„Amikor az ember új otthonra lel, gyakorta elvakítja az újdonság varázsával járó ragyogás – különösen eleinte, amikor még a nyelvet sem érti, így aztán azt sem veszi észre, hogy legalább három különféle nyelvet beszélnek körülötte… nekem mind görög volt.” Kristóf felfedezte új otthonának társadalmi összetételét, és annak megannyi árnyalatát.

Mi az? Biztonságos, egészséges és hasznos a gyerekeknek, ráadásul neked is szabadságot ad. Igen, egy különleges nyári táborról van szó.

Az apa, akkor még 130 kilósan, a sérült fiáért kezdett el futni. Egy újabb, váratlan tragédia miatt most már a fiú emlékére rója a kilométereket: immár maratonistaként. Felkavaró, szívbe markoló történet az övék:

Egy kísérletben kétnyelvű és kétkultúrájú, az Egyesült Államokban felnőtt japánokat kértek meg, hogy fejezzenek be egy-egy mondatot. A résztvevők az „amikor a saját vágyaim szembemennek a családom elképzeléseivel…” kezdetű mondatot japánul úgy fejezték be, hogy „nagy szomorúság számomra”, míg angolul az „azt csinálok, amit akarok” befejezést adták. De vajon tényleg más emberek vagyunk egy másik nyelven?

A szülőség egyik legemlékezetesebb (és olykor leginkább elfelejteni szándékozott) kalandparkja az iskolai levelezőlista, amely leginkább a különféle privát indulatok levezetésére szolgál, nem elsősorban az iskolai tudnivalók megbeszélésére. Az év vége, a bizonyítványosztás, a ballagás különösen stresszes időszak mindenkinek, és ez bizony nyomot hagy a diskurzuson is.

Ballagási liliomok és jázmin, rózsa a nagypapa, ibolya a nagymama kertjéből, gyöngyvirág- és íriszparfüm, akácos út és magnóliafa… Az életünk csupa illatemlék: tulajdonképpen minden nagyobb életeseményünket virágok kísérik a születéstől a temetésig. Bennetek mit idéz fel, titeket hová repít vissza egy-egy virág illata?

Hogyan lehet bevágódni két bizalmatlan, öntörvényű, mindenre elszánt macskánál? Nos… Filákovity Radojka írása az Újraolvasóban az öleld meg a macskád nap alkalmából.

A tudatos jelenléttel kapcsolatos szemléletmódok is picit rákoppintanak az orrunkra, ha épp nem vagyunk képesek megtalálni a „jelenben a csodát”, amiért hálásak lehetünk. Márpedig egyre több szakember mondja: minden unatkozással töltött perc egy lehetőség arra, hogy felfedezzünk valami remek dolgot, hogy a kreativitásunk felülkerekedjen az apátián, amikor épp nincs kedvünk semmihez igazán.