Sohasem érdekelt a jégkorong. Se a foci, se a kézilabda, egyszóval semmi olyasmi, ami arról szól, hogy egy rakás ember ide-oda szaladgál (korizik) a pályán egy nyamvadt labdát (korongot) kergetve, és amint eléri, rögtön el is rúgja, dobja vagy üti magától, lehetőleg jó messzire. Nem értettem, hogyan képesek emberek milliói órákon át nézni ezt. Az érthető, hogy miért lehet élvezetes játszani ezeket a sportokat, hisz mindenki szeret játszani, főleg, ha az egy jókora adrenalin lökettel is jár közben. Na, de nézni… Én részemről inkább maradtam a zene, színház, olvasás, kultúra stb... örömeinél.

Aztán egyszer egy jégkorongozó srác lett a tanítványom. És ő bizony alaposan feladta nekem a leckét. Ráadásul mindörökre megváltoztatta a látásmódomat ezzel a sporttal kapcsolatban...

1. Ne legyenek előítéleteid a fiatal hivatásos sportolókkal szemben!

Még akkor se, ha korábban rengeteg olyasmit mondtak neked, hogy ezek az ifjúsági hokisok mind durvák, udvariatlanok, rossz a hozzáállásuk, a hokin kívül semmi sem érdekli őket, nem akarnak tanulni, nem tudnak viselkedni, lusták, buták, folyton káromkodnak, a nőkkel szemben tiszteletlenek stb. Na, na… várjuk csak ki a végét.

2. Ne alapozz egy új ismeretséget az első benyomásra!

Ne gondold, hogy ha az első órákon akadoznak a beszélgetések, és nem nagyon találjátok meg a hangot egymással, akkor ez ezután már mindig ilyen lesz. A kapcsolatotok később még rengeteget változhat, fejlődhet, ahogy egyre jobban megismeritek egymást.

3. Ne hidd, hogy ha őt nem érdeklik azok a dolgok, amik téged igen, akkor ő egyszerűen csak egy közönyös, flegma tinédzser, és ezzel nincs mit tenni

Őt egyszerűen csak más dolgok érdeklik. Olyanok, amiket meg te tartasz unalmasnak.

4. Ne hidd, hogy nem lehet felkelteni az érdeklődését egy új dolog iránt!

Oké, talán nem minden iránt, ami téged érdekel. De egy-két új téma iránt azért lehetséges. Még akkor is, ha nehezen megy az elején, és extra energiabefektetést követel tőled. Ja, és extra adag humorérzéket.

5. Ne hidd, hogy nem lehet felkelteni az érdeklődésedet egy új dolog iránt!

Még akkor se gondold ezt, ha azt a bizonyos új dolgot már évek óta nézegeted messziről, és mindeddig egyáltalán nem érintett meg. Bármikor felpattanhat az érdeklődés szikrája, akár egy szenvedélytől csillogó szemű fiatal, akár egy erőteljes saját élmény hatására, és onnantól kezdve bizony benned is szenvedéllyé nőhet. (Igen, akár még a jégkorong is. Főleg, amikor rájössz, micsoda fergeteges partihangulat zajlik minden egyes hokimeccsen. Jobb, mint a szombat esti showműsor a tévében.)

6. Ne hidd, hogy a kezdeti udvariaskodó, témakereső, felszínes beszélgetések most már mindig ilyenek maradnak

Ha te megváltoztatod a hozzáállásodat, a módszereidet, sőt magát a beszédtémát is, akkor a kapcsolatotok is megváltozhat, új frissességet kaphat, új dimenziókkal bővülhet. Ha pedig őszinte érdeklődést mutatsz egy olyan téma iránt, ami az ő szíve csücske, akkor valódi kapcsolódás jöhet létre köztetek.

7. Ne hidd, hogy egy tinédzser srác nem tud valami teljesen újat, meglepőt és szórakoztatót mondani neked önmagáról, rólad, vagy az életről

Mert tud. Nem is egyet. Csak legyél nyitott rá. És kezeld lazán a szókimondó stílusát.

8. Engedd el a kifinomult úrinő modorodat, ha egy ifjú jégkorongozóval beszélgetsz!

Igen, ők káromkodnak, igen, időnként csúnya szavakat használnak. Ez nem azt jelenti, hogy durvák vagy faragatlanok lennének, egyszerűen csak ezt a nyelvet használják a nap nagy részében a csapattársaikkal meg az edzőjükkel. De ne feledd: ha előtted ki merik mondani ezeket a szavakat, az azt jelenti, hogy bírnak téged, olyan laza és bizalmas a kapcsolatotok, hogy tudják: itt még ezt is megengedhetik maguknak, mert nem fogod a fejükre borítani az asztalt.

9. Ne gondold, hogy a hatékonyság rovására megy, ha kártyajátékokat játszol angolórán 

Oké, lehet, hogy nem tanul meg tíz új szót pókerezés közben. Vagy akár egyet se. Na és? Ha ő jól érzi magát, és jó a hangulat az angolórán, az sokkal többet ér, mintha egy rakás új szót magoltatnál be vele, amit nagy eséllyel úgyis elfelejt majd másnapra. Az öröm érzése viszont megmarad, és emiatt szívesen és jókedvvel jön majd a következő angolórára is. Ő nem készül nyelvvizsgára, nincs rajta ilyesfajta nyomás, úgyhogy te se vegyél magadra felesleges terheket.

10. Ne becsüld alá a viccelődés, együtt nevetés, együtt játszás összekovácsoló erejét

Nem csak a mély, őszinte lelkizésekből lehet később barátság. Van, hogy épp a nagy röhögések és játékos lazázások vezetnek majd később komolyabb, bensőségesebb beszélgetésekhez.

11. Ne becsüld alá egy 18 éves srác férfias vonzerejét!

Khm, na igen… főleg, ha magasabb, erősebb és érettebb a kortársainál, és már rengeteget nevettetek, csipkelődtetek, beszélgettetek együtt. A folyamatos egymás szemébe nézésnek, együtt játszásnak és együtt nevetésnek rendkívüli ereje van, szóval vigyázz…

12. Ne hidd, hogy ennyi idősen (32 évesen) és ilyen állapotban (boldog, stabil párkapcsolatban) úgysem fogsz vonzódást érezni egy fiatalabb srác iránt

A vonzerőnek semmi köze az életkorhoz. Ha egy tizennyolc éves kölyökből több férfierő és több karizma sugárzik, mint sok idősebb férfiból, az magáért beszél.

A vonzalom pedig bármikor bárki felé kialakulhat, hiszen annyi attraktív, jó fej emberke mászkál körülöttünk nap mint nap. A kérdés nem az, hogy vonzónak találsz-e valakit, hanem az, hogy mit kezdesz ezzel az érzéssel.

13. Ne bolondulj meg azért a szépségétől!

Igen, szép a srác. Nem egyszerűen csak helyes, hanem tényleg gyönyörű, mint egy filmsztár. Jólesik nézni a szikrázó szemeit, a hófehér fogkrémreklám mosolyát, amely szinte beragyogja a szobát. Pont olyan magas, sportos, okos, vicces, jól nevelt és jóképű fiú, amilyenre mindig is vágytál a gimiben. Csakhogy… nem vagy már a gimiben. Úgyhogy ne is csússz vissza oda lelkileg. Egy pillanatra se.

14. Ne hidd, hogy ebből bármi több is lesz barátságnál

Illetve persze, elvileg lehetne ebből több is, de úgyse lesz. Mert neked is van eszed, és neki is. Ha összegabalyodnátok, abból semmi jó nem sülne ki se rövid, se hosszú távon.

15. Ne hidd, hogy ő most már mindig itt lesz

Ő jégkorongozó. Oda megy és akkor, ahova és amikor az egyesület küldi. Most épp itt van, ki tudja, meddig még. Egy hétig? Egy hónapig? Örülj neki és használd ki ezt az időt, amit vele tölthetsz, de tartsd észben, hogy nemsokára el fog menni innen. És készülj fel rá.

16. Ne hidd, hogy nem fog fájni, amikor majd tényleg elmegy

Addig nem is tudod, hogy valójában mennyire kötődsz valakihez, amíg el nem veszíted az illetőt. És akkor jöhet a fájdalmas búcsú és a napokig, hetekig tartó, kínzó hiányérzet. Hát ilyen ez, ha megszeretünk valakit… ezt nem lehet megúszni.

17. Ne hidd, hogy te semmit sem változtál az ő hatására

Ahogy azt se, hogy ő sem változott semmit a te hatásodra.

Mindketten változtatok, mindketten tanultatok egymástól, mindketten nyomot hagytatok egymás szívében. A hokiőrület legalábbis most már biztosan veled marad.

18. Ne hidd, hogy ennek a kapcsolatnak most már mindörökké vége

A mai high-tech világban, ha akarod, akár percenként követheted őt az összes közösségi oldalon, hogy épp hol van, mit csinál. Nyilván így virtuálisan nem ugyanolyan a kapcsolat, mint élőben volt, de még ez is jobb, mint a semmi. Bármikor írhattok egymásnak, nem törvényszerű, hogy a feledés homályába merüljön a kapcsolat a távolság miatt. Szóval hajrá, és fel a fejjel: eggyel több jó barátod kering valahol a nagyvilágban, akiért drukkolhatsz, és akinek bármikor írhatsz egy kedveskedő, csipkelődő üzenetet, mert tudod, hogy venni fogja a lapot.

 Lilla

Ha kíváncsi vagy arra, hogy Horváth Lili és Bábel-Szűcs Szilvia és Steigervald Krisztián a Hello, WMN! „Generációk harca” est vendégei mit válaszoltak bemelegítő körkérdésünkre, kattints a nevükre!