–

Minden lépésre szárazon recsegnek a faágak a talajon egy egykori patakmederben

Szó szerint porzik az erdő a szárazság miatt. Kiszáradt kutak, folyómedrek, tavak hűlt helye, amikben négy-öt éve nyáron még vígan strandoltak, télen pedig korcsolyáztak az emberek; a mezőgazdasági termelés ellehetetlenedése – ez csak néhány azok közül a saját magunk által is látható, a bőrünkön érezhető jelek közül, amelyek egy jóval nagyobb válság előfutárai.

A klímaváltozás korunk egyik (ha nem a) legnagyobb problémája, viszont továbbra sem beszélünk róla eleget – itthon legalábbis semmiképp sem.

Ezen akart változtatni Bessenyei Gábor, a Climate Chronicles producere és filmes csapata, amikor elkezdték a klímaváltozás és a környezetszennyezés emberekre gyakorolt határairól forgatni dokumentumfilm-sorozatukat. Ennek első epizódjában a szárazság problémáját járják körül itthon, több szakértőt, helyi érintettet, civil szervezetet megszólaltatva a témában. Emellett pedig ellátogattak azokra a helyekre is, ahol a szárazság hatásai nagyon is észrevehető jeleket hagytak a tájon. Előre szólok: amit ebben a filmben látsz, abban túlzás nélkül nincs köszönet.

Óriási a vízhiány Magyarországon

És mint kiderül: nemcsak a – a kontinentális klímához képest – kevés csapadék a baj, hanem az is, hogy ez a szükségesnél jócskán kevesebb eső is ritkán, és egyszerre jelentősebb mennyiségben esik, a talaj pedig nem tudja befogadni. „Mindig is voltak szárazabb és esősebb hónapok, de mostanra teljesen kiszámíthatatlanná vált az időjárás. Ennek a klímaváltozás áll egyértelműen a hátterében. Lassan eljutunk oda, hogy minden szárazabb lesz. De az Alföld kiszáradásához olyan folyamatok is hozzátettek, mint a Tisza szűk mederbe terelése” – mondja Lukács Balázs hidrobiológus. És mint az a filmből is világossá válik, nem csak az Alföldet érinti egyre súlyosabban a probléma. Ahogy arra dr. Csabai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem hidrobiológiai tanszékének egyetemi docense rámutatott:

a vizeink körülbelül 30-50 százaléka érintett már.

Ennek a hatásai pedig mindenkire érvényesek. „Nagyon komoly stressz alatt vannak az életközösségek, nagyon komoly problémák vannak, nagyon komoly átalakulások elé nézünk. Az élővilág ezt kezelni fogja, mert át fog alakulni olyanná, ami ahhoz (az átalakuláshoz – a szerk.) alkalmazkodik. Az a kérdés, hogy ez mennyire lesz jó nekünk, és mennyire lesz diverz ahhoz, hogy egy megfelelően komplex közösség össze tudjon állni” – mondja.

„Eltűnt, elveszett, kiszáradt. Vége.”

A dokumentumfilm egyik erőssége, hogy nem csupán szakértőket szólaltat meg a témában, hanem olyan hétköznapi embereket is, akik az ország egyes településein már érintettek a kérdésben. És hogy milyen jelei vannak a vízhiánynak ott? Egyre kevesebb például a településeken a konyhakert, sorra száradnak ki a kutak. Szó szerint sokkoló, amikor Ruzsa polgármestere próbálja mérni a saját falumból is jól ismert utcai kék kút vízmennyiségét, amiből gyerekként magam is gyakran oltottam a szomjamat. A kút teljesen kiszáradt.

„Tavaly még valahol 1,50 környékén volt a víz, most ez halál száraz végig” – mondja.

A szárazság jelentős kockázatként lépett fel a magyar mezőgazdasági termelőknél is, ami nemcsak rengeteg mezőgazdasággal foglalkozó család számára okoz majd megélhetési gondokat, hanem (értelemszerűen) áremelkedéshez is vezet, ami mindenkit érint. „Ez az életünkről szól” – hangzik el a dokumentumfilmben. És ennél ijesztőbb mondatot el sem lehet képzelni – a látottak alapján főleg.

A klímaváltozás a mentális egészségünkre is károsan hat
Az UNICEF Magyarország friss, reprezentatív felmérése szerint a 13–25 éves korosztály túlnyomó többségét napi szinten foglalkoztatják a klímaváltozás kérdései, 90 százalékuk állítja, hogy kifejezetten szorongást él meg a témával kapcsolatban. Lényeges visszajelzés, hogy a magyar fiatalok háromnegyede személyesen, áldozatok árán is kész tenni azért, hogy elkerülhessük a természeti katasztrófát – nekik szól a gyermekvédelmi szervezet ősszel induló Klímahősök elnevezésű programja, amelynek célja, hogy a szorongást valódi tudással, generációk közötti párbeszéddel és cselekvéssel váltsa fel. A programról ITT olvashatsz bővebben.

De mégis, milyen megoldások vannak? Mik lehetnek a kilátásaink?

A film erre is válaszokat keres, ezzel pedig elemeli magát azoktól a munkáktól, amelyek a (mondjuk jogos) pánikkeltésen kívül semmilyen alternatívát nem vázolnak, nem segítenek kapaszkodókat nyújtani. De még így is nehéz nem szorongani a látottak miatt. 

Kitenni a véleményedet büszkén az „ablakba” – A támogató divat nagyon menő lett

Holnap – 2022. május 14. – INK

Mondjuk, ebben az esetben a lehetséges megoldások kézenfekvők: az egyéni vízfelhasználás minimalizálása, a csapadék gyűjtése, hasznosítása, a vízmegtartás, ami helyi szintről kell hogy induljon. Ezek fontos akciók, viszont valódi jelentőségük akkor van, ha nagyon sokan csinálják őket. Épp ezért fontos az a munka, amit Bessenyei Gáborék csapata ezzel a dokumentumfilm-sorozattal elindított. A kicsivel több mint 23 perces film segít bevonódni: tömör, kijózanító erejű alkotás. Hogy ugyanazt mondja-e el, amiről már tudunk (gondolok itt a téma iránt érdeklődő, tájékozottabb olvasókra)? Meglehet. De abban is hiszek, hogy elértünk arra a pontra, amikor már nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szárazság már nem távoli, egzotikus országok problémája csupán, hanem Közép-Európáé, és hazánké is. És rajtunk (is) múlik, mennyire hatalmasodik el…

A teljes alkotás elérhető a YouTube-on, ITT megnézheted. 

Filákovity Radojka

Képek: Climate Chronicles