A magánéletünk is digitalizálódik, és ahogy Egyed Gábor, a WMN Nagy Test-tesztjét támogató Telenor közösségi média szakértője fogalmazott: Az internet alapvetően egy fontos sztereotípiát dönt le, mégpedig a „nők és a technika" témában. Az internetfelhasználók körében ugyanis Magyarországon a nők aránya magasabb a férfiakénál. Az persze igen eltérő ki, mire és hol használja az internetet. Annak okát pedig, hogy a kutatás szerint minden tizedik nő életében meghatározó, fontos szerepet tölt be a net, éppen annak sokoldalúságában kereshetjük.

Nem elég tehát, hogy mi, nők, egy kiégett villanykörtét is ki tudunk cserélni egyedül, de még az ennél bonyolultabb technikai eszközökkel is jól bánunk, mi több, az ágyunkba is beengedjük őket. Ehhez pedig magabiztosság, önbizalom és bátorság is kell, nemcsak technikai ismeret. Előfordulhat persze olyan, hogy nem a nő, hanem a partnere akar szextingelni, ám a 90 százalékos pozitív válasz a felmérésünkben mégis azt sugallja, itt döntően olyan nőkről van szó, akik szépnek látják magukat, örömüket lelik a saját testük látványában, és izgalmasnak találják mások testének látványát is.

Az a nő fogja fotózni, filmezni magát, akinek alapvetően rendben van a testképe

(erre utal az az adat is, hogy közöttük a teljes mintához képest magasabb, 59 százalékos volt a pozitív testképpel rendelkezők aránya) és feltételezzük, hogy az a nő néz szívesen pornófilmet, aki nem érzi, hogy versengenie kellene a Zsé-méretű szilikonmellekkel.

Az internet azonban olyan, mint a hupikék törpikék faluja, ahol az élet nemcsak játék és mese, mert ott van a gonosz, csúf, (na, jó nem kopasz, de attól még veszedelmes) internetes zaklatás. A kutatás egyik előfeltevése volt, hogy sok nőt érint az online erőszak: a beszólások, a durva kommentek, bántó megjegyzések. Ehhez képest – az eredmények tanúsága szerint – a Nagy Test-tesztet kitöltők több mint kétharmada még sosem kapott a kinézetére és a testére vonatkozó durva kritikát online felületen.

Minket meglepett ez az adat, és miközben nagyon örültünk neki, megkérdeztük Egyed Gábort, hogy mi lehet ennek az oka: A közösségi média nemcsak egy internetre becsöppenő gyereknek, hanem a felnőtt korosztálynak is viszonylag új terep. A kutatás eredménye arra enged következtetni, hogy a kérdőívet kitöltő netfelhasználók többségében jól alkalmazkodtak ehhez. A piszkálódás, durva kritika, a zaklatásnak ezen formája akkor jellemzőbb, ha arra hajlamos személyek elé kerülnek a posztjaink, vagy nem elég tudatosan kezeljük saját megosztott tartalmainkat. Érdekes szlenget is kitermelt erre a közösségi média: trollmágnes.

Az internet is olyan tehát, mint a biciklizés. Meg kell tanulni a szabályokat, felcsatolni a bukósisakot, körülnézni, kik vannak még az úton, és aztán mehet a móka. Megfelelő beállításokkal, tudatos nethasználattal jó eséllyel elkerülhetjük a zaklatást, online erőszakot. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy

„az internet nem felejt”, és ha egy fotó, film kikerült a netre, azzal tulajdonképpen már bármi megtörténhet.

Meg persze azt is tudni kell, hogy mások digitális adataival nem lehet büntetlenül visszaélni – akár bűncselekményt is elkövethet az, aki ilyet tesz, főleg, ha 18 évesnél fiatalabb személy adatait, fotóját tölti fel, osztja meg.

A védelemnek azonban csak egy része a megelőzés, a felkészülés és a tudatos nethasználat. Az is fontos, hogy mit teszünk, ha egyszer belefutunk egy ilyen helyzetbe. A felmérésben résztvevők alapvetően nem vették fel a kesztyűt, és mindössze két százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nyilvánosan védte meg magát. Egyed Gábor ezt az eredményt így értékelte: Mindig az adott helyzettől függ, hogy mi a legjobb módszer a trollok, internetes zaklatók kezelésére. Ha nagyon kellemetlen a kritika, és az adott felület lehetőséget ad rá, töröljük a hozzászólást. Kerüljük a nyilvános vitát, olaj lehet a tűzre. A trollt inkább személyes üzenetben keressük meg, így talán hamarabb elvarrhatjuk a szálakat. Például: „Szia, nem teljesen értem a kommentedet. Nem esett jól, magyarázd el, légy szíves, miért írtad?" Az is fontos, hogy ne rohanjuk le azt, aki kritizált minket. Érdemes onnan kezdeni, hogy annak, aki a kellemetlen hozzászólást írta, lehet, hogy szimplán nem erőssége a közösségi médiára jellemző rövid, tömör írásos megfogalmazás. Ha ezt megbeszéltük vele, de mégsem vagyunk maradéktalanul nyugodtak, akkor megszüntethetjük adott személlyel az online kapcsolatot. A facebookon például a beállításokkal nagyon jól szűrhető, hogy kikhez juthat el egy kép, akár egyes személyeket is kizárva. Ha a beállításokban nem igazodunk el, ehhez is kérhetünk segítséget.

Megéri tehát, hogy időt szánjunk a megelőzésre, és tudjuk, értsük, hogyan védhetjük meg magunkat. Fontos látnunk: az internet is egy olyan világ, ahol cinkos aki néma. A kérdőív kitöltői közül minden második gondolta azt, hogy nem hagyná szó nélkül, ha egy barátját, hozzátartozóját érné támadás vagy internetes zaklatás. Nagyon jó érzés volt látni az adatokból, hogy ilyen sokan állnának ki amellett, akit bántó, durva kritika ért – nyugtatnák meg privát üzenetben, segítenék és támogatnák azt, akit a teste miatt ért támadás.

A Nagy Test-teszt digitális magánéletre vonatkozó adatai szerint tehát mi, nők, otthonosabban mozgunk az online térben és profibban kezeljük a technikai lehetőségeket, mint azt akár magunk is gondoltuk volna.

A teszt további eredményiről és a kutatás módszertanáról ITT olvashatsz.