Mit kíván a magyar nő, ha szülni készül? Karácsonyi kívánságlista a szülészetekhez

–

Bár a legtöbb hazai szülészeten sok szempontból nem ideálisak a körülmények egy szülő nő számára – kevés és kényelmetlen a hely, nincs külön vécé és fürdőszoba, rossz a kórházi étel, és a gyermekágyas osztály sem arra van szabva, hogy a frissen szült nő megkapja a szükséges támogatást a kisbabája gondozásához – mégsem az állt a kívánságok középpontjában, hogy legyen szebb a csempe, vagy több a privát szféra. Ennél sokkal alapvetőbb szempontok kerültek elő, amelyekről lassan tíz éve beszélgetünk. Ezért karácsony alkalmából tolmácsoljuk, mik azok a leggyakoribb kérések, amelyeket szeretnénk, ha minden egyes magyar szülészet megvalósítana.

Ezt kérték a legtöbben:

• Ne válasszák el az anyáktól a kisbabáikat, és ne korlátozzák, hogy mikor lehetnek velük.

Ebbe beletartozik az, hogy császármetszés után is maradhasson együtt a baba, az anya és az apa, legalább addig, amíg az anya nem tudja ellátni önállóan a kisbabáját. Ahogy az is, hogy a babákat elkülönítés helyett vizsgálják inkább a szobákban, és lehessen jelen a szülő is a vizsgálatok, mérések, egyéb gondozási események ideje alatt. (Bár a törvény a gyerekek ellátásával kapcsolatban egyértelműen kimondja, hogy kórházi tartózkodásuk alatt 24 órában lehet velük a szülő, a mai magyar szülészeti ellátásban mégis rutinszerűen korlátozzak az újszülötteket ezen jogaik maradéktalan érvényesülésében – a szerző.)

• Az édesanyák szeretnék, ha az apa (vagy a választott kísérő) velük lehetne császármetszés, a szülés teljes hossza, és szükség esetén a gyermekágyas napok alatt is.

Tehát a műtőben is, akkor is, ha elhúzódik a vajúdás, akkor is, ha szülésindításra van szükség, és akkor is, amikor már a gyermekágyas osztályon igényelne támogatást az anyuka. Ennek megvalósítására konkrét javaslat is érkezett: van, aki szerint nagy segítséget jelentene, ha mindennap lenne kijelölt idősáv, amikor egy kísérő bemehet az anyához a kórterembe, a privát szférát pedig elhúzható függönyökkel óvnák.

• Szeretnék az édesanyák eldönteni, hogy milyen pozícióban vajúdnak, majd szülik meg a kisbabájukat.

Tisztában vagyunk vele, hogy vannak esetek, amikor ideiglenesen szükségessé válhat egy-egy irányított pozíció.

A magyar szülészeteken mégis mindennapos, hogy az anyát lebeszélik róla, vagy nem engedik neki, hogy a számára kényelmes testhelyzetet vegye fel.

Az pedig, hogy ez még mindig szerepel a kívánságlistán, azt jelzi: nem valósul meg – pedig ahogy konferenciákra, továbbképzésekre kell járniuk a szakembereknek, úgy jogos követelmény lehetne az is velük szemben, hogy hospitáljanak olyan kollégák mellett, akik magabiztosan tudják segíteni a szabad pozícióválasztást a kitolási szakasz alatt is. Ennek megvalósulását a vezeték nélküli CTG-készülékek hiánya is gyakran akadályozza, ezért többen azt is kérték, hogy ezeket tegyék elérhetővé minden egyes szülő nő számára.

Sokan kérték ezt is:

• A dúla és az apa is lehessen jelen a szülés során, ugyanis ez sok nő számára nagyobb biztonságérzetet adna.

De van, aki már azzal is megelégedne, ha egyáltalán engedélyeznék a dúla jelenlétét, más azt kéri, hogy ne korlátozzák, hányszor cserélhetnek egymással helyet az apa és a dúla, a többség mégis az együttes jelenlétük lehetőségét szeretné. Sokféle indokkal magyarázzák az egyes szülészeti osztályok, hogy miért nem járulnak hozzá a dúlai támogatáshoz, de valójában ezek mind orvosolható aggodalmak, megoldható aggályok lennének. Pláne, ha a szülő nő igényeit helyezzük középpontba.

• Sokan kérték a szülészeti osztályok türelmét a test természetes folyamataival kapcsolatban.

Az édesanyák oxitocin és sürgetett beavatkozások helyett időt és türelmet kérnek, amennyiben a szülés folyamata nem egyenletesen halad előre, vagy egy időre leáll.

• A szoptatási tanácsadók folyamatos jelenlétére óriási szüksége lenne a kismamáknak.

Sokan számoltak be arról, hogy valódi tanácsok és segítség helyett csak kioktatást, számonkérést kaptak a csecsemős nővérektől a gyermekágyas osztályokon.

Pedig az édesanyák közül sokan úgy nőnek fel, hogy nincs körülöttük kisbaba, ezért az első órákban gyakran nagyon elveszettnek érzik magukat.

• Előzetes tájékoztatás és a beleegyezés kérése minden egyes beavatkozás előtt…

…valamint, hogy ne írassák alá a kismamákkal az összes beleegyező nyilatkozatot a kórházi felvételkor. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy sok szakember helytelenül értelmezi ezt a kérdést, de fontos tudni: a beavatkozások körébe tartozik a méhszáj elválasztása a magzatburoktól, a méhszájvizsgálat és annak kézzel történő tágítására irányuló szándék (utóbbi elavult gyakorlat), a burokrepesztés, a gátmetszés, a vénabiztosítás, a mesterséges oxitocin adagolása, és az is, ha az anya hasát a kitoláskor felülről szeretné nyomni az orvos.

• Szeretnék, ha valódi és mindennapos lehetőség lenne az ambuláns szülés.

Ez számos országban elérhető gyakorlat, nem kell nagyon messzire menni a know-how elsajátításához, ami után az implementáció is sorra kerülhet.

• Szeretnék, hogy a kórházak honlapjai részletes és transzparens tájékoztatást nyújtsanak az adott szülészeten alkalmazott gyakorlatokról.

Jelenleg rengeteg meglepetés éri a szülésre készülő nőket, hiába tájékozódnak a szülészethez tartozó szakembertől vagy más anyatársakról előre.

• Ismerjék és alkalmazzák a szülészeten dolgozók a támogató és megerősítő mondatokat az egészségügyi ellátás során.

Bár a megfogalmazás nem ebben a formában érkezett. Hanem, például így: „Szeretném, ha a vizsgálatok és a szülésélmény nem attól függene, hogy az éppen bent lévő nővérnek/orvosnak milyen hangulata van. Nem azon kellene görcsölni, hogy ma megaláznak, vagy sem, amikor ezeknek nagyon szép pillanatoknak kellene lennie egy nő életében.”

Vagy így: „Szeretném, ha az orvosok, nővérek komolyan vennék a szülő nők fájdalmait, érzéseit. Még akkor is, ha épp »nem torzul a feje a fájdalomtól«. Attól még lehetnek fájdalmai, megérzései az anyukának. Ne csak tankönyvi leírásra, emberi tapasztalatokra is hagyatkozzanak.”

És így is:

„Bárcsak minden nőnek elmondanák, hogy kompetens, erős ember, aki képes a saját belső hangjára figyelve megszülni a méhében növekvő gyereket!”

Több szívszaggató kívánság is érkezett

Ez azonban még közel sem a teljes lista, a felsoroltakon túl több specifikus, és meglehetősen szívszaggató kívánság érkezett hozzánk. Íme, néhány, a teljesség igénye nélkül: 

„Nagyon szeretném kérni minden olyan egyedül szülő nőtársam nevében, akinek valamilyen okból nem lehet megmutatni a szülést követően a kisbabáját, és előre szól a nővéreknek, orvosoknak, hogy fotózzák le a kisbabáját, akkor ezt tegyék is meg” – mondja az édesanya, aki az altatásos császármetszés utána 12 órával láthatta először koraszülött kisbabáját, mivel csak akkor engedték felkelni, hiába kérte, hogy készítsenek képet róla. Szerinte ezt egy előzetes formanyomtatvány mindenki számára legálissá tudná tenni még GDPR-szempontból is.

„Szeretném, ha nem csak a nagyobb városokban, hanem a környező településen élőknek is járna nőgyógyászati várandós tanácsadás, mert így mi csak a terhesség megállapításkor, a 19 hetes UH-n és az NST alkalmával találkozunk szakemberrel”

– írta egy másik édesanya a Tiszántúlról.

„Bárcsak a nővérek nagyobb türelemmel és empátiával lennének az újdonsült anyukák felé, akik nemcsak lábadoznak a szülésből, de közben már el kell látniuk egy új feladatot is. Bárcsak ez a türelem és empátia akkor is meglenne, ha a kórházi személyzet fáradt és túlterhelt. Megértem, hogy iszonyat kemény a munkájuk, de ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő anyukákkal kiabálni és durvának lenni akkor sem szabad” – kívánta egy ősszel szült kismama.

„Bárcsak minden perinatális gyászt érző nőnek elmondanák, hogy az érzései validak, joguk van szomorúnak, dühösnek lenni, joguk van gyászolni és támogatást kapni! Legyen pszichológus készenlétben minden ilyen esethez!”­­ – fogalmazta meg egy negyedik érintett anya. 

A fenti alapvető és leggyakoribb kívánságokon felül rengeteg olyan is érkezett, ami már nem fér bele ennek a cikknek a keretei közé, mégis rendkívül validak és hasznosak. Cikkünk következő részében ezeket járjuk körbe – kiemelt fókuszt szentelve az egészségügyi dolgozók és a nőket, családokat és szakembereket támogató szakmai és civilszervezetek véleményének.

Kőrizs Kata