Mielőtt bővebben kifejteném, miért is érdemes megnézni a magyar csapat dokumentumfilm-sorozatának két elérhető epizódját, kezdjük rögtön azzal, hogy megválaszolom a a téma kapcsán általánosan felmerülő kérdést. Méghozzá: miért is nézzen meg az ember (és itt most nem a téma iránt alapvetően is érdeklődőkre gondolok) még egyet a klímaváltozásról szóló alkotások hosszú sorából, amelyek sok esetben csak a szorongást növelik?

A válasz ez esetben meglepően egyszerű: mert a Climate Chronicles csapata által készített filmsorozat egyrészt hihetetlenül széleskörűen, de lényegre törő, hétköznapi, közérthető módon mutatja be a problémát, illetve megoldási lehetőségeket is felvillant (amivel csökkenthető a szorongás), másrészt kifejezetten a magyar viszonyokra, a hazai helyzetre fókuszálnak. Mindarra, amit mi magunk is érzünk, tapasztalunk – és ami még a jövőben várhat ránk.

Mert október végéhez közeledve lehet, hogy már kezdjük elfelejteni, hogy idén nyáron még a lélegzetvétel is nehéz volt, nem árt azonban emlékeztetni magunkat: ez csak a kezdet…

29 fok már reggel kilenckor. 37 fok délután egykor. Este hét után a hőmérő higanyszála még mindig 30 fok fölött – ezeket az adatokat idén augusztusban mérték Magyarország területén. Voltak olyan napok, amikor szó szerint úgy érezhettük, a bőrünk is leolvad rólunk. Enyhülés csapadék formájában sem érkezett, vagy ha mégis, a folyamatosan magas nyári átlaghőmérséklet miatt az a kevés is gyorsan elpárolgott – mintha sosem lett volna.

Egyszeri extremitásról lett volna szó? Nem, inkább a várható jövőnkből kaptunk egy kis ízelítőt a Klímaváltozás Magyarországon című dokumentumfilm-sorozat hőhullámokról szóló epizódja szerint.

„Az első harmadfokú riasztást a magas hőmérséklet miatt 2007-ben adták ki; akkor a hőhullám tíz napig tartott. Azt hittük, hogy ez egy extrém dolog, és hogy nem túl sokszor fogunk ezzel találkozni. Ehhez képest az idén csak harmadfokú riasztások voltak” – emlékeztet dr. Páldy Anna, az Országos Közegészségügyi Intézet főorvosa a dokumentumfilmben.

A megfigyelések alapján az elmúlt ötven évben globálisan növekszik a hőhullámok száma

Mint az a filmből kiderül: ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden évben folyamatosan nő a hőhullámos napok száma, viszont egyértelműen látszik, hogy fokozatosan nő a gyakoriságuk. Az IPCC, azaz az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testülete – ami egy olyan független szervezet, amely a világ vezető tudósai segítségével hiteles, tudományosan alátámasztott információkat ad a klímaváltozásról – 2021-es jelentésében Magyarországgal kapcsolatban a szárazságon túl a hőhullámokat jelölték meg a klímaváltozás már most érezhető, legsúlyosabb következményeként. Annak ellenére tehát, hogy a szokatlanul magas hőmérséklet a világ számos pontján okoz egy ideje súlyos gondot, már Magyarországon is tapasztalhatjuk a hatásait.

Persze város és vidék között is van különbség a tekintetben, mennyire érezhetők ezek a hatások: a filmben megszólaltatott Szabó Péter éghajlatkutató szerint a nagyvárosokat jobban érintik a hőhullámok azok extra, úgynevezett városihősziget-hatása miatt. A betonnal beépített városi területek ahelyett ugyanis, hogy visszavernék a napsugárzást, elnyelik azt, megtartják a hőt, ezzel pedig gyakorlatilag tovább fűtik az amúgy is forró levegőt.

Mit tesz az emberekkel 21 nap a pokolban?

Ahogy az a dokumentumfilmből világosan kiderül: mi vagyunk az okozói, de az elszenvedői is a hőhullámoknak, amelyek időtartama fokozatosan növekszik, és amelyekhez az emberi szervezet nincsen hozzászokva.

„Az idei négy hőhullámból az egyik nyolc napig tartott, a másik hét napig, és utána volt két háromnapos, illetve augusztusban szintén két háromnapos hőhullámunk. Ez összesen 21 nap” – összegzi Páldy Anna, aki arra is emlékeztet: a hőmérséklet növekedését kivétel nélkül mindenki nehezen viseli. De az, akinek valamilyen alapbetegsége van – például az idősek, a szív- és érrendszeri betegek, a túlsúllyal küszködő emberek –, sokkal nehezebben tud ellene védekezni. Nekik szó szerint az életüket veszélyezteti a hosszan tartó magas átlaghőmérséklet. 

Amint az a szakértők beszámolói alapján kiderül: már azon a napon, amikor betör a hőhullám, megnövekszik a halálozások száma. És nemcsak a nagyon súlyos betegek halnak meg, hanem olyanok is, akik hőhullám nélkül még élhettek volna: ilyen időszakokban ugyanis romlik a koncentrációs készség, ami növeli a közúti balesetek számát, de extrém meleg időben hőkimerüléses esetekkel, olykor pedig hőgutával is kell számolni.

Páldy Anna ennek kapcsán kiemeli: a jelenlegi többlethalálozáshoz képest 180 százalékkal emelkedik ez az arány a jövőben. Ennek hatásai már az idén érezhetők voltak: 

a statisztikák szerint Magyarországon idén júliusban (tehát csak egyetlen hónapról van szó), 4,5 százalékkal többen haltak meg hőhullámok miatt az átlagosnál. Európában ez a szám 53 ezerrel több halálesetet jelent a 2016 és 2019 között mért átlaghoz képest.

„Ahogy emelkedik a hőmérséklet, úgy a halálozási arány is meg fog emelkedni” – mondja ki dr. Krivácsy Péter, a Semmelweis Egyetem I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika Sürgősségi Betegellátó Osztályának (SBO) vezetője, mentőorvosa a dokumentumfilm (számomra) kulcsmondatát.

A hibát magunkban is keressük – a probléma megoldásához azonban egyénileg kevesek vagyunk

Persze lehetnek egyéni és helyi törekvések a hőhullámok hatásainak csökkentésére, amelyek valamicskét javíthatnak az emberek közérzetén – ezekből jó gyakorlatokat be is mutatnak a filmben –, hosszú távon azonban menthetetlenek vagyunk, ha nem tudunk közösen, globális módon együttműködni.

Újságíróként hiszem, hogy a folyamat nulladik pontja a tájékoztatásban rejlik. Ha ugyanis nem vagyunk tisztában az adott helyzettel, annak gyökerével, hatásaival, akkor a lehetőségeinket sem ismerhetjük. És ezt a nézetemet osztja a dokumentumfilm-sorozat készítőinek csapata, amelynek tagjai minél több emberhez igyekeznek eljuttatni a nagyon is világos üzenetet: ha nem cselekszünk, a világ, ahogyan most ismerjük, átalakul – a változás pedig már elkezdődött. 

A teljes alkotás elérhető a YouTube-on, ITT megnézheted.

Filákovity Radojka