Illés Fanni paralimpikon: Azóta érzem magam teljes értékű embernek, amióta letettem a műlábat – Elviszlek magammal
A most huszonnyolc éves Illés Fanni élete négy évvel ezelőtt fordult egy óriásit. Akkor, bő két évtized után letette a műlábat, amit gyerekkorában a szülei adtak rá, átült kerekesszékbe, és ezzel – nemcsak fizikailag, hanem szimbolikusan is – meghúzta a saját határait: felnőtt emberré vált. Az pedig a sors érdekes fintora, hogy nagyjából ekkor történt az a szerencsétlen otthoni balesete is, aminek nyomán átkerült mellúszásban a neki megfelelő paralimpiai úszókategóriába, így végre olyanokkal versenyezhet a medencében, akiknek hasonló fokú sérülésük van. El is kezdtek jönni az eredmények sorban. Fanni lábak nélkül, valamint kisebb tenyérrel és kevesebb ujjal született, de ettől nem kevesebbnek, hanem többnek érzi magát. „Paralimpikonnak lenni kiváltság”, mondja egy olyan monológ végén, ami közben szinte levegőt sem merek venni, ahogy hallgatom. Elképesztően támogató családi hátterének, edzőjének és legfőképpen példátlan kitartásának, szorgalmának köszönhetően ma már Európa- és világbajnok, készül a negyedik olimpiájára. Közben hangosan és határozottan képviseli a fogyatékkal élők ügyét. Legszívesebben mindenkinek kötelezően felírnám ezt a beszélgetést (nem magam miatt, nyilván) – de mivel ilyet nem tehetek, így hát csak nyomatékosan kérlek benneteket, hogy NÉZZÉTEK MEG ŐT! Elviszlek magammal: Illés Fanni.
