–

Már rengeteg remek cikk született arról, hogyan építhetjük be a mindennapi rutinunkba a fenntarthatóság szempontjait

Ahogy a korosztályunkból sokaknak, nekünk is nagyon fontos, hogy minél többet tegyünk egy élhetőbb jövőért, a környezet megóvásáért, hiszen az ökoszorongás része a mindennapjainknak.

A közösségi médiából dől az arcunkba, hogy „milyen egyszerű például hulladékmentesen élni, vagy magunknak előállítani mindent a szép, rendezett zero waste konyhánkban”. Azon túl, hogy ezeknek egy része nem igaz, ráadásul nem is mindenkinek fér bele az idejébe, hogy tanulás vagy munka mellett sok időt szenteljen a fenntartható életmódnak. Ezért töredékidőkben próbálják ugyanazt az eredményt elérni, amire az influenszer lehet, hogy az egész napját áldozta.

Rengeteg kortársunk „mindent vagy semmit” alapon szeretné védeni a környezetet, így amikor látják, hogy nem tudják százszázalékosan csinálni, inkább feladják.

Fontos, hogy megtaláljuk azokat a szempontokat, amik kompatibilisek az életmódunkkal (például hűtő nélküli kollégiumi szobába nem biztos, hogy jó ötlet komposztálót telepíteni).

Miért épp az építészet?

Azt gondolhatnánk, „minket nem igazán érint ez a téma”, hacsak nem vagyunk építészek.

Bevallom, én is így hittem, de hát ezért vannak az embernek magánál okosabb barátai, hogy rámutassanak: hiába nem vagyok építész, és attól is igen messze állok, hogy saját ház építésébe kezdjek, de azért nem árt, ha már most megismerkedem a különböző szemléletekkel és koncepciókkal.

Alapjában véve egy igen szennyező iparágról van szó, a felhasznált anyagok elkészítésének legtöbbször magas a károsanyag-kibocsátása. Bár a technikai fejlődésnek környezetbarát építőanyagokat is köszönhetünk, az egyre profibb, tartósabb anyagok általában nem adhatók vissza a természetnek, nem bomlanak le (egy vályogházzal ellentétben egy vasbetonszerkezetet nem tudunk természetes alkotóelemeire bontani, és legtöbbször újrahasználni sem, így a sitt-telepen végzik).

Bár a faanyag jó alternatívának tűnhet, ám ahhoz, hogy tartós maradjon, rengeteg mindennel kell kezelni, így ez sem tökéletes megoldás. Szerencsére a környezetkímélőbb építőanyagok piaca is egyre bővül, de fontos az újrahasznosítás is, és ez nem feltétlenül a bontott téglát jelenti.

Ha már az anyagokat nem lehet, hát használjuk újra a tereket!

„Alapvető probléma, hogy »fast fashion« lakóterekben, házakban gondolkodunk. Ugyanúgy, ahogy a ruhák, ezek az épületek is a rövid távú olcsóságukkal fogják meg a fogyasztót, ahelyett hogy olyat vásárolna, ami hosszú távon is befektetés”

– meséli Luca.

Napról napra élünk mindenféle értelemben, így nemcsak előre gondolkodni nehéz, de sokszor a befektetést sem engedhetjük meg magunknak, ami például korszerűsítéssel, rendes szigeteléssel járna, vagy a lakóterünk hosszú távon is praktikus kivitelezésével. Hiszen nem minden lakás lesz új építésű, Budapest belvárosa például hemzseg a műemlék jellegű épületektől. Ahogy Luca mondja,

„A történelmet nem radírozhatjuk ki, csak mert nem fűthető, hiába nem praktikusak a nagy belmagasságú terek”.

Ilyenkor segíthet egy korszerű nyílászáró, ami talán az egyik legalapvetőbb energetikai befektetés, azonban albérlőként, pláne kollégistaként erről nagyjából lehetetlen meggyőzni a tulajdonost. Ilyenkor jönnek a sajátos szigetelési megoldások, ablaktáblák közé zárt régi szőnyegek, ajtók alá dugdosott pokrócok.

Visszatérve az új építésű házakhoz! Ha eleve többfunkciósnak van kialakítva a tér, egy esetleges átrendezésnél, az otthonunk újragondolásánál nem kell hatalmas költségekkel áthelyeztetnünk mindent, már egészen kis módosításokkal is alkalmazkodhat a ház a megváltozott igényeinkhez, vagy a következő lakók szükségleteihez.

Sajnos a régi épületeket még nem ilyen szempontok alapján alakították ki, és számos olyan problémával találkozhatunk, ami megnehezíti a praktikus és környezetbarát „tér-újrahasznosítást”. Gondoljunk csak az egymásból nyíló szobákra: van olyan barátom, akinek a szobájába csak az egyetlen fürdőszobán keresztül lehet bejutni, ami három lakótárssal mindenki számára érdekes kihívásokat tartogat…

Nemcsak belső, de külső tereink is sok helyen újragondolásra szorulnak:

Egyre több európai nagyvárosban a helyiek szinte már egyáltalán nem használják a történelmi belvárost, teljesen a turistáké a terep, illetve az őket kiszolgáló, csillagászati árú boltoké és éttermeké, amelyek elnyomják az adott városrészt.

Sok helyen már elindultak a „rehabilitálást” célzó projektek, amik észszerű átalakításokkal igyekeznek újra élhetővé tenni ezeket a környékeket, hiszen senki sem szeretné magát nemkívánatos személynek érezni a saját városában.

Bár sokan mondhatják, hogy „milyen sok profitot termelnek ezek a városrészek a turistákból, ami jó a GDP-nek, munkahelyeket teremt”,

a megemelkedett árak és a helyiek számára használhatatlanná váló városrészek azonban tökéletes lenyomatai a fenntarthatóság egyik legnagyobb ellenségének: a rövid távú profitra koncentrálunk ahelyett, hogy a hosszú távú hasznot néznénk.

Egy másik – külső tereket érintő – kérdés a hatalmas, funkciójukat vesztett gyártelepeké, amelyek országszerte csúfítják a környezetet, nem is beszélve a természeti és társadalmi kockázatokról (például káros anyagok beszivárgása a talajvízbe). Ezeket a területeket is újra lehetne gondolni. Szerencsére számos próbálkozást láthatunk itthon is, a romos jelleget kedvelő paintball- vagy airsoft-pályáktól kezdve a próbatermeken át a szórakozóhelyekig, így újra bekapcsolhatók ezek az épületek a település mindennapjaiba.

A jövő építészeit is erre nevelik

Bár szeretjük sötéten látni a helyzetünket, ebben a témában korántsem vagyunk annyira lemaradva a nyugati trendektől.

A Műegyetem építészhallgatói lelakott vagy funkciójukat vesztett városrészekre kapnak tervezési feladatokat, így a gyakorlatban is megtapasztalhatják, milyen sok szempontot kell ilyenkor figyelembe venni.

A technikai adottságokon túl, elég nehéz a környéken lakók szükségleteinek felmérése, amit tovább bonyolít a bizalmatlanság. Hiszen a régi lakók megszokták a területet, ahogy azt is, melyek a használható terek, és melyeket kerülnek el. Ezeket a berögződéseket pedig nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni.

A 2021-es TDK-n többek között egy funkcióját vesztett nyolcadik kerületi evangélikustemplom-toronynak, az Óbudai Kísérleti Lakótelep egykori gázfogadójának, valamint a székesfehérvári Széphő egykori ipartelepének tervezhettek új életet a hallgatók.

„Arra tanítanak minket, hogy mindig gondoljuk végig: mit szeretnénk az épületünkkel elérni, hova építkezünk, és ez a két dolog összhangban legyen egymással” – összegezte Luca a fenntartható építészet alapgondolatát.

Mi pedig, a három lány, most már ezzel a tudással felvértezve megyünk tovább azon az úton, amit elkezdtünk… Gyertek velünk, tegyünk együtt a környezetünkért! A tudás az egyik legjobb befektetés a jövőbe.

Pichler Zsófi