Jó, de mit csinál az ember egy egész év pihenőidő alatt? Hát… például ezt

–

Egy pihenőév alatt az embernek, ha más nem is, de rengeteg olyan ideje van, amit látványos semmittevéssel tölthet. Bár, ha az ember lányának a sabbaticalja éppen egy koronavírus-járványos, kijárási korlátozásokkal megbolondított évre esik, akkor a semmittevés alapvetően a négy fal közé korlátozódik, és úgynevezett (lakó)helyi látványosság lesz belőle. 

A keretekből adódóan a lehetőségeim tehát korlátozottak voltak, amit tovább szűkített a tény, hogy nem szeretek főzni, béna vagyok a kézimunkázásban, nem szórakoztat a barkácsolás, és mivel kicsi a lakás, takarítani is alig kell.

Így tehát, miután elég sokáig néztem a köldökömet, és kitakarítottam belőle minden szöszt, más lehetőségem nem lévén elkezdtem olvasni, filmeket és sorozatokat nézni, podcastokat hallgatni, meg sportolni. 

2021-ben kereken hatvan könyvet olvastam ki, rendszeres hallgatója lettem tíz-tizenöt podcastnak, megnéztem közel száz filmet és sorozatot, és a telefonom szerint hetvenegyszer lefutottam a maratont.

Jó, hát az élmények között elég sok trash is volt, de azért akadtak jók is. Ezeket szedem most össze, hátha segít nektek is a válogatásban.

Podcastok

(A WMN csatornáit szeméremből nem teszem ide.)

Olyan családban nőttem fel, amelyben úgy nagyjából egészében mindig, mindenhol szólt a rádió. Amennyire visszaemlékezem, a nagyszüleim között a legélesebb vitákat jellemzően azok a helyzetek váltották ki, amikor a nagymamám kint felejtette a Sokol kisrádiót a kertben, miközben ő visszasétált a házba, hogy ott egy másik rádión hallgassa tovább a Déli Krónikát. A Sokolban ezért az elem gyorsan merült. Nagyapám meg utálta a pazarlást. Így aztán valahol érthető, hogy a vacsoránál ilyenkor némiképp feszült volt a hangulat. 

Ilyen múlt után, azt hiszem, egyértelmű, hogy imádom a podcastokat, és azokat a YouTube-csatornákat, amelyeken a tartalom jól hallgatható. A kedvenc interjús podcastom Az élet, meg minden. A közéleti beszélgetések műfajában nagyon szeretem a HetiVálasz, a Partizán, és a Concorde csatornáit és a BBC Global News podcastot. Ha tudomány, akkor az Űrkutatás magyarul és a Qubit, illetve a könnyedebb műfajból a Képtelen Krónika, meg a Régen minden jobb volt nagy kedvencem. Nem tavaly hallgattam először, de örök kedvenc a szintén a BBC által gyártott 13 Minutes to the Moon, ami a holdraszállás történetét meséli el elképesztően fantasztikusan és gyönyörű angolsággal (nyelvgyakorlásnak sem rossz). Nem tudom, milyen műfajba sorolható, és hullámzó a minőség, de több remek percet szerzett a Márkó és Barna Síkideg, a Dalfutár, a HVG Pszichológia, a 444 csatornája, és Pottyondy Edina is. 

Könyvek 

A tavaly olvasott „legjobb könyveim” alapvetően két nagy csoportba sorolhatók: újraolvasott nagy klasszikusok, és új szerzemények.

Előbbi csoportban ért pár meglepetés.

Egyrészt, hogy a könyvtárba járást lehetne jobban propagálni, mert tök jó. Másrészt hogy olyan könyvek, amiket tizen-huszonévesen imádtam, és amikért mindenekfelett rajongtam, most olyan csalódást okoztak, hogy napokig alig tértem magamhoz.

De ez a lista most a legjobb élményekről szól, szóval nem viszem el ebbe az irányba a cikket, ám azt muszáj leírnom, hogy Gabriel García Márquez újraolvasásával érdemes csínján bánni (legalábbis nekem).

Szóval, ami nálam nagyot szólt, és nem új könyv, de újraolvasva is remek volt, az Orwelltől az 1984, Julian Barnestól a Felfelé folyik, hátrafelé lejt, és Per Pettersontól a Férfiak az én helyzetemben. Imádtam Baricco esszékötetét, a Barbárokat, Bessel van der Kolk könyvét, A test mindent számontart címűt, és újraolvasva is fantasztikus volt Richard Tarnas filozófiatörténeti munkája, A nyugati gondolat stációi.

Új könyvként olvastam, és nagyon megérintett Háy Jánostól A cégvezető, Térey Jánostól A legkisebb jégkorszak, meg a Káli holtak, Nádasdy Ádámtól A szakállas Neptun, Hermann Hessétől a Sziddhárta, és Knausgård-tól a Harcom. 

Egy kedves szerzetes nővér barátomtól kaptam meg tavaly Mustó Péter jezsuita szerzetes két könyvét, és hát, mondhatom, egészen varázslatos és csodálatos írások (főleg az Ahol otthon vagy). Olyan könyvek, amiket az ember újra és újra levesz a polcról, és bárhol üti fel, nagyon fontos gondolatokat talál. Ebből a műfajból volt még nagy öröm Edith Eva Egertől olvasni A döntés és Az ajándék című könyveket. 

A könnyedebb kategóriából A csütörtöki nyomozóklub két kötete ragadott magával – olyan jó érzés úgy olvasni, hogy az ember időnként hangosan felröhög!

Műfajilag nagyon kedvelem még a sci-fit. Tavaly sajnos kevés jót olvastam, a kevés kivétel egyike volt Paolinitől az Álmok a csillagok közt című könyve. 

Már december vége volt, amikor megérkezett (és még mindig olvasom), de muszáj ajánlanom még David Graeber és David Wengrow The Dawn of Everything című kötetét. Azoknak, akik szeretik a történelmet, és valahol a szívük mélyén mindig is érezték, hogy az, ahogy a világtörténelemről tanulunk, túl leegyszerűsítő, meg azoknak, akikben van némi kapitalizmuskritika… na, nekik nagyon ajánlom ezt a munkát. Egyelőre még nem fordították le magyarra, de remélem hamarosan meglesz az is.

Sorozatok és filmek

A sorozatok közül kevés igazi felfedezésem volt – pontosabban… rengeteg trasht néztem.

A pihenőévem első fele elég megterhelő volt érzelmileg, fizikailag, meg mindenhogy, és egész egyszerűen muszáj volt az agyamat lezsibbasztani olyan gagyikkal, amikhez jól illett a gumicukor. 

Később persze volt néhány kellemes élményem, ami nyilvánosan is vállalható. Ha kategóriák szerint nézem, akkor a legjobb vicces bűnügyi sorozat, amit tavaly láttam, az Only Murders in the Building volt (a neten megtalálható a magyar feliratos változat). A legjobb depis bűnügyi sorozat az Easttowni rejtélyek. A legjobb szuperhősös sorozat a WandaVision. A legjobb vérfagyasztó sci-fi sorozat A farkas gyermekei. A legjobb könnyed sci-fi a Mandalorian. A legjobb sitcom a Seinfeld (ami nem új, de a Netflix tavaly tette elérhetővé nálunk a teljes sorozatot). A legjobb vígjátéksorozat a Hétköznapi vámpírok. A legjobb közéleti sorozat a The last Week Tonight with John Oliver. A legjobb musical-vígjáték-stand-up, Bo Burnham: Inside. A legjobb természetfilm pedig, amit tavaly láttam, a Vadlovak – Hortobágyi mese. (Ez az egyetlen, ami csak moziban elérhető még. A többit simán meg lehet nézni otthon a kanapén.)

Hát így.

Ajánlhatnék még jó városi futóútvonalakat Budapesten, hogy teljes legyen a kép, mivel szórakoztattam magam 2021-ben, de futni igazából bárhol lehet, csak az ember ügyesen kerülgesse a kutyakakit, és ne a forgalmi csúcsidőszakra időzítse a sportot, hogy kapjon is levegőt.

Dr. Gyurkó Szilvi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Anastasiia Krivenok