Modell, privát séf, fotóasszisztens, és most egy igazán guszta gasztroműsor, a Nelli szerint a világ ízei főszereplője. Tombor Nellivel külföldi életről, különféle nációk mentalitásáról, soha véget nem érő tanulási folyamatokról, konyhai bakikról és munkamorálról is beszélgettünk.

Fájdalmas, egyedi, sokszínű, elhallgatott, kikerült, elzárt. Ez a gyász. Ez és még sok más. Egy ennyire természetes folyamatot miért burkolunk homályba? A tabusítás csak béklyókat eredményez, megoldást nem kínál.

Tragédiának kellett történie ahhoz, hogy felülvizsgáljanak egy nem pontosan szabályozott, veszélyes területet.

Sokak szerint a közösségi oldalak csak a tökéletes életekről szólnak. De mi van akkor, ha valaki az életének pont a legsötétebb pontjait teszi a kirakatba?

Arra neveltek bennünket, hogy hangzatos tanácsokkal pikk-pakk megoldjuk a másik gondját, ám ezzel többet ártunk, mint gondolnánk. Most depresszióval küzdőkkel gyűjtöttük össze, mi az, ami csak ront az állapotunkon, és hogyan lehet VALÓBAN segíteni.

„Ha beteg az asszony, akkor kifekszi, érted? Te meg kiszolgálod és ápolod. Ellátod a kölköket, bevásárolsz, főzöl, mosol, vasalsz – amit kell. Nyivákolás nélkül. Lesz*rom a kifogásaidat és a tesztoszteronszintedet!” – Herczeg Zsolt kifakad. Értünk. Mindenkiért.

Dapper Don és Teflon Don neveken híresült el a nyolcvanas évek leghíresebb-hírhedtebb gengsztere, John Gotti, akit egyszerűen képtelenség volt nyakon csípni, és néhány évnél hosszabb időre rács mögé juttatni. Mi vezetett végül mégis a bukáshoz? Krajnyik Cintia írásából kiderül.

„Mikor elvettem, negyven kiló volt. Ki gondolná, igaz?”