–

Nem tudom, hogy pontosan mikor alakult így az életem, de valahogy eljutottam arra a pontra, ahol a legtöbb közeli barátom, (vagy legalábbis azok az emberek, akikkel az időm javarészét töltöm) férfiak. Ne értsetek félre, vannak hosszú évek óta ismert, imádott barátnőim is, akikkel nagyra értékelem a kapcsolatomat, de többnyire nem annyira mindennapi részei az életemnek, mint az ellenkező nem tagjai. A húgomat leszámítva (akivel együtt élek, és nehezen kerülhetném el, de szerencsére nem is akarom), általában én vagyok az egyetlen lány a szűkebb társaságunkban. Ez valószínűleg pont engem lep meg a legjobban, mivel notórius férfigyűlölő vagyok (persze nem komolyan, de igazi, elvadult, harcos feministának neveltek, és gyakran több társadalmi problémát írok a férfiak számlájára, mint amit a valóság indokolna), és pár igen toxikus gimis csapatot leszámítva, nincsenek negatív élményeim a más nőkkel való barátságaimból.

Jelenleg viszont majdnem minden egyes nap lóg nálam legalább egy, kettő, de inkább három srác, akik kizabálják a hűtőmet és széthagyják a szemetet a házban, és ami még bizarrabb: én ezt még élvezem is.

Őszintén nem tudom, hogyan érkeztem el idáig, de annak ellenére, hogy én csak nemrég vettem észre, milyen egyenlőtlen összetételű a baráti társaságom, voltak jelek. Ezek javarészt csodálkozó ismerősök megjegyzéseiben jelentek meg, amiről én csak utólag vágtam le, hogy furcsállják a dolgot. Ezzel a realizációval együtt ébredtem rá arra is, hogy valójában azért meghökkentő még számomra is a helyzet, mert iszonyatosan sok sztereotípia és összeesküvés lengi körbe a női-férfi barátságokat, amiket sokan beépítünk a világnézetünkbe. Most ezekből szedtem össze pár gyakran ismételt gondolatot, hogy megmutassam, igazából hogy néznek ki ezek a kapcsolatok, és miért vagyok baromi hálás, hogy belekerültek az életembe. 

1. Tévedés: Valójában direkt csináltam ezt, mert ezzel akarok jobbnak tűnni, mint a többi nő

Először is szögezzük le: nem vagyok más, mint a többi lány. Hasonlítok rájuk, azonosulok a nememmel, és nem érzem azt, hogy szabadulni akarok ebből a szerepből. Büszke vagyok arra, hogy olyan vagyok, mint a többi nő, mert ugyanolyan összetettnek, inspirálónak és szerethetőnek találom őket, mint a férfiakat, sőt, gyakran nagyobbra is értékelem őket (hogy ez jó, vagy sem, az még nem derült ki). Valóban sok olyan érdeklődésem van, ami többnyire férfiakra jellemző, és sokszor megkapom, hogy maszkulin egyéniség vagyok, de ezt más nők elfogadják bennem, és nem tartanak kevésbé közéjük valónak.

Azonban a sztereotípia, hogy a sok férfival barátkozó nők valójában csak arra vágynak, hogy visszaigazolást kapjanak arra, hogy értékesebbek a társaiknál, eléggé megingatja az önértékelésemet, még úgyis, hogy biztos vagyok a motivációimban. Annak ellenére, hogy a barátaim olyan szinten nem vonzódnak hozzám, hogy az már enyhén sértő, (úgy képesek gúnyolódni egy-egy szerelésemen, hogy azt a legkegyetlenebb méhkirálynők is megirigyelnék), sokan feltételezik, hogy egóból veszem körül magam férfiakkal, mert mindenkinek tetszeni akarok. Még úgyis, hogy nagyobb eséllyel szednék fel előlük egy lányt, mint őket. De az igazság az, hogy

egyszerűen olyan embereket keresek magam mellé, akikkel egyezik az értékrendem, akik gondoskodnak rólam, és akikkel jó időt tölteni. Ezek most éppen férfiak, de ez nem egy mintázat az életemben, csak így alakult.

És ha már így van, élvezem, hogy megismerhetek egy másik perspektívát, és azt is, hogy simán elmehetek anélkül bulizni, hogy bárki hozzám merne érni, ha pedig mégis megtörténik, akkor három nagyon ideges, de csöppet szerencsétlen srác próbálja majd megvédeni a becsületemet (igaz, nem sok sikerrel).  

92 éves a „Vasapáca”, de nem hagyja abba a versenyzést – A világ legidősebb Ironman-sportolói

WMN Life – 2022. július 24. – NP

 

2. Tévedés: Fiúkkal kevesebb a dráma

Ez talán a legnagyobb hülyeség az összes közül, mert először is: rohadt nagy általánosítás, hogy a nők gonoszak és bosszúállók lennének egymással, másodszor pedig nem tudom ki találta ki, hogy a férfiakkal nyugodt az élet, mert rohadtul nem az. Azt elismerem, hogy ez merőben másmilyen dráma, mivel nem azon megy a vita, hogy ignoráljuk egymást, vagy passzív-agresszív megjegyzéseket teszünk, ami talán tényleg kicsivel gyakoribb a nőknél, cserébe viszont állandóan megy a balhé, hogy ki nem fizette ki a másiknak a szendvicset a benzinkúton, vagy a versengés, hogy ki vezet rosszabbul a másiknál. Emellé rendszeresen kárt tesznek a cuccaimban, és/vagy egymásban, de szerencsére a leszakadt lámpát meg tudtuk szerelni úgy, hogy apukám ne vegye észre (amit azóta bevallottam neki), és eddig megúsztuk két agyrázkódással. A pletykálás pedig ugyanúgy megy, mint a lányoknál, csak kicsit többet hoznak fel teljesen véletlenszerűen és nyugodtan olyan traumatikus sztorikat, amikkel valószínűleg évek óta terápiára kéne járniuk. 

3. Tévedés: Nem tudod mellettük kényelmesen megélni a nőiségedet, szóval búcsút mondhatsz a lányos programoknak 

El tudom képzelni, hogy ez csak az én megélésem, és különösen nyitott barátaim vannak, de egyre kevésbé látom azt, hogy férfiaknak degradál nőiesnek tartott tevékenységeket végezni. Az én csapatom legalábbis biztosan nem ilyen, sőt. Ők azok a típusú emberek, akik simán állnak órákon át egy színesre sufnituningolt elemlámpával, hogy felvehessem a tökéletes TikTok-videót, és ha kell, még egy szobalányjelmezt is felvesznek hozzá (amit szerintem jobban élveztek, mint amennyire be mernék vallani).

Az én cuccaimban járnak bulizni, és még arra is megkérnek, hogy fessem ki őket „mäneskinesen”, ha épp olyanjuk van. Szívesen lassúznak egymással a karaoke klubban a Toxicra, boldogan eljönnek velem nadrágot venni, és közös hajápolási rutinunk van.

A fél világ azt hiszi ebből, hogy valószínűleg feminin meleg férfiakkal lógok, de egyszerűen csak nem szégyellnek gyengédek lenni egymással, és nem érzik kevésbé férfinak magukat attól, hogy nőies dolgokban is benne vannak, ami talán az egyik kedvenc tulajdonságom bennük. 

„Saját magamnak nehéz megbocsátani” – Beszélgetés Tasi Zsuzsánnával, akit több évtized után küldtek el a Krisna-tudatú hívők közösségéből

WMN Life – 2022. július 23. – FB

 

4. Tévedés: Jobban megértem a férfiakat, mint a többi nő, és ezért könnyebben is közeledem hozzájuk

Alapból jó emberismerőnek tartom magam, mindig is a szociális készségem volt az intelligencia egyetlen formája, amiben kiemelkedő voltam. Ennek ellenére is sokat küzdök azzal, hogy mélyebb témákat megbeszéljek férfiakkal, mert valamiért úgy vannak kondicionálva, hogy mindent harapófogóval kelljen kihúzni belőlük. Egyszavas válaszokat adnak, és ha kiemeled, hogy gondoltak-e már arra, hogy vannak látható minták a viselkedésükben, csak hümmögnek: ők erre még nem gondoltak. Nehezen kapcsolódnak a semmiből, nem úgy barátkoznak, mint a nők, többnyire kell nekik egy közös alap és a helyes környezet, hogy elkezdjenek kiépíteni egy kapcsolatot. A legtöbb interakciójuk, főleg, ha felnőttek, így, mondjuk, egy közös hobbira épül, nem találkoznak „csak úgy”, inkább akkor, ha van valami program, ami mindkettejüket érdekli. Ezért sokszor fura nekik, hogy ha valaki a semmiből lelkizni akar, lassabban ismerem meg őket, mint a barátnőimet. Talán ez az, ami miatt valahol mindig kicsit kielemezhetetlennek tűnnek számomra.

Ám amikor sikerül áttörni ezt a kezdeti gátat, az különleges elégedettséggel tölt el, mert meg kellett dolgoznom érte, és mert mindig megtisztelő, ha valaki úgy dönt, hogy végül megbízik benned. 

5. Tévedés: Férfi és nő között nincsen őszinte barátság. Túl különbözőek, és valaki mindig többet akar a másiktól…

Aláírom, sok olyan férfit (és jó pár olyan nőt is) ismerek, akiknek derogál olyan ellenkező neműekkel barátkozni, akikhez egy kicsit sem vonzódnak, és nincs meg az esélye egy jövendőbeli szexuális/romantikus kapcsolatnak. És az is lehet, hogy talán ez számomra alapból nem lehet egy probléma, mivel túlsúlyos nőként nem igazán vagyok vonzó a saját korosztályom számára (de ez már egy másik téma), tehát mindig biztos lehetek benne, hogy nem azért közelednek felém fiúk, mert titokban ez lenne a céljuk. Ám szerencsére minden ember különböző, és más okok vezérlik, így azért nem olyan nehéz megtalálni azokat, akikkel egyezik a nézőpontunk, és akik őszintén meg akarnak ismerni. Persze, előfordulhat, hogy egy barátságból egy ponton más lesz, de ez nem is baj, mivel a barátságokból születnek a legjobb kapcsolatok. Ez a lehetőség viszont nem jelenti azt, hogy ettől még ne jöhetne létre autentikus, hátsó szándékok nélküli szeretet két, egymás szexuális orientációjába beleeső ember között. (Sőt, nekem ennyi erővel nem is lehetnének igazi barátságaim, mert kábé az egész világ beleesik a dating poolomba).

Ami pedig a különbözőséget illeti: persze, a két bináris nembe tartozók merőben máshogy szocializálódtak, a társadalom is más szerepeket vár el tőlük, így szinte mindig elő fognak fordulni olyan dolgok, amiket máshogy kezelünk. Ám ha a nagyobb képet nézzük, látni fogjuk, hogy mindenekelőtt emberek vagyunk, nem férfiak és nők. Azokkal érdemes körülvenni magad, akik tisztelnek, szeretnek és támogatnak téged, ezt pedig sosem tudod, hogy kiben fogod megtalálni. Nekem pont fiú barátaim lettek, és nem, egyiküket sem hinném, hogy egy nap a pasimként fogom bemutatni, de ez így tökéletes.

Nem szeretném többé alulértékelni a barátságot a szerelem javára, mert teljesen elég az, hogy valakinek fontos vagyok.

Két éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy barátnős lányból olyan ember leszek, akinek az a legnagyobb boldogság, ha négy srác dobál egy plüssmalacot a konyhájában, de ilyen lettem, és sosem éreztem még magam ennyire biztosnak abban, hogy megtaláltam a helyem. A régi barátságaimat sem felejtettem el, de a mindennapjaimat azokkal töltöm, akik mellett nem érzem azt, hogy vissza kell vennem magamból. Olyanokkal vagyok, akik elfogadják, hogy a szó minden értelmében sok vagyok, mert ők is legalább ennyire színesek és háromdimenziósak. Az meg, hogy történetesen másik nemhez tartoznak, mint én, nincs benne a száz legfontosabb tulajdonságban, amiért szeretem őket. 


Nyáry Luca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Taiyou Nomachi