatt kerül a pulyka az asztalra, hiszen Észak-Amerikában őshonos állat, de a legenda szerint I. Erzsébet angol királynő éppen libát falatozott, amikor az ország támadására indult spanyol hajók elsüllyedtek. A királynő az örömhíren felbuzdulva kért még egy libát. „Ha ló nincs, a szamár is jó” alapon a telepesek liba helyett pulykát sütöttek.

A pulykafogyasztás népszerűsítéséhez az amerikai Nemzeti Pulyka Szövetség is hozzájárul, hiszen 1947 óta egy, illetve az utóbbi időben két madarat küld az elnöknek. A boltok hűtőiben ipari mennyiségben sorakoznak a pulykák, de az elfoglaltabbak komplett hálaadásnapi vacsorát is rendelhetnek.

A ropogósra sült, belül omlós pulyka mellé nálunk ezek a köretek kerülnek az ünnepi asztalra: kenyérből készült töltelék, édeskrumplipüré, sonka, áfonyaszósz, zöldbab gombamártásban és sütőtök- vagy pekándiós pite édesszájúaknak tejszínhabbal a tetején, de az elmúlt kilenc évben ettem már hálaadáskor tejszínes kukoricasalátát, hideg céklasalátát és sült kelbimbót is.

Becslések szerint az aznap elfogyasztott kalóriamennyiség valahol négy és hatezer között mozog.

Mindenki ünnepel

Abraham Lincoln gondolata célba ért: a hálaadás az egyik leginkább egységes amerikai ünnep.

Vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül mindenki együtt ünnepel. Ilyenkor mennek haza a főiskolások, egyetemisták – sok helyen szeptember óta először.

A látszat ellenére ez nem egy négynapos ünnep, hiszen a péntek nem munkaszüneti nap. Délelőtt a Macy’s áruház látványos felvonulását közvetíti a tévé a parádét megnyitó óriás méretű pulyka-lufival, hatalmas Disney-figurákkal, a Mikulással, a léggömbökről integető hírességekkel és közel egymillió lelkes látogatóval. 

Az 1924-ben indult kezdeményezés mára az ünnepi időszak hivatalos megnyitójává lépett elő: a következő öt hétben ünneplik a karácsonyt, a zsidó hanukát, a hétnapos, afrikai kultúrában gyökerező, de amerikai eredetű kwuanzaa-t és az újévet. Délután a parádét három amerikai focimeccs váltja a képernyőkön. A meghittség helyét aztán jó pár órával később magához ragadja a fogyasztás: másnap, azaz a fekete pénteken elképesztő leárazásokkal várják a boltok a vásárlókat. Pár dollárért plazmatévéhez vagy negyedáron porszívóhoz juthatnak a szívós, korán kelő fogyasztók, akik gyakran éjféltől sorakoznak egy-egy nagyáruház bejárata előtt. Az internetes akciókat pedig már előző este fürkészik a diszkontvadászok. Sok család ezen a napon díszíti fel a fenyőfát.

És hogy mégis miért tetszik ez az ünnep?

Az alapgondolatért: a hálaadásért.

Count your blessings – hangzik el gyakran amerikaiak szájából a mondat, amely arra ösztökél, hogy gondoljuk végig mindazt, amiért hálásak lehetünk.

Lehet az család, barátok, az asztalra tett étel, egy szép nap – mindaz, amit oly természetesnek és magától értetődőnek veszünk. A hála érzete belülről jön, de talán igaza van az amerikaiaknak: időnként érdemes összeszámolni, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Talán több is van, mint gondolnánk.

Trembácz Éva Zsuzsa

Éva korábbi cikkét, amelyben azokról a dolgokról ír, amelyeket imád Amerikában ITT OLVASHATOD el, és azt is, hogy mit utál benne.

Látogass el Éva szerzői oldalára is! KATT IDE! 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Claudio Schwarz