DTK megnyitja a márciusi Hello, WMN!-t, amely újra telt házas (köszönjük!). Csaknem 500 ember figyeli a színpadon összegyűlt négy generációt. Mert a téma: Generációk harca. A vendégek: Tordai Teri és Horváth Lili színművészek (anya és lánya), Deli Csenge gimnazista, Bábel-Szűcs Szilvia, az Anyapara blog alapító-főszerkesztője, Steigervald Krisztián generációkutató és Balatoni „Jocó bácsi" József történelemtanár.

A pillanat, amikor a 75 éves Tordai Teri megtudja Krisztiántól, hogy ő az úgynevezett építő- vagy veterán generációhoz tartozik. A művésznő az építő megnevezést találja szimpatikusnak. Nem csoda...

Steigervald Krisztián generációkutató arról mesél, hogy a legfiatalabb Z és alfa generációk képviselői már biológiailag, tehát az agyuk felépítésében is különböznek az elődeiktől. Egyébként pedig a generációk besorolását az X generáció találta ki (vagyis a mai kései harmincasok-negyvenesek).

Az Y generációs Jocó bá' éppen nosztalgiázik. Neki még vannak emlékei arról, hogy a filmtekercses fényképezőgépek korában hetekkel később hívatták elő a fotókat az emberek – és addigra már kutya nem emlékezett rá, merre jártak, szóval jó buli volt kibontani a papírképeket a csomagból. Ma viszont a Z generációs tanítványai számára teljesen természetes, hogy szelfiznek, és azonnal posztolnak az „instára” és a „fészre”, na meg összevissza „húzogatják” a csajokat... a Tinderen. Egyébként pedig – állítólag – manapság a „félarcos” szelfi a menő (De szeretném tudni, hogy az micsoda! – Szentesi). 

Tordai Teri ebben a pillanatban hall először a Tinderről. Aztán pici gondolkodás után hozzáteszi: ő egész biztos, hogy mindenkit jobbra húzna.

Kiderül, hogy Tordai Teri lánya, a szintén népszerű színész, Horváth Lili egyáltalán nem tudta még megszokni ezt a felgyorsult világot. Míg régen hetekig várták a kulturális magazinok megjelenését, hogy elolvashassák a színdarabjukról szóló kritikát, addig ma már nem lehet kikerülni a véleményeket, hiszen rögtön a bemutató után elérhető minden információ a neten az előadásról, nincs hova menekülni előle.

A WMN-en is gyakran publikáló „kamasz szerző”, Deli Csenge szerint az ő generációja számára a gyors reakció alap...

Két Z generációs kamasz fiút nevel Bábel-Szűcs Szilvi, a tapasztalatait pedig a remek Anyapara blogon ventilálja. Szerinte nagyon fontos, hogy mindenki a saját nyelvén kommunikáljon a másikkal, attól lesz hiteles egy szülő a gyereke előtt, ha önmaga marad, és őszintén vállalja a véleményét, egyéniségét.

A generációkutatónak ezen a ponton nincsenek jó hírei. Kutatások szerint ugyanis a mai kor technikai fejlettsége nem hagy teret a fantázia kifejlődésének, legalábbis nem annyira, mint régen. 

A művésznő közben – még mindig a Tinder kapcsán – arról mesél, mennyire fontos a személyes kontakt, mert ő egy kép alapján nem tudja eldönteni egy emberről, hogy tetszik-e neki, ahhoz kellenek a gesztusok, a mimika is. Felidézi például az első táncát egy fiúval... a mai napig emlékszik az érintésekre, a kézfogásra is, szerinte ezek az emlékek határozták meg az emberekkel való kapcsolatát. Reméli, hogy Hollywood ezt a reményteljes álmodozást akarja visszacsempészni az emberek szívébe, példaként felhozta a Kaliforniai álom című filmet. Amitől ő teljesen elájult, hogy mennyire csodás.

Ezen a „rendkívül előnyös” fotón épp DTK sztorizik egy gyorsat (hogy miről, azt elfelejtettük lejegyzetelni, de biztosan nagyon érdekes volt...). Krisztián ezek után a kutatási adatokra támaszkodva elmondja, hogy a mai Z generációs (tehát kis- és nagy kamasz) fiúknak nincs könnyű dolguk, ugyanis megváltoztak a férfiminták. Szerinte elvárják a férfiaktól, hogy erősek legyenek, sok pénzt keressenek, de közben „sírjanak anyuval otthon, ha Bambi benéz az ablakon”. Ráadásul ma már több férfi mutogatja magát meztelenül, mint nő (mondjuk, a magazinokban). (Tényleg? És hol? Én nem látom őket! – a szerk. Vagyis: Szentesi.)

Horváth Lili arról mesél, milyen volt a szexszimbólum édesanyja (Tordai Teri), és az erőskezű nagymamája, Lili mama mellett felnőni. A színésznő úgy érzi, sokkal később ért meg, mint kortársai, inkább csak kullogott az előtte emelt fővel haladó, erős női minták után, „mint egy spániel kutya”.

Az érettségi előtt álló Csenge szerint a mai kamaszoknak sincs könnyű dolguk. Miközben az Y-okról picit lemondó X-ek tőlük várják a „világ megváltását", a néhány héten belül érettségiző gimnazista azt mondja, nem könnyű irányokat találni a sok inger és információ között. Ráadásul ő – pedagógus szüleinek is köszönhetően – perfekcionista. 

És hogy miként ösztönzi a Csenge-féle Z generációt az évszámok tanulására Jocó bácsi? Például azzal is, amit neki is mondtak anno: „Tanuld, fiam az évszámokat, hátha egyszer megkérdezi tőled a Vágó Pista!" 

Tordai Teri a végén kimondja a tökéletes végszót („hagyjátok békén a gyerekeket, hadd legyenek azok, akik lenni akarnak!”), de DTK még erre is képes rátromfolni, és a Tankcsapdától idéz:

„Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!" 

És tényleg. 

Köszönjük a figyelmet, április 10-én folytatjuk! (Téma: „Mindenki máshogy más” – a jövő héten meghirdetjük a WMN Facebook-oldalán, figyeljétek!)

Fotók: Kovács Tamás/WMN

Köszönjük a segítséget az est tematikus támogatójának, az NN Biztosítónak, illetve a Hello, WMN! sorozat névadó támogatójának, a Volkswagennek!