„Mindenkinek megvan a maga élete, munkája, gondja, kihívása, gyereke, kutyája, macskája, kinek mije. Van, hogy hónapokig nem találkozunk, nem is beszélünk. Aztán ha összekerülünk, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Kimaradt egy csomó idő? Lemaradtunk életeseményekről? Sebaj. Behozzuk a lemaradást. A lényeget úgyis tudjuk.” Olvassátok el Anna Eszter írását, úgyis mindenhol nagy családi összejövetelek lesznek hamarosan. Hangolódjatok ezzel a WMN-naplóval!

Olvassátok el, hogy kiknek és milyen karácsonyi képeslapot írnánk, ha az ünnepi varázslat keretében a múltba, a jövőbe vagy a mennyországba is el lehetne juttatni a lapokat. Vigyázat, sírós kontent következik!

Olvasd el, nekünk hogyan segített valaki (néha egy ismeretlen, néha egy jó barát, tanár vagy rokon) egy mondattal vagy gesztussal életünk nehezebb időszakaiban, aztán meséld el, ha neked is van ilyen történeted! Hiszünk benne ugyanis, hogy ezeket tovább kell adni, a jó példa ugyanis tényleg ragadós szerencsére!

Kívülről csak a csillogás, az ünneplés látszik, belül meg néha súlyos drámák zajlanak. Ez itt a pőre valóság.

Ó, igen… Ez már az évnek az az időszaka, amikor a WMN-csapat szakácskönyveket tesztel, hogy ti is tudjátok, miből érdemes válogatni ajándékba. És mert imádunk főzni is, enni is.

Béke és nyugalom és készülődés: hahaha, gondolják sokan. Az adventi időszakban – a munkahelyi feladatok mellett – igencsak megnő az otthoni teendők listája is. Biztos, hogy jól van ez így? Mit tehetünk ez ellen? Szerzőnk szakértőkkel járta körül a témát.

Kollégánk, aki egyben olvasónk is, a Joy magazin korábbi főszerkesztője elmeséli, hogyan szabadította fel önmagát egy rettenetes fiatalkori abúzus hatása alól.

Néha te is úgy érzed, hogy a munkatársaid pszichológusa vagy? Meg a férjed coacha? A gyereked asszisztense? A családod rendezvényszervezője? Simán lehet, hogy így van – és ezt úgy hívják, hogy láthatatlan érzelmi munka.