1. Mit jelent számodra másmilyennek lenni, különbözni a többségtől?

Számomra a másmilyenség nem külső tényezőktől függ. A saját életemben a saját másmilyenségemet a társadalom által sugallt sablonokból való kilépésben tudom megélni. Merek a saját szabályaim, értékrendem mentén élni.

2. Mit gondolsz, hogyan viszonyulnak az emberek ahhoz, ha valaki kilóg a fősodorból – itthon és világviszonylatban? Érzel különbséget ennek elfogadásában?

Nem éltem külföldön, így csak a hazai sztereotípiák mentén tudnék erről gondolkozni, nem gondolom az itthoni embereket kevésbé elfogadónak, mint külföldön. Azt gondoljuk magunkról, hogy „jajj, de nagyon nem vagyunk mi, magyarok jó fejek”; talán lehetnénk elfogadóbbak abban, hogy elfogadóbbnak gondoljuk magunkat.

Az emberek alapvetően jó fejek és segítőkészek. Ha valakivel leülünk beszélgetni egy négyszemközti helyzetben, teljesen más/emberi arcukat tudják megmutatni. Vannak dolgok, amiket nehezen fogadnak el, de szerintem a másság elfogadása nem ott kezdődik, hogy lenyomom valakinek a torkán, hogy ő rossz fej, ha ezt meg ezt nem tudja magáénak érezni. Ha meghallgatom, és megértem értékítélet nélkül, hogy ő miért nem tud elfogadó lenni valamivel kapcsolatban, akkor érdemben fogok tudni vele beszélgetni. Ha elfogadom, hogy nem elfogadó, nem kell tovább védekeznie, támadnia, a nem elfogadás leginkább a félelmekből, komplexusokból ered.

3. Hogyan tudtál beilleszkedni annak ellenére, hogy kilógtál a sorból? Egyáltalán be tudtál illeszkedni? Fontos volt ez neked?

Alapvetően beilleszkedő vagyok/voltam. Kedves voltam, velem is kedvesek voltak. Nem volt ezzel bajom, ezért az adott közösségem elfogadott tagja vagyok.

4. Fontos neked, hogy különbözz másoktól? Miért?

Fontos volt. Leginkább kamaszként, fiatal felnőttként. Kerestem magam, próbálgattam a szerepeimet, önbizalmat adott a kilógásom. Ma már nem foglalkoztat ez a kérdés. Más vagyok, mint ahogy minden ember más. Akkor is, ha ez nem szembetűnő a külvilágnak.

5. Szerinted milyen hatással van a sokszínűség a világra?

A sokszínűségtől tágul a világ, néha az az érzésem, hogy már mindent kitaláltak. Bármi lehetséges. Ha valaki krokodilnak tetoválva szeretné élni az életét megteheti... Ez főleg a mai generációnak lehet zavarba ejtő, hiszen 18 éves korukig az iskolarendszer kockájában élnek, aztán hirtelen ott van az egész világ: felfoghatatlan mennyiségű lehetőséggel, életúttal, és hirtelen ki kéne találniuk, merre induljanak el. Mindezt úgy, hogy nem tanítunk önismeretet, 18 éves korukig nem szabad másmilyennek lenniük, mert azt nem díjazza az oktatás.