Búcsú a fenyőktől – a klímaváltozás már a kertünkben van

–

Nagyjából egy éve kezdődött. Elutaztunk külföldre néhány hétre, és mire hazajöttünk, a kertünkben élő egyik fenyőfa kérgét szinte felzabálták a szúk. A fenyő tűlevelei peregni kezdtek, mintha folyamatosan száraz eső hullana az égből, majd az egész fa elszáradt. Nehéz szívvel, de a kivágása mellett döntöttünk, remélve, hogy még idejében léptünk és a többi fára nem terjed át a fertőzés. Sajnos nem sokkal később a másik fenyő is megbetegedett, majd elpusztult. Most, amikor ülök a konyhában és írom ezt a cikket, a favágók éppen a harmadik, legnagyobb fenyőnket vágják a kertben, és valószínűleg az utolsónak is már csak hónapjai vannak hátra. Az egykor erdei hangulatú kertünknek vége.

Nem egyedi eset a miénk. A faluban sétálva több kertben is hasonlóval szembesülhetünk.

A szakértők már évekkel ezelőtt figyelmeztettek: a fenyők és fenyvesek jelentős része el fog tűnni, az erdeink radikálisan át fognak alakulni. Ám egészen más erről olvasni és a saját szemünkkel látni. Ez már a mi valóságunk.

A múlt hibái visszaköszönnek

A fenyők évek óta sínylődnek, klímastresszben élnek Európa jelentős részén. Az egyre forróbb és aszályosabb nyarak, a szélsőséges időjárással járó viharok, és a korábban a területre nem jellemző rovarkártevők megjelenése mind-mind hozzájárulnak a fák pusztulásához.

Magyarországon az elmúlt húsz évben az ötödére csökkent a fenyvesek mérete.

2019-ben egy év leforgása alatt a feketefenyő-állomány tizede pusztult el. A környező országokban hasonló trendek figyelhetők meg. Németországban 2018-ban több mint 110 ezer hektár erdő pusztult el (ez akkora terület, mint Hamburg és Bréma együttvéve).

A fakárokat a szárazság, a viharok, valamint a kéregbogarak pusztítása okozza, amely elsősorban a lucfenyőt érinti. A szárazság és vízhiány miatt ugyanis a fák nem tudnak elegendő gyantát termelni, ami segítene nekik a kártevők elleni védekezésben, így a szúk egész erdőrészeket tesznek tönkre. Az enyhe telek miatt pedig ezek a kártevők könnyen túlélnek, úgyhogy hasonló pusztításra a jövőben is számíthatunk.

A Harz-hegységben járva én magam is szembesültem a döbbenetes látvánnyal: egész hegyoldalnyi területeken merednek az ég felé a száraz fenyőcsonkok. Szászországban vannak olyan erdőrészek, ahova időszakosan tilos a belépés a fokozott tűzveszély miatt.

Az ember okozta klímaváltozás azonban csak az egyik a háttérben meghúzódó okok közül. Igen, a fenyők pusztulnak. Azonban a fenyők jelentős részének valójában nem is kellene itt lennie.

„A fenyőket az elmúlt évszázadokban nagyon máshogy kezdték el ültetni, telepíteni, mint ahogy azt a természeti feltételek engedték volna. Sok helyre kerültek fenyők, ahova egyébként nem valók, és sok erdőt, amik korábban vegyes erdők vagy bükkösök voltak, elfenyvesítettek. És ez nemcsak Magyarországon történt, hanem a környező országokban is, például Ausztriában, Csehországban, Franciaországban és Portugália egyes részein – mondja el kérdésünkre Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője. – Magyarországon ez főleg Trianon után történt, ugyanis a fenyvesek nagyrészt az elcsatolt országrészekben maradtak, a gazdaságnak viszont szüksége volt a fenyőfára. Emiatt az országnak olyan részeire kezdtek fenyőt, elsősorban lucfenyőt telepíteni, ahol korábban nem volt jellemző a jelenlétük, például a nyugati határra, a Kőszegi-hegységbe, a Soproni-hegységbe, az Északi-középhegységbe, a Mátrába, a Bükkbe. Ráadásul monokultúra-szerűen történt a telepítés, vagyis egy erdőbe jellemzően csak egyféle faj került, ami minden esetben növeli egy erdő sérülékenységét. Ezek az erdők érzékenyebbek a rovarkártevőkre, a viharkárokra, és ha tűz keletkezik bennünk, akkor az akadálytalanul tud terjedni a koronában.”

Természetes erdőtakaró

A tűlevelű fák eleve nagyon gyúlékonyak, ráadásul az avar, ami képződik alattuk, nehezen bomlik le. A talajban nincsenek meg azok a mikroorganizmusok, amik eltüntetnék az avar nagy részét, vagyis a tűlevél még inkább felhalmozódik. Elég egy eldobott gyufaszál, vagy cigarettacsikk, hogy hatalmas erdőtűz keletkezzen. Ennek következményeit láthatjuk az utóbbi időben Görögországban és más mediterrán vidékeken is, ahol korábban szintén lecserélték a vegyes fajú erdőket monokultúrákra.

Magyarországon fenyőültetvények kerültek az ország belső, fátlan részeire is, például a Duna–Tisza közi homokhátságra, vagyis olyan vidékekre, ahol korábban gyep volt. Ezeken a területeken további problémát okoz, hogy a faültetvények kiszárítják az egyébként is vízhiányos talajt.

A telepített erdők mára egyébként is elöregedtek, a klímaváltozás pedig csak felgyorsította a folyamatokat.

Gálhidy László szerint természetvédelmi szempontból fontos volna, hogy azokon a területeken, ahonnan hamarosan eltűnnek a fenyők, az eredeti növénytakarót állítsuk helyre. Vagyis nem minden esetben a faültetés és erdőtelepítés a megoldás, van, amikor a gyepnek kell újra teret adni. Ahol viszont erdőtelepítés történik, ott őshonos fajokat kell alkalmazni.

Megeshet, hogy bizonyos őshonos fajok már kevésbé bírják a megváltozott klímát és körülményeket, ez esetben lehet variálni a fafajok összetételét, illetve hagyni, hogy az egyes fajok aránya az erdőben természetes módon változzon, például a szárazságnak jobban ellenálló fajok nagyobb arányban legyenek jelen. 

„Amíg lehet, és ahol csak lehet, ott a természetes erdőtakarót kell helyreállítani, illetve az erdőgazdálkodás során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy minél természetesebb erdeink legyenek újra. És ez nemcsak a fajösszetételt jelenti, hanem például a korosztályszerkezetet is, vagyis hogy legyenek öreg fák is az erdőben. Szintén fontos, hogy az egész hegyoldalt egyben letermelő vágásos technikák helyett örökerdő-üzemmódú erdőgazdálkodásra térjünk át” – véli a szakértő.

A hazánkban nagyon népszerű, karácsonyfának is gyakran választott lucfenyőtől valóban búcsúznunk kell ugyan, azonban nem minden tűlevelű fog eltűnni az országból, lesznek olyanok, amelyek képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, illetve amik természetes módon korábban is megéltek volna ezen a vidéken.

Átalakuló kertek

Eddig az erdőkről esett inkább szó. De mi lesz a kertjeinkkel?

Vannak olyan tájegységek, domborzati viszonyok, illetve kedvező mikroklímájú területek, például patakvölgyek vagy északra néző hegyoldalak, ahol továbbra sem lesznek veszélyben a fenyők.

A száraz hegyoldalakra, délre néző telkekre pedig valószínűleg már korábban sem volt célszerű fenyőt telepíteni. Ezekre a helyekre új fenyőt már biztosan nem érdemes ültetni, illetve ideje elgondolkodni, mivel fogjuk pótolni a megüresedő helyeket. Kicsiben is hasonló elvek érvényesülnek, mint az erdők esetében: olyan fafajt, cserjét válasszunk (tippek ITT), ami bírja a szárazabb klímát, ellenáll a szélsőséges időjárási körülményeknek, lehetőleg őshonos, és semmiképp sem inváziós tulajdonságú.

De miért is ne hagyjuk elburjánzani az akácot vagy a bálványfát, ha ezek ilyen jól érzik magukat az országban? – merülhet fel a kérdés.

Látszólag valóban az volna a legegyszerűbb, ha hagynánk nőni azt, ami egyébként is megjelenik a kertben, illetve, ha olyan új fajokat hoznánk be, esetleg a déli, mediterrán vidékekről, amik jobban bírják a szélsőséges időjárást. Azonban szakértőnk szerint a könnyűnek tűnő megoldások meggondolatlan alkalmazásáért hatalmas árat fizethetünk. Hiszen éppen ezzel szembesülünk napjainkban a fenyők esetében is. Ugyanis nemcsak egy-egy fajról beszélünk, hanem egész életközösségekről is. Ha egy növényfajt kicserélünk vagy eltűnik, akkor az az egész ökoszisztémára hatással lesz. A kulcsszó megint csak a biodiverzitás. Vagyis minél sokszínűbb az élővilág, annál ellenállóbb a rendszer.

  

„Természetvédelmi szempontból katasztrófa lenne, ha hagynánk, hogy a betelepült, inváziós fajok elárasszanak mindent. Egyes elemzések szerint, ha a világon ez mindenhol lehetővé válna, akkor a fajoknak a fele eltűnne a Földről – mondja Gálhidy László a döbbenetes adatot. – Az őshonos növényzet fenntartása azért is fontos, mert az egész állatvilág, illetve a helyi élővilág ezekhez a fajokhoz kötődik.

Az tehát egy elég naiv elképzelés, hogy idehozunk egy másik fajt, ami jobban bírja a melegebb és szárazabb nyarakat, és ezzel meg is van oldva a probléma. Nemcsak az a cél, hogy elég sok fa legyen, hogy legyen valamiféle erdő és elég faanyag, hanem hogy az egész élővilágot megőrizzük, ez pedig nem működik máshogy, mint az őshonos növények megóvásával.”

Mire végzek ennek a cikknek az írásával, a fenyő eltűnt az ablakunk elől.

Árad be az őszi napfény a lakásba, és ez még soha nem szomorított el ennyire. Ugyanakkor arra gondolok, hogy ennek így kell lennie. A fenyőfák ideje lejárt, a helyükön új élet sarjad.

Az egyik fenyő helyén már kihajtott egy diófa, a másik helyén egy cseresznyefa növekszik, és nagyot nőtt a tölgyfacsemete is a ház mellett, amiről azt sem tudjuk, hogy került ide. Talán egy szorgos mókus munkájának köszönhető. Ha ügyesek (és elég türelmesek) vagyunk, és ha hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát, akkor hamarosan ismét burjánzó kert veszi majd körül az otthonunkat.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Swen Pförtner / picture alliance 

Iliás-Nagy Katalin