–

Rugalmas munkaidő – nincs munkaidő

Rendkívül csábítón és lazán hangzik a rugalmas munkaidő, ám saját magamból és az ismerőseimből kiindulva ez sokaknak azt jelenti, hogy az egész nap a munkáról szól. Márpedig az nem jó. Reggel sokszor már az ágyban megcsináltam ezt-azt, válaszoltam pár üzenetre, hát ezt TILOS. A rugalmas munkaidő nem egy szívesség, hanem csak irányadás. Nem azt jelenti, hogy örülj, hogy nem vagy órához kötve, ezért cserébe mindig legyél elérhető. Ez főleg olyankor tud kellemetlen helyzeteket szülni, ha más kollégák fix időbeosztásban dolgoznak, miközben a lényeg nyilván az, hogy az adott munkát elvégezzük.

Ki kell jelölni, mikor tudunk dolgozni, strukturálni kell a feladatokat. A kollégáknak is fontos tudniuk, hogy mikor nem vagyunk elérhetők. A lényeg, hogy ne folyjon szét a nap, ne a laptopunkkal az ölünkben és fél szemünket a telefonon tartva töltsünk minden időt.

via GIPHY

A multitasking felőröl

Munka, háztartás, gyereknevelés, párkapcsolat, saját mentális egészség, ezek között cikázni mindennap már-már cirkuszi mutatvány, csak épp nem olyan szórakoztató.

Persze képesek vagyunk főzés közben meetingelni, vagy takarítás közben szerepjátékozni a gyerekkel, de azért lássuk be, nem annyira ideális sehol sem jelen lenni száz százalékban. Mert akármennyire szuperek vagyunk, ha megosztjuk a figyelmünket, azzal alapvetően csökkentjük a teljesítményünket, ráadásul iszonyúan leterheljük az idegrendszerünket, növeljük a stresszt. Tudom, hogy a kényszer nagy úr és sajnos a mai napig gyakran esem bele ebbe a hibába én is, de mindig érdemes súlyozni a feladatok közt, ha van választási lehetőségünk. Ha nincs, mindenképp egy hátsóval kell több lovat megülnünk, de ilyenkor is érdemes mérlegelni, mi az, ami várhat egy picit. Mi például a főzéssel lettünk úgy, hogy gyakran délután készül el a meleg étel, hogy a stresszesebb, melósabb periódusra ne terhelődjön még rá az is, hogy az ebédet el kell készíteni. Így van, hogy csak délután vagy este kerül meleg étel az asztalra, és ha marad, akkor a másnapi ebéd is megoldva. Ez csak egy apró példa, de néha kis változtatás a rutinban rengeteget lendíthet a munkavégzés körülményein.

via GIPHY

Ne akarjunk mindent egyszerre megoldani!

A fentiehez szorosan kapcsolódik, hogy gyakran mindössze pár trükkre van szükségünk, hogy ne torlódjanak össze a feladatok. Az is multitaskingnak számít, ha épp írok egy cikket, de közben látom, hogy kapok egy üzenetet, és válaszolok. Régen olyat is csináltam, hogy hírlevélkészítés közben telefonon időzítettem egy posztot, és még e-mailekre is válaszoltam. Olyan is volt, hogy táblázatkitöltés és termékleírás-szerkesztés közben egy cikkhez is gyűjtöttem anyagot, plusz egy filmet hallgattam fülhallgatóval az egyik fülemben.

Őrület, semmire se tudtam normálisan koncentrálni, hibáztam, és el is durrant az agyam tőle. Nem jókedvemben csináltam, az is tény, túlvállaltam magam, de akkor sem volt ez egészséges.

Tapasztalatom szerint sokat segíthet a listázás. És a priorizálás! Írjuk le, mondjuk, minden hétfő reggel, mi mindent kell elvégeznünk a héten. Aztán jön a napi bontás, melyik nap mit kell megcsinálni, minek milyen határideje van. Végül pedig egy napon belül szépen állítsunk fel egy sorrendet és aszerint haladjunk, ebben ne ismerjünk kegyelmet, próbáljunk ragaszkodni hozzá, ez segíthet nekünk abban, hogy ne szívassuk meg magunkat (na meg a munkatársakat se), és ne ússzunk el.

via GIPHY

Ne legyen az egész lakás iroda!

Le kell szögeznem, soha nem volt dolgozószobám, sőt gimi óta íróasztalom sem, így ezt a pontot rugalmasan értelmezzétek, légyszi. Pontosan tudom, hogy keveseknek adatik meg külön szoba, nem sokan készültek arra, hogy bizonytalan ideig otthonról kell dolgozniuk. És nem is az a lényeg, hogy legyen saját szobánk, íróasztalunk, hanem hogy próbáljunk olyan körülményeket teremteni, amelyek között viszonylag komfortosan dolgozhatunk.

Ha van rá lehetőségünk, alakítsunk ki egy sarkot, ahol a legkevésbé sűrű a mozgás, és ott telepedjünk le, ne váljon az egész lakás irodává. Mondom ezt úgy, hogy épp a nappali közepén írok, de a délelőtti meetinget a kisszobából bonyolítottam le, egy széken ültem és a laptopot egy kosárra eszkábált falapra raktam le, mögöttem egy óriási matrac van a falnak támasztva, amit pokróccal letakartam, hogy a háttér legalább picit vállalhatóbb legyen. Ez a hely nem túl kényelmes, de legalább valamennyire elvonulós, ami egy meeting esetén előnynek számít. Ha még egy összegányolt dolgozósarkot sem tudunk magunknak kiharcolni, akkor legalább arra ügyeljünk, hogy a munkaeszközeinknek legyen fix helyük, legyen egy fiók, egy polc, akármi, ne épüljön be a munka az enteriőrbe. Tudom, tudom, biztos akad, akinek ez is kivitelezhetetlen. De próbálkozni mindig lehet, hogy javítsunk a körülményeken.

via GIPHY

Ne hagyjuk ki a munkaidő végét!

Még a home office-os „pályafutásom” előtt megtapasztaltam, milyen az, ha lejár a munkaidő, és kilépünk az épületből. Bármennyire szeretjük is szerencsés esetben a munkánkat, abban azért van valami felemelő, hogy megcsináltuk a teendőket, jöhet a privát élet. Na de otthon ezt sokkal nehezebb átélni, hiszen attól, hogy lecsapjuk a laptop tetejét, mentálisan még benne maradhatunk abban az állapotban, mintha még dolgoznánk.

Érdemes valahogy tagolni a napot, például ha vége a melónak, igyunk meg egy teát, tusoljunk le, csináljunk három napüdvözletet, legyen valami, amivel átléphetünk a privát életünkbe. Tudom, hogy ez sem olyan egyszerű, mert sokan (köztük én is) úgy dolgoztok, hogy a gyereketek dörömböl az ajtón, vagy rángatja a lábatokat, vagy egész nap a konyhában tornyosuló mosatlannal szemeztek, és amint elengedhetitek a munkát, azonnal nekiestek a mosogatásnak. Szóval tudom én, hogy nem egyszerű megvalósítani otthon, hogy picit elvágjuk a munkát a nap további részétől, de mégis, érdemes legalább szertartásosan kihúzni a listánkról minden aznapra tervezett feladatot.

A lényeg, hogy szükségünk van a jól elvégzett munka örömére, arra, hogy egy ponton látványosan elengedjük a munkánkat. Nem nálunk van az atomtáska, ezt szokta anyukám mondani, és ez nekem tök jó irányadó. Igenis elengedhetjük a melót!

via GIPHY

Ne ártsunk, ez a lényeg!

Rengeteg cikk született arról, hogyan optimális otthonról dolgozni, de én most direkt azokat a dolgokat szedtem össze, amikkel én is nap mint nap küszködtem az elmúlt hét évben, és bevallom, máig csak elvétve sikerül betartanom a saját tippjeimet. Ám ha sikerül, az látványos eredménnyel jár.

Nemcsak az a cél, hogy a munkát elvégezze az ember, hanem az is, hogy mentálisan ne készüljön ki, és élhetőbbé váljon ez az egész helyzet, amibe sokan mindenféle rákészülés nélkül belecsöppentek.

Vannak még nagyon hasznos javaslatok, például hogy öltözzünk fel, ha dolgozunk, ne pizsiben töltsük a napot, legalább látszólag segítsük megteremteni a munkanap hangulatát. Van, akinek ez például sokat számít.

Akiknek véget nem érő videós meetingekkel telnek a napjaik, azoknak nyilván fontos, hogy milyen a háttér, sőt a megjelenés is, hogy ne a szétkaranténozott, meggyötört arcunk nézzen szembe velünk egész álló nap a monitoron. A napirend is hasznos lehet, a rendszeres séta, hogy ne kattanjunk meg attól, hogy az edzés, az iroda, a mozizás is mind ugyanazon a helyszínen van, de ezek már nemcsak a home office-t érintik, hanem úgy általában az életünket.

via GIPHY

Otthonról dolgozni sajátos életforma, és mindenkinek külön próbatételeket rejt. Ha kicsi a lakás, ha gyerekek vannak (főleg, ha nekik még ott a digitális oktatás is), ha egyedül élünk, ha a párunk is dolgozik, ha csak mi dolgozunk: minden helyzetnek megvan a maga nehézsége. Nem tudjuk, meddig kell még így élnünk, de meg kell próbálnunk kihozni a legtöbbet belőle, nemcsak kibírni, hanem valahogy élhetővé tenni. Például azzal, hogy igyekszünk – amennyire a körülményeink engedik – nem elkövetni azokat a hibákat, amik árthatnak a teljesítményünknek, és ami szerintem még fontosabb: a mentális egészségünknek.

Nektek milyen túlélési tippjeitek vannak az otthoni munkához?

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Geber86