Ne tévesszen meg a „puha” jelző! – A soft skillek csendes forradalma a munkaerőpiacon

–

Első blikkre olyan egyértelműnek tűnik, mi kell ahhoz, hogy jó szakemberek, ígéretes munkavállalók legyünk, nem? A sebészek pontosan ismerik az emberi test felépítését, és képesek elvégezni egy műtétet. Egy pék ugyanígy tudja, mennyi ideig kell keleszteni és sütni a kenyeret, pogácsát, és egy ügyvéd is csak akkor mondhatja magáról, hogy jól végezte dolgát, ha a törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően jár el egy adott ügyben.

Ahhoz, hogy egy munkát el tudjunk végezni, szükségünk van arra a tudásra, amit az iskolában, az egyetemen, képzéseken vagy tanfolyamokon szerzünk meg – vagy épp mentoroktól, tapasztaltabb kollégáktól lesünk el. Ahhoz azonban, hogy igazán sikeresek legyünk abban, amit csinálunk – és nem mellesleg az életben is –, ennél többre van szükség. Olyan készségekre, amiket nem lehet pusztán szakkönyvek és tankönyvek fölé görnyedve elsajátítani.

Ezek az úgynevezett soft skillek – magyarul puha készségek –, amik közül számos a Világgazdasági Fórum (WEF) Future of Jobs – magyarul A munkahelyek jövője – című, 2025-ös jelentésében is szerepel. A WEF szerint a munkaadók egyre inkább olyan munkavállalókat keresnek, akik analitikusan gondolkodnak – ezt tízből hét vállalat elengedhetetlennek tartja. A szakmai kompetencia mellett pedig szintén számít az is, hogy az állásra jelentkezők, a dolgozók mennyire rugalmasak, agilisek, képesek-e alkalmazkodni, együttműködni, problémát megoldani, sőt kreatívnak és empatikusnak lenni.

Olyan embereket keresnek, akiket hajt a kíváncsiság, akik egész életükben tanulnak és fejlődnek – nem csupán azért, mert muszáj, hanem mert erre van igényük. Ahogy a mondás is tartja: a jó pap holtig tanul.

Hasonló megállapításokra jutottak harvardi kutatók is, a Harvard Business Review egy tavaly augusztusi írása szerint a soft skillek fontosabbak, mint valaha. Különösen most, amikor egyik technológiai újítás követi a másikat, és az offline és online világunk is olyan tempóban változik, amit még Superman is megirigyelne.

Nem véletlen, hogy a kutatók becslése szerint a technikai készségek úgynevezett felezési ideje – vagyis az az idő, ami alatt tudásunk fele elavul – az 1980-as években még körülbelül tíz év volt, mára azonban négy évre csökkent, és hamarosan akár két évnél is kevesebb lehet.

Az évszámok mellett a problémamegoldást is tanítani kéne 

minden ide tartozik, ami nem konkrét szakmai tudás.

nem egyik napról a másikra sajátítunk el, hanem folyamatosan fejleszthetjük, csiszolgathatjuk őket az évek folyamán, ahogy az élet különböző kihívások elé állít minket. 

Nem az lenne ideális, ha már egészen korán, akár iskolás korban is tudatosan foglalkoznánk velük az évszámok bemagolása és a verselemzések körmölése mellett? A válasz: de, igen, azonban, ahogy azt sokan meg is tapasztalhattuk, itthon az iskolákban és lényegében az egész rendszerben a fókusz nem ezen van, hanem sokszor csakis a lexikális tudáson. 

Egy februárban megjelent cikkünkben, amiben a brit és a magyar oktatási rendszert hasonlítottuk össze, úgy fogalmaztunk, hogy „míg a brit oktatásban arra tanítják a gyerekeket, hogyan gondolkodjanak, amikor egy ismeretlen problémával szembesülnek, addig a magyar oktatás inkább arra törekszik, hogy minden lehetséges kérdésre kész válaszokat adjon a kezükbe.” 

Hasonló problémára hívta fel a figyelmet nemrég Szél Dávid is, aki a WMN-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy itthon az iskolák elsősorban tantárgyspecifikus tudást mérnek, és ennek alapján sorolják be a diákokat reál vagy humán beállítottságú kategóriákba. „A rajz, a testnevelés vagy az ének sokszor lesajnált tantárgyak, az ezekben jól teljesítő gyerekek pedig gyakran kevésbé számítanak »jónak«, mint egy erős matekos vagy magyaros.

További probléma, hogy kevesebb hangsúly jut az érzelmi intelligenciára, a közösségépítésre vagy éppen a nyitottságra. Ezeken a területeken a gyerekek ritkábban kapnak visszajelzést, pedig legalább olyan fontosak lennének.”

Önismeret, célkitűzés, konfliktuskezelés – Hogyan fejleszthetjük a soft skilleket? 

A soft skillekről és azok jelentőségéről nemcsak kutatásokban, különböző felmérésekben vagy olyan nívós nemzetközi lapok hasábjain olvashatunk, mint a Guardian vagy a BBC, hanem az álláshirdetésekben, sőt az állásinterjúkon is egyre gyakrabban szóba kerülnek.

A Z generáció tagjai közül sokan már eleve olyan munkahelyet keresnek, ahol a technológiai újítások mellett a soft skilleknek, például az empátiának vagy a csapatmunkának is fontos szerep jut

– derült ki a Deloitte 2025-ös, 44 országra és több mint 20 ezer Z és Y generációs válaszadóra kiterjedő kutatásából is.

Végül, de nem utolsó sorban, térjünk ki arra is: hogyan lehet ezeket a képességeket fejleszteni? Ezt a kérdést mi is feltettük az alternatív képzéseket kínáló Engame Akadémia csapatától. A válaszuk elég egyértelmű volt:

mivel ezek a képességek nem tankönyvből tanulhatók, hanem sokkal inkább abból fakadnak, ahogyan gondolkodunk és viselkedünk különböző helyzetekben, ezért leginkább élesben, a való életben, a terepen lehet őket fejleszteni.

Ilyen helyzet például, amikor egy idegen országban kell helytállnod cserediákként. De akkor sincs veszve semmi, ha már nem vagy diák: a fejlődésre rengeteg lehetőség van a hétköznapokban is: elindulhatsz az önismeret útján (ne csak olvass az önreflexióról, hanem gyakorold is), kiléphetsz a komfortzónádból, kitűzhetsz célokat, kipróbálhatod magad új helyzetekben, új feladatkörökben a munkahelyeden, vagy akár önkénteskedhetsz. Az is sokat számít, ha nem kerülöd a konfliktusokat, hanem megtanulsz szembenézni velük, ha mersz kezdeményezni, illetve visszajelzést kérni. Ezek mind olyan apró lépések, amik hosszú távon rengeteget számítanak – sorolja a tippeket Obreczán Brigitta, az akadémia marketingvezetője.

Kaiser Orsolya