Bár én „A televízió hatása a gyerekekre" témában írtam a szakdolgozatomat, a világ már rég elhaladt mellettem, és naponta jönnek szembe rémtörténetek, amelyek virtuálisan abuzált gyerekekről, kihasznált, átvert kamaszokról és mindenféle mocsokságról szólnak, amiktől – mint minden szülő – szeretném megóvni a nagykamaszomat. Gyárfás Dorka ugyanígy aggódik a tízéves ikrei-, Tóth Flóra pedig a bölcsis és ovis korú lányai miatt, akik már a virtuális világba születtek.

Ezért megkértük a Funside Schooltól Kittka Andrást, hogy válaszoljon a kérdéseinkre. Ő ugyanis többek között internetbiztonsági tanfolyamot tart szülőknek. 

1. Amíg nincs a gyerekeknek saját kütyüjük, mennyi ideig engedjük nekik a miénket használni?

Egyes kutatók szerint a képernyőidőt érdemes napi két órában maximalizálni. Fontos azonban, hogy különbséget tegyünk a tech-idők között: ha a gyerek a digitális eszközt tanulásra, információkeresésre, érdeklődési körében való elmélyülésre, alkotásra, gyakorlásra használja, azt ne keverjük össze a lövöldözős játékkal, a videó- és sorozatnézéssel!

2. Nézzünk szembe a ténnyel: nem leszünk ott mellettük, hogy együtt éljük át Peppa malac kalandjait, vagy amit mellé még a YouTube feldob. Tehát addig, míg nem ismerik ki a videómegosztó működését, hogyan gátolhatjuk meg, hogy nem nekik való tartalomhoz jussanak?

Kisebb gyerekek esetében ajánlott a YouTube teljes tiltása, illetve – még ha ez időigényes is – saját lejátszási listák definiálása és az automatikus lejátszás-indítás kikapcsolása.

Ne feledjük: XXI. századi szülőként egészen unikális kihívás előtt állunk. Meg kell tanítanunk a gyerekeinket valamire, ami legalább annyira életbevágó, mint az, hogy tudjanak késsel-villával enni, csak összehasonlíthatatlanul bonyolultabb.

Ráadásul előttünk nincs minta, mi nem a szüleinktől tanultunk meg eligazodni a digitális világban, sok mindent még mi is csak most tanulunk. Ebben segít ez a tanfolyam. Nyilván nagy szavak, de tényleg a gyermekeink jövőjéről van szó, érdemes rászánni az időt és az energiát a felkészülésre, aztán pedig a velük való foglalkozásra.

3. Mi a legoptimálisabb egy óvodáskorú gyermek szempontjából: ha tévén néz meséket, ha neki való játékokkal játszik okoseszközön, vagy ha felügyelet mellett  megismerkedik a YouTube működésével?

A francia gyermekpszichiáter Serge Tisseron 3-6-9-12-es szabályrendszere szerint hároméves kor alatt érdemes kerülni a képernyő minden formáját. három és hatéves kor között megnézheti a tévében a kedvenc műsorait, de csak a szülők által megszabott keretek között. Az internethasználatot kilencéves kor alatt nem ideális elkezdeni, ezért érdemes olyan forrásokból választani videókat a készülékünkre, amelyeknél nincs meg a veszélye, hogy a gyermek az alkalmazást elhagyva az internetre lép, vagy pedig nem kívánt reklámokkal találkozik a videók között – ebben is segíthetnek a szülői felügyelet alkalmazások.

4. A gyerekek kezébe szabad adni az eszközöket, illetve válassza ki a szülő a játékot vagy a könyvet, és ne engedje ki a kezéből az irányítást?

Óvodás korban a felügyelet nélküli, nem közös helyiségben történő digitális eszközhasználat kerülendő. Beszéljük meg, mi mindent csinálhat a gyermek az eszközön, alapszinten ismerjük meg a játékot, nézzük meg, miről szól az adott tartalom. Segíthetnek a részletes, indokolással támogatott korhatár-besorolások, amelyek a mobilapplikációk esetében is elérhetők. Mondjuk el, miért engedünk, és miért tiltunk bizonyos játékokat.

Bár miénk a döntés, legyünk nyitottak a gyerek felé: ha nem látjuk ártalmasnak a tartalmat, de szerintünk „butaság” a játék, attól még megengedhetjük – hogy érezze a gyerek, neki is van némi kontrollja, választási lehetősége a mi kereteinken belül.

5. Ha közösen használunk egy eszközt, de mindig látom és hallom (néha fél szemmel), mit csinálnak, akkor szükséges speciális beállítás?

Igen, hiszen egy töredékmásodperc alatt is belefuthat a gyermek akár egy képbe, feliratba, reklámba, amit nem kellene látnia.

6. Hány éves korban, vagy milyen okból/háttérrel/körülmények között adjunk a gyereknek saját okostelefont? 

Az okostelefon használatának engedélyezését nem érdemes ünnepekhez, alkalmakhoz kötni, hanem inkább ahhoz, mikor éri el a gyerek a függetlenség és az önállóság egyes mérföldköveit.

Gondoljuk végig, az élet más területein készen áll-e az önállóságra, megfelelő-e a szociális ítélőképessége,

hogyan áll olyan dolgokkal, mint a titoktartás, a magán- és a nyilvános szféra közti különbségtétel képessége, az impulzivitás, a saját hibák elismerése, a konfliktusmegoldás.

7. A gyerekeim már simán kiiktatták a szűrőt, amit beállítottunk a YouTube-on – innentől hogyan vigyázhatok rájuk? 

A mi megközelítésünk szerint a monitorozás, a korlátozás legfeljebb egy bizonyos életkorig jelenthet megoldást, idővel azt ki kell egészítenie, majd teljesen fel kell váltania a szülői mentorálásnak. Bármilyen nehéz is ez néha, bizonyos mértékig el kell merülni a gyermek digitális világában, keresni kell az alkalmat arra, hogy a szükséges szociális és kommunikációs képességeket, így az asszertivitást, a nemet mondást, az empátiát és az önvédelmet, a kritikus gondolkodást megtanítsunk nekik. Ezt a szemléletet szeretnénk átadni tanfolyamunk Monitorozás és mentorálás című első részében, erre épül a tanfolyam gyakorlati anyaga is.

8. Mit állítsunk be, hogy ne legyenek kitéve minden szemétnek, és ne adják át önként (akár öntudatlanul) az adataikat?

Akárcsak az utcai közlekedés esetében, meg kell tanulniuk, hogyan működik az őket körülvevő közeg, és hogyan tudnak vigyázni magukra.

Ez a tudás a szülőktől indul: fontos, hogy először ők maguk is magabiztosan, kellő óvatossággal és önbizalommal mozogjanak az interneten, hogy aztán ezt a tudást és szemléletet tovább is tudják adni a családban. 

9. Hogyan lehet korlátozni a saját telefon használatát? Kell-e egyáltalán?

Technikailag erre is vannak a szülői felügyelet alkalmazások, amelyek rengeteg lehetőséget kínálnak. Korlátozhatjuk az alkalmazások megnyitását, az internet használatát, akár a telefonos szolgáltatásokat is. Hogy egy adott családban pontosan mit és hogyan érdemes használni ezek közül a lehetőségek közül, azt a mentoráló szemléletű, felkészült szülő tudja a legjobban eldönteni.

10. Mennyi ideig tartható fenn, illetve meddig szükséges a szülői kontroll?

Ahogy már volt szó róla, az ellenőrzés, korlátozás az óvodáskor végéig lehet hatékony stratégia, ezt követően eredményesebb, ha egyre inkább mentoráló – tanító, segítő – módon viszonyulunk az eszközhasználathoz.

Dönthetünk úgy is, hogy megtartjuk annak lehetőségét, hogy alkalmanként ellenőrizzük a gyerek digitális eszközhasználatát, de ezt csak a gyerek tudtával tegyük.

A fokozott kontroll akkor hagyható el, amikor már tudjuk, bízhatunk a gyerekben, mert megtanulta tőlünk azokat a készségeket, amik a biztonságos nethasználathoz kellenek – ahogy az önálló közlekedés esetén is tudjuk, betartja-e a közlekedési szabályokat, tud-e vigyázni magára. A kontrollt akkor ne hagyjuk el semmiképp, ha úgy érezzük, a gyermek, a kamasz veszélyben van.

11.  Visszaélek a gyerekem jogaival akkor, ha a saját (privát) közösségi oldalamon fotókat osztok meg róluk a saját ismerőseimmel? Akkor is, ha ezek nem kellemetlen/meztelen képek?

A képek megosztásának valóban elég sok veszélye van, és ha úgy is gondoljuk – jogilag helytállóan –, hogy gyermekünk helyett egyelőre mi dönthetünk ilyen kérdésekben, ez csak növeli a felelősségünket. Gondoljunk arra: attól kezdve, hogy posztoltuk a képet, nincs visszaút. Mindig kint lesz egy szerveren, akkor is, ha szigorítjuk a beállításokat.

Később ez kihathat a gyermek szociális életére: a barátok előtt kínos lehet egy olyan videó, amit a szülők tíz évvel korábban édesnek tartottak.

12. Nagyon sok család osztja meg a képeit egymással különböző közösségi média felületekhez kapcsolható csoportokban. Ezek mennyire biztonságosak?

A Facebook-csoportokban számos korlátozó biztonsági beállításra van lehetőség. De lehetünk bármilyen körültekintőek informatikailag, egy csoport mindig legfeljebb annyira biztonságos, amennyire az egyes tagjai komolyan veszik a kérdést.

13. Milyen visszaélések történhetnek egy kisgyerek fotójával, amire nem gondolnánk?

Ilyen az identitáslopás (amikor valaki megtévesztés, haszonszerzés céljából „kölcsönveszi” a képeket), a helymeghatározással való visszaélés (a fotók lokációadatait felhasználva könnyebbé válik a gyermek megtalálása a fizikai világban), a privát tartalmakkal való visszaélés (intim, meztelen fotók bűnözők kezébe kerülhetnek), de ilyenek a lehetséges negatív szociális hatások is (például amikor egy előnytelen fotó kamaszkorban gúny tárgyává, a kortársbántalmazás eszközévé válik).

14. Nem visszatetsző, ha egy kisgyereknek a szülei napi szinten használnak számítógépet, okostelefont, akár szórakozás céljából is, de a gyereküknek nem engedik a korának megfelelő játékokat, meséket (felügyelet mellett)?

Azt a döntést is tiszteletben kell tartani, amikor a szülő bizonyos életkor alatt nem engedi meg gyermekének a technológia használatát – annak ellenére, hogy ő maga aktív felhasználó.

Ha a szülők következetesen, egymással összhangban képviselik a tiltás hátterében álló nevelési elveket, akkor ezt könnyebben elfogadja a gyermek.

Ha a szülő technológia-használatának hatására a gyerek nem érzi úgy, hogy őt elhanyagolják, nem figyelnek rá, és a szükségletei háttérbe szorulnak, akkor tehát kevésbé visszatetsző. De ne feledjük: a szülői ellenőrzés melletti, életkornak megfelelő, mentorálással kísért digitális eszközhasználat nem ártalmas a gyerekekre. Fontos, hogy a digitális eszközhasználat ne helyettesítse a személyes kapcsolatot: olvassunk lefekvés előtt mi a gyereknek, teremtsünk minél több alkalmat „unplugged” együttlétre.

15. Az én gyerekeim még nem olvasnak, de nagyon ügyesen tájékozódnak az ikonok közt, megjegyzik, hogy az őket érdeklő dolgok melyik mappában vannak… stb. Ez baj, vagy ilyenné vált a világ, és ők (az „érintőgenerációnak” is nevezett Alfák) csak ügyesen alkalmazkodnak?

Ezek a változások elkerülhetetlenek, nem baj, hogy efelé megy a világ, de a minőségi nevelés-oktatás során helyezhetünk extra hangsúlyt bizonyos képességekre, melyek a digitális világban nehezebben fejlődnek; ilyen a kritikus gondolkodás, a lineáris gondolkodás, az önreflexió.

Zimre Zsuzsa