–

„Manapság sok iskola egyenesen hadszíntér”

Ezt Steve Biddulph, világszerte ismert pszichológus mondta. Nem is annyira szélsőséges kijelentés, hiszen a legkisebb alfa generációsoktól a kiskamaszokon át a huszonévesekig terjedő Z generációsokig, a tanári gárdát már színesítő Y generációig, a többséget képviselő X-esekig és a már nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közeledő baby boomerekig öt nemzedék van az iskola falai között.

Nemcsak a napi gyakorlatból, hanem nemzetközi és hazai kutatásokból is kitűnik, hogy a fiatalabb, iskolapadban ülő alfa és Z generációk különböző sajátosságait megértve kellene az oktatási folyamatokat is módosítani. A digitalizáció hatására szédítő iramban végbemenő változásokat a pedagógusoknak nem egyszerű nyomon követniük, dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus úgy látja, az iskola egyelőre nem tud mit kezdeni a digitális kor hatásaival.

„Az oktatási rendszernek egyelőre nincs konstruktív válasza a megváltozott kultúrára. A specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákok egyre növekvő tömegei az iskola zavarának tünetei. A XXI. század eleji kultúra sajátosságait az XX. századi iskola pont annyira nem tudja kezelni, mint a diszlexiások szokásostól eltérő gondolkodását.”

Amikor a szünetben még Patrick Swayze-poszterekért ment az ökölharc

Zsuzsával, egy X generációs, ötvenöt éves általános iskolai tanárral beszélgettem a napokban. Elnosztalgiázott azon a korszakon, amikor iskolásként még fel kellett állni, ha bejött a tanár. Kötelező volt az egyenruha, a kék nejlonköpeny. Nem járt különórára, hiszen az csak a legjobb módú családok sarjainak a kiváltsága volt. Eljárt viszont iskolai sportkörre, rajzszakkörre, és részt vett a havi őrsgyűléseken, meg minden olyan akkori megmozduláson, amelyek mindig a közösségre, az egyéni teljesítmény helyett a csapat teljesítményére helyezték a hangsúlyt.

Akkoriban az individuum kihangsúlyozása helyett inkább be kellett olvadni a tömegbe. 

Felidézte, hogy kezdő tanárként, a nyolcvanas években milyennek látta a hulladékgyűjtést: a sokak által oly gyűlöletes kék köpenyben hordták a tanulók a szemetet, és a papírkupacokból kihulló Popcorn magazin közepén lévő Patrick Swayze, Milli Vanilli és a többi nyolcvanas évekbeli énekes-színész poszterein marakodtak.

Hozzátette, hogy manapság, ha bármilyen szabadtéri programot sikerül kínkeservvel megszervezni, akkor is leginkább a telefonjukat nyomkodják a diákjai.

Zsuzsa egy előadásom után jött oda hozzám, és halkan megkérdezte, hogy tényleg akkora sztárok-e a YouTube-erek. Látja, hogy az elmúlt években óriásit változott a világ, így a tanítványállomány is, de nem fér a fejébe, hogyan képesek a semmiből jött vloggerek felülmúlni az énekesek, a színészek és a sportolók népszerűségét. Majd folytatta azzal, hogy azt pedig végképp nem érti, miért akarnak a diákjai osztálykiránduláson wellnesshotelbe menni, és azt sem, hogy miért veszik meg sok gyereknek a legmárkásabb cuccokat a szülők, még akkor is, ha azok semmit nem hajlandók produkálni az iskolában. Próbál nyitni, mert látja, nagy az igény mind a diákok, mind a szülők részéről az online kommunikációra, ezért belement, hogy az osztálya bevegye a Viber-csoportba, de egyetlen délutánig bírta csak a szerinte igénytelen, sőt sokszor alpári kommunikációt, és kérte, hogy inkább vegyék ki onnan.

Digitális bennszülött tanulók – digitális bevándorló tanárok

Ez a valós fenti példa csak egy a sok közül, de talán jól érzékelteti azt, hogy mekkora a generációs különbség ma tanár és diák között.

Az Oktatási Hivatal szerint egyre inkább idősödik a pedagógustársadalom, 2017-ben a tanítók átlagéletkora 46,6, míg a tanároké 46,9 év volt.

Gyakran megesik tehát, hogy nemcsak egy-, hanem két- vagy háromgenerációnyi szakadék tátong a zömében X generációs vagy baby boomer pedagógus és a Z generációs vagy az elsős-másodikos alfa nemzedékbe tartozó nebulója között. Persze itt is vannak kivételek, számos tanárnál nemcsak díszletként van ott a digitális tábla, hanem használja is, sőt aktív közösségimédia- felhasználóként tisztán látja, hogyan zajlik ott a kapcsolattartás vagy a tartalomfogyasztás.

Mit gondolnak erről a fiatalok?

Több fiatallal beszélgetve a témáról, sokan úgy látják, hogy főleg az általános és a középiskolákban gyakoribbak a generációs különbségekből adódó félreértések, meg nem értések vagy akár konfliktushelyzetek.

Az elsőéves budapesti egyetemista Dóra viszont azt mondja: „Az egyetemen nem érzékelek nagy különbségeket a generációk közötti kommunikációban. Az oktatók naprakészek, a legtöbb közösségi médiás felületet használják. Általában könnyen el lehet érni őket Facebookon, Messengeren, e-mailben is. A kommunikáció gördülékeny, általában mind a két fél partnerként kezeli egymást. A különbség csak a reakcióidőben van. Míg a kortársaim általában azonnal reagálnak egy üzenetre, a tanárok van, hogy csak nap végén vagy napokkal később. A gimnáziumban egy kicsit más volt a helyzet. Ott a legtöbb tanárral nem volt online kapcsolatom, a legtöbb »ügyintézés« személyesen történt. Feltűnő volt sokszor a stílusbeli különbség is. Sok gimis tanár ragaszkodott a régi szabályokhoz, megszólítási formákhoz, mint a felszólítás-jelentkezés szabálya, vagy »ne igyál/egyél órán« stb.”

Miért jársz az iskolába, ha nem akarsz tanulni?

Jöjjön egy friss sztori a generációs különbségről. Vili most kezdett egy fővárosi gimnáziumban. Az egyik idősebb tanár rögtön keményen rászólt a tesióra után fáradtan bambuló kamaszokra: „Nem értem, miért nem figyeltek? Nem azért jelentkeztetek ebbe az iskolába, hogy tanuljatok is valamit?” Vili nem merte szemtelenül rávágni, hogy zömében nem, hiszen tanulni már máshol és máshogy is lehet. Ő maga kitűnő példa erre, hiszen nyár óta vág videókat egy marketingügynökségnek, amiért havonta már most sokszor több pénzt kap, mint pedagógus édesanyja. Hol tanulta ki ezt a jól fizető szakmát? Nem az iskolában, hanem az internetről.

Mit lehet tenni?

Vili esete azonban csak az érem az egyik oldala. Nem minden fiatal, akinek okostelefont látunk a kezében, használja arra eszközét, hogy megtanuljon egy új szakmát, vagy gyakoroljon egy idegen nyelvet, esetleg összerakjon egy új prezit az egysejtűek szaporodásáról biológiaórára.

Rengeteg időt képesek ők is – és tagadhatatlan, hogy mi, idősebbek is – haszontalanul eltölteni a világhálón, rossz cikkek olvasgatásával vagy videók nézegetésével, felesleges cseteléssel, sőt akár kifejezetten destruktív tartalmak fogyasztásával.

Éppen ezért lényeges tudatosítani, hogy bár technikailag lehet, hogy ügyesek már a tízévesek is az eszközhasználatban, a felnőtt tartalmak fogyasztására viszont nincsenek felkészülve, és legtöbbször még azt sem tudják, hogyan fordíthatnák a technológia adta lehetőségeket a tanulás javára.

Mi lehetne a megoldás? Talán az, ha nem mutogatnánk egymásra a másik számunkra negatív generációs jellemzői miatt, hanem inkább arra törekednénk, hogy kölcsönös tisztelet alapján hogyan tehetjük egymás erősségeire alapozva gördülékenyebbé a kommunikációt.

Például nem kellene őskövületnek tekinteni a tanárt, mert a SnapChat helyett „Snaphoot”-ot, a Tik Tok helyett „Tip-topot” mondott (megtörtént eset). Nem feltétlenül az unalom vagy a tiszteletlenség jele, ha elalszik a gimnazista az órán, hanem lehet, hogy hajnalig dolgozott a saját webshopján (szintén megtörtént eset).

Sokat segíthetne az iskolában – amennyiben ezt a merev a központilag előírt tananyagok és egyéb szabályozási rendszerek lehetővé teszik – többek között már az is, ha lehetne kölcsönös együttműködésen alapuló feladatokat is alkalmazni. A diákok sokszor – jogosan – fölényben érzik magukat digitális területen, általában szeretnek erről a témáról beszélni, mert érdekesnek találják a digitális világot, amiben rengeteg időt eltöltenek. Lehetne időnként élni a fordított tanulás lehetőségével, és megkérni őket, tanítsák ők a tanárt vagy egymást a számukra új területeken.

Nem kellene meglepődni, hogy a tanárra sokkal inkább mentorként tekintenek a mai gyerekek, és bekeményítenek, ha valaki fölényeskedő.

Ha sikerül a módszereket variálni, csak jól járunk, mert a Z generációsok a tanulásban is a sokféleséget keresik, az érdekli őket, ami azonnal adaptálható a gyakorlatba, és lehetőleg valamennyire szórakoztató is. Idősebb fejjel lehet, hogy szívesebben választanánk a késleltetett megerősítést és jutalmazást, de érdemes ezt a szokásunkat átgondolni, mert a tanulók többsége az azonnali megerősítést és azonnali jutalmat várja, és ha nem kapja meg, demotivált lesz.

A digitális ismereteken túl van még mit jócskán átadni

Ugyanakkor, ha a digitális nemzedékek igazán időtálló tudásra akarnak szert tenni, a közösségi és szociális készségekről sem lenne szabad elfeledkezni, amelyek mérhetetlenül felértékelődnek a jövőben. 

A jövőkutatók egybehangzó véleménye, hogy a robotizálódó világban az ember, az emberi gondolat, kreativitás szerepe fontosabbá válik. A jövőben a közösségi és érzelmi tanulás elengedhetetlenül fontos lesz.

A davosi Világgazdasági Fórumon egy éve a szakemberek tizenhat kulcsfontosságú képességet állapítottak meg, amelyek szükségesek a boldoguláshoz a jövő munkaerőpiacán és a magánéletben is. Ebből tizenkettő közösségi és érzelmi képesség, vagyis a közösségi és érzelmi tanulás része.

Ezek az alapvető készségeken – mint például írástudás, számtani ismeretek – túl helyezkednek el. A szociális készségek fejlesztésében viszont már a pedagógus lehet fölényben, hiszen a kütyükön keresztül ezen a területen nem lehet fejlődni, csakis a valós emberi kapcsolatok által, s ezekben a nagyobb élettapasztalattal bíró idősebb generációk segíthetik a diákokat. 

Fontos lenne ezt a fiatal nemzedéknek is megértenie. Kérdés, lesz-e alkalmuk erre az egyre gyorsuló világban, amikor szinte mindig csak az ő generációjukról szóló híreket lehet hallani, az idősebbekről jóval kevesebbet. Nem lenne hiábavaló a Z generációsoknak is többet tájékozódniuk, tanulniuk tanáraik, szüleik, nagyszüleik nemzedékéről. Már csak azért sem, mert elöregedő társadalmunkban rájuk hárul a szüleikről való gondoskodás felelőssége, ezért nem árt idejében elkezdeni az intergenerációs, más néven a generációk közötti tanulást.

Bereczki Enikő

ifjúsági és generációs szakértő

Olvass többet Enikőtől! Kattints IDE és IDE!