Ha egy nőt szexuális tárgynak tekintenek, az fáj – akkor is, ha algoritmusok teszik ezt

–

A Guardian két újságírója, Gianluca Mauro és Hilke Schellmann nemrégiben olyan mesterséges intelligencia által készített eszközöket teszteltek, amelyeket nagy techcégek fejlesztettek – köztük a Google és a Microsoft –, és amelyeknek az a feladata, hogy kiszűrjék az erőszakos és szexuálisan szuggesztív tartalmakat a közösségi médiaplatformokról.

A kísérlet célja az volt, hogy a két újságíró kiderítse: hogyan osztályozza az MI a fehérneműben, edzésen és orvosi vizsgálaton lévő férfiakról és nőkről készült képeket.

Nem meglepő módon, míg a mesterséges intelligencia algoritmusai a nőkről készült képeket mindig „szexuálisan szuggesztívnek” minősítették, ugyanez nem volt igaz a férfiakról készült hasonló – és néha még inkább „szexuálisan szuggesztív” – képekre.

Egy sziklán jógázó nőt „pikánsabbnak” értékelt az algoritmus, mint egy izmait látványosan és szándékosan feszítő férfit. Egy falnak támaszkodó, sportmelltartóban álló nőt szintén „szexuálisan szuggesztívebbnek” ítélt, mint egy olyan alsónadrágban pózoló férfit, akinek a teste tetemes mennyiségű olajtól és izzadságtól csillogott.

De még a terhes nők hasáról készült képek is „kifejezetten szexuális jellegűnek” minősültek.

A cikk egyik szerzője, Gianluca Mauro korábban hasonló teszteknek vetette alá a Linkedin-fiókját is. Az egyik alkalommal két fehérneműs nő képe mellé írt egy bejegyzést, majd ugyanazt a szöveget két alsónadrágos férfi képével illusztrálta.

Amikor mindkét posztot lefuttatta a mesterséges intelligencia tartalom moderálásának algoritmusain, csak az első, nőket ábrázoló tartalmat minősítették „szexuálisan szuggesztívnek”.

Gyakran a saját előítéleteinket tükrözik

Még mielőtt a mesterséges intelligencia algoritmusai lettek volna a döntőbírái annak, hogy milyen tartalmakat kell cenzúrázni és tiltani, sok közösségi oldalon kettős mérce működött. Évek óta heves kritikák érik a felületeket a női testek és az állítólagos meztelenség agresszív – néha egészen az abszurditásig terjedő – cenzúrázása miatt. A Facebook például már eltávolított jól ismert művészeti alkotásokat és történelmi képeket, amelyeken nők szerepelnek, sőt még mammográfián résztvevő nőkről készült fotókat is, mert azokat „túlszexualizáltnak” ítélték.

Az Instagram egyszer eltávolított egy képet egy tortáról – majd a fiókot, amelyik posztolta –, mert az az algoritmus szerint mellekre hasonlított.

Persze ha férfi mellbimbó lenne – ami a legtöbb platformon megengedett, szemben a nőivel –, az egy teljesen más történet lenne.

Míg a férfi test csak egy test, amely bizonyos helyzetekben lehet szexuális, más helyzetekben pedig egyáltalán nem az, addig a női test esetében nem mindig érvényesül ugyanez a logika

Testünket – és különböző testrészeinket, mint például a melleket vagy a mellbimbókat – még mindig nagyrészt eredendően szexuálisnak tekintik. Nem számít, hogy csak tornázunk, jógázunk, strandolunk, szoptatjuk a gyerekünket, vagy egyszerűen csak létezünk a saját testünkben és éljük az életünket, sokak fejében – és manapság már az algoritmusok szerint is – „szexuálisan szuggesztívek” vagyunk. Nem véletlen, hogy rengeteg kutatás is megerősíti, hogy főként a nők esnek áldozatul annak a kultúrának, amely erősen szexualizálja és tárgyiasítja a testünket.

A férfi ember, a nő testrész

Egy tanulmány például megállapította, hogy az agyunk valójában másképp dolgozza fel a férfiakról és a nőkről készült képeket, és ennek eredményeként a férfiakat hajlamosak vagyunk embereknek, a nőket viszont, nos… testrészeknek látni.

Egy másik tanulmány hasonló eredményre jutott: míg a férfiak és a nők egyaránt emberként érzékelik a szexualizált hirdetésekben a majdnem meztelen férfiakat, addig a hasonló hirdetésekben a majdnem meztelen nőkre sokkal inkább tárgyként tekintettek.

A női test csakúgy, mint a férfiaké, természetesen bizonyos helyzetekben szexuális. Más helyzetekben viszont csak egy test. Nem egy szexuális tárgy vagy eredendően szexuális testrészek halmaza.

De nyilvánvalóan hosszú út áll még előttünk, mire a fentiek beépülnek a köztudatba, és sajnos, mielőtt ez megtörténne, a szexuális tárgyiasítás továbbra is negatívan fogja érinteni a nőket és a lányokat – mind offline, mind online.

A tárgyiasítás fáj, még akkor is, ha algoritmusok teszik azt

Sok nő – és főleg fiatal nő – számol be arról, hogy gyakorlatilag mindennap szexuálisan tárgyiasítják őket, akár nem kívánt pillantások, érintések, megjegyzések, vagy más gesztusok formájában.

Számos tanulmány megállapította, hogy a tárgyiasítás érzése rossz hatással van ránk: csökkenti az iskolai teljesítményt, szégyenérzetet okoz és alacsony önbizalmat eredményezhet.

Hosszú távon akár depresszióhoz, étkezési zavarokhoz és szexuális zavarokhoz is vezethet. Bár ennek a jelenségnek a hatása valószínűleg egészen más a közösségi média világában, az sem éppen pozitív.

Ha igaz, amit a Guardian nemrégiben megjelent vizsgálata feltárt, és a legtöbb közösségi oldalon a tartalmakat moderáló MI- algoritmusok beépített nemi előítéletekkel rendelkeznek, akkor rengeteg nőt érhetett emiatt igazságtalanság. 

Ez ugyanis azt jelenti, hogy a nők nagyobb eséllyel voltak – és vannak – kitéve annak, hogy a bejegyzéseik elérését árnyéktiltással (amikor a platform úgy dönt, hogy korlátozza a tartalom elérését és hozzáférhetőségét – akár a követőid számára is – anélkül, hogy tudnál róla) csökkentik vagy eltávolítják.

Ez azt is jelenti, hogy azok, akik üzleti célokra használják a közösségi médiát, potenciális ügyfeleket és bevételt veszíthetnek, ha nem elég óvatosak a magukról vagy más nőkről készült képek vagy videók közzétételével.

De a helyzet a következő: akár tetszik, akár nem, a közösségi médiaplatformok az életünk részei, és úgy tűnik, egyelőre azok is maradnak. 

Persze az Instagramot, a Facebookot vagy a TikTokot valószínűleg előbb-utóbb felváltja majd egy újabb, menőbb platform. De éppen ezért lenne fontos, hogy a techóriások foglalkozzanak a kettős mérce problémájával a tartalom moderálásának folyamataiban, hiszen a nőket és lányokat az offline világban már most is gyakran háttérbe szorítják és diszkriminálják, pusztán a nemünk alapján.

Ha pedig hagyjuk, hogy az online világ mindennek a kiterjesztett folytatása legyen, tovább erősítjük azt az elképzelést – akár a mesterséges intelligencia algoritmusai révén, akár nem –, hogy a nőknek el kell takarniuk magukat ahhoz, hogy tiszteljék, értékeljék és meghallgassák őket.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép forrásai: Getty Images/  Andriy Onufriyenko, Pexels/ Olesia Lebedenko; Pexels/ Dani Alejandro

Mózes Zsófi