Békés Itala: „Az embernek kétszer van nagyon nagy szüksége az anyukájára: amikor megszületik, és amikor megöregszik” – Elviszlek magammal

Ábel Anita az elmúlt tíz évben alaposan újrarajzolta magát; most békésebb, mint valaha. Saját bevallása szerint köszönhető ez a korának, a nagy életeseményeinek és nem utolsó sorban: a jógának. Jó, hogy itt van az Elviszlek búcsúévadában.

Vajon milyen véletlenek, együttállások, külön-külön, de mégis egymásnak ismerős módon megélt frusztrációk és fájdalmak kellettek ahhoz, hogy négy fiatal alkotó egyszercsak közösen akarjon létrehozni valamit hasonlót? Elviszlek magammal: Lovas Rozi, Lengyel Tamás és Molnár Áron színészek, valamint Horváth János Antal rendező, azaz a Loupe alapítói.

Úszóiskolát nyit vagy kávézót, esetleg sportpszichológusként épít civil karriert. Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes úszó ötévesen ment le először az uszodába, és negyed évszázados sportolói pályától köszönt el tavaly decemberben a budapesti rövidpályás vb-n. Most megadja magának az időt a gondolkodásra és a gyászra.

Az ország egyik legnépszerűbb úszója, Kapás Boglárka természetes őszinteséggel mesélt D. Tóth Krisztának a nehéz témákról is: a vágyott, de végül el nem ért olimpiai aranyról, a testvére elvesztéséről, a visszavonulásáról, és arról, hogyan tanulja most, túl a harmincon, hogy hogyan is kell élni.

Miért érzi úgy 77 évesen, hogy már nem igazán kell? Hogy van most, néhány hónappal azután, hogy nagyon megijesztett mindenkit, amikor rosszul lett a színpadon? Hány elégedett pillanatot tud felidézni páratlanul hosszú pályájáról? Mi az, ami még képes felvillanyozni őt? Mi lett a hollywoodi álmaival? Miért haragszik a kritikusokra és mennyire gondolja politikainak a Kossuth-díjat? Kern András az Elviszlekben!