Gulyás Michelle az Elviszlekben: Ha tehetném, darabokra vágnám az aranyam, és szétosztanám
Rovattámogatás
Középső gyerekként kiskora óta nagy benne a versenyszellem. Olyannyira, hogy valamikor még az is fontos volt, hogy a három testvér közül ki ér át elsőként a gyalogátkelőn. Hiszi, hogy az ilyenfajta hajtóerőre, illetve a szabálykövető neveltetésre volt szükség ahhoz, hogy később sportolóként igazán küzdeni tudjon. És küzdött is – ezt az olimpián végigkövethettük –, de nem csupán a verseny alatt: már a felkészülés idején meg kellett mutatnia, hogy mentálisan erős, hiszen a kiemelkedő teljesítmény mellett egy barátság is kockán forgott. De hogyan segítette győzelemhez az atyai szigor, a világutazó család összezárása? Miért gondolja azt, hogy ez az arany nemcsak az övé, hanem a rendőrségtől kezdve a családon át a barátokig és pszichológusig, dietetikusig, edzőtársakig, edzőig mindenkié? Mindez az Elviszlek magammal őszi évadának első epizódjából kiderül. A beszélgetést Bereczki Szilvia ajánlja.
–
Nemrégiben 15 ezer ember előtt nyerte el az olimpiai aranyat, és teljesítményéért itthon rendőr főhadnaggyá léptették elő. Szerénységét mégsem veszítette el. Olyan természetesen mesél az elmúlt időszakról, mintha most is a szokásos 100-150 ember előtt versenyzett volna. D. Tóth Kriszta autójához az aranyéremmel a kezében érkezik, amit úgy szorongat a markában, akár egy telefont vagy csokoládét. Keresi még neki a megfelelő helyet, nemsokára költözik, első önálló lakásában állítja majd ki. És azt is tudja, sokkal különlegesebb annál, mint hogy saját teljesítményének szimbólumaként egy oltáron őrizgesse. Több egyetlen ember büszkeségénél, hiszen láthatatlan kezek tucatja dolgozott érte. A család, a barátok, az edzőtársak, az edző, a pszichológus és a dietetikus munkája mind benne van, és ezt a rendőrből lett olimpiai bajnok a lehető legnagyobb alázattal ismeri be. Meghatódva, mert meggyőződése, egyedül nem tudta volna megszerezni.
Világjárásból, szigorból, angol–magyar otthonból, egymást motiváló testvérekből arany
Gulyás Michelle hosszan mesél a családjáról, így kiderül, gyerekként az édesapja munkája miatt világjáróként éltek. Olyannyira, hogy a három testvér három különböző országban született.
„A nővérem Ománban, én Londonban, az öcsém meg Milánóban, emiatt az új helyeken újra és újra be kellett illeszkednünk az új közösségekbe, és a biztos pont mindig a család volt” – osztja meg hangsúlyozva, hogy őket szoros családi összetartásban nevelték. Méghozzá szabálykövető módon, az édesapja máig angolul beszél velük, az édesanyja magyarul, és már kezdetektől fogva érezték, hogy mekkora biztonságot ad, hogy a szüleikre támaszkodhatnak. Hogy a sok változó város és közösség az otthon ajtaját átlépve elhalkul, és marad a már jól ismert közeg, ami megtartó hálóként veszi őket körül.
Hiszi, hogy annak köszönhetően (is) érte el sikereit, hogy gyerekkorában az anyukája, felnőttkorában meg az apukája teremtett meg mindent, amit emberileg lehetett.
Édesanyjuk főzött, mosott, takarított és az épp aktuális városukban még arra is fordított időt, hogy edzésekre vigye a három gyereket, így később, amikor az édesapjuk vette át a feladatok oroszlánrészét, és menedzserként Michelle mögé állt, kérdés sem volt, hogy a lány viszonozni fogja a céltudatos szeretetet.
Ugyanakkor azt sem titkolja, hogy a család mellett a saját lelki békéje is egyfajta kapaszkodó, ezért is olvas önismereti könyveket és tanácskozik rendszeresen a pszichológusával.
Hálás azért, hogy erre mindig is nagy hangsúlyt helyezett, mert nemrégiben kemény próba elé állították a mentális egészségét. Egyébről sem szóltak a hírek az olimpiai felkészülés alatt, mint arról, hogy a szövetség nehezen választ két kiváló sportolója közül, ráadásul Michelle éppen barátnőjével, Erdős Ritával került ilyen lehetetlen helyzetbe.
Nem elég, hogy az olimpián eleve a világ legjobbjai vesznek részt és gyakran a kvalifikáció sokkal nehezebb, mint a versenyszám maga, illetve a résztvevők felkészültsége szinte egyforma, neki épp küzdenie kellett a csalódottsággal, a közösségi médiában megjelenő számtalan rossz szándékú hozzászólással, és önmagával is. Hogy mindezen nehézségek közepette a legjobb formáját hozhassa, és hogy ebből az egész érzelmi krízisből semmit ne lássanak rajta.
A születési sorrend, ami meghatározza az embert
Gulyás Michelle hiszi, hogy a születési sorrend befolyással volt az eredményeire. Két évvel idősebb nővére kitűnő volt, jó tanuló, jó gyerek, minta a két kisebb előtt, és ezzel nagyon magasra tette a lécet, hiszen ő, az elevenebb, szétszórtabb, versenyzőbb típus is meg akarta mutatni, hogy valamiben kiemelkedő. Nővérével együtt kezdték a szertornát, ezt követően nyergelt át az öttusára, ahol meg az öccse volt jelen. „Mivel hárman vagyunk testvérek, időről időre változtak az erőviszonyok” – mondja nevetve, majd hozzáteszi, hálás azért, hogy beleszülethetett egy közösségbe, mert ennek köszönhetően sokkal jobban idomult a sport lényegéhez is, ami bármennyire tűnik is olykor egyéninek, azért minden esetben csapatmunka.
Az öttusa sok utazással jár. Ezért is örül annak, hogy gyerekként folyton új közösségekbe csöppent, mert ez olyan adaptációs készséggel látta el, aminek köszönhetően jól tud alkalmazkodni az új helyzetekhez az élsportolói életformában is.
De még a lovaglásban is, hiszen húsz percük volt egy idegen lóval megismerkedni, ugyanis az öttusában egészen mostanáig sorsolták a lovakat. Most, hogy kiveszik a lovaglást, néhány hónapja marad felfogni, hogy nem kell többé lovagolnia, és egy új számot kell elsajátítania, az akadályversenyt, szóval valóban fontos az alkalmazkodási készség. Arról nem is beszélve, hogy az akadálypályát majd 30-45 másodperc alatt kell teljesítenie a sportolónak.
És ez biztos, hogy felborítja az öttusa dinamikáját: míg az úszáshoz laza izomzat szükséges, a függeszkedés, amivel most kiegészül a sport, épp a bekötött izomzatot követeli meg – mondja Gulyás Michelle, majd hozzáteszi, érti a döntés lényegét. Míg az akadálypályát bárhol, bármelyik országban felépíthetik az öttusaversenyekre, addig a lovakról sok nehézség árán gondoskodtak, mert nehéz az állatokat fenntartani, nem minden országnak volt lóállománya. Nem úgy, mint a magyaroknak, akiknek a lovakhoz fűződő viszonya mindig is speciális volt, a lovasszövetségnek több mint húsz lova volt erre a célra.
Ha kíváncsi vagy, hogy miként vélekedik Michelle a rendőrségről, hogyan végzi a munkáját, és miért választotta a rendőri hivatást, illetve érdekel, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a női sportolóknak, vagy mit jelent a felpihentetés, akkor nézd meg D. Tóth Kriszta és az olimpikon beszélgetését!
Kiemelt kép: WMN