Az úgy volt, hogy... barternyaralás, csapatépítés, egy hét a tengerparton, kihelyezett munkahét... de hát ezt már hallottátok. (Ha mégsem, akkor ITT, ITT vagy ITT olvashattok róla.) A kint forgatott mozi első részét a múlt héten láthattátok, most itt a második, ami – ha lehet – még őrültebbre sikerült. Szóval: őrület, reszketés, raki és röhögés „Sentidoban”: DTK-val, Szentesivel, Kormossal, Fialával, Zimrével, Szőcs Lillával és Both Gabival. Na meg Sanyival. Elviszlek magammal – nyári különkiadás, 2. rész.
Ha véletlenül úgy alakult, hogy a második részt láttad először, és érdekel az első is, akkor KATT IDE!
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!
Egy normákhoz közelítő élet maga mögött hagyásáról, csalódásról, újrakezdésről, sőt, újjászületésről. Úgy emberileg, mint szakmailag. Az anyósülésen régi barátunk: Kormos Anett.
Hirtelen morajlást hallottam, majd valaki felvisított. Én balesetre gondoltam. A mindig nyugodt férjem arcát látva annyit sejtettem, hogy baj van, de akkor még nem éreztem semmit. Ő reagált elsőként: „Földrengés. Gyertek el a falaktól!”
Nem marad más, amíg nem ülhetünk ki a teraszokra, mint hogy otthon varázsoljunk magunknak ünnepi lakomákat – legalább képzeletben beutazva közben a világot.
Vendégszerzőnk hat évig élt, tanult és tanított Törökországban, és azt mondja, ezalatt olyan lett a viszonya az országgal, mint egy öreg házaspárnak: morgolódik miatta sokat, de tiszta szívből szereti. És most elmeséli, miért: