Azzal már foglalkoztunk a felmérésről szóló első cikkben, hogy saját magunkra hatunk legerősebben. A résztvevők 96 százalékának voltak kisebb-nagyobb gyakorisággal negatív gondolatai a saját testéről. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a válaszadók 67 százaléka szerint a saját testükkel kapcsolatos problémáik nem mástól erednek, csupán a saját fejükben vannak, akkor könnyen azt hihetnénk, nincs is más dolgunk, mint önmagunkon változtatni, és mostantól pozitívan gondolkodni.

Ez azonban nemcsak azért nehéz, mert képtelenség mindig mindent szépnek látnunk magunkkal kapcsolatban, hanem azért is, mert a szüleink, a családunk, a gyerekkorunk, az első szexuális élményünk, a partnereinek és a minket körülvevő világ mind-mind befolyásolja azt, hogy milyen üzeneteket küldünk saját magunknak önmagunkról és a testünkről.

1.

"Nincs gusztusom hozzád..."

A kérdőívet kitöltő minden negyedik nőt hozott már a partnere megalázó helyzetbe mások előtt, vagy amikor kettesben voltak. Minden ötödik nő élt már át zaklatást egy szakítás után (telefonon, e-mailben vagy személyesen). De legnagyobb arányban (45 százalék) az fordult elő a WMN Nagy Test-tesztjét kitöltőkkel, hogy olyankor is szexelniük kellett, amikor csak a partnerük akarta. A felmérésünkben résztvevő nők 60 százalékával előfordult már, 100 nőből tízzel többször is megesett, hogy áldozatává vált valamilyen erőszaknak a kapcsolatában. Ezek végtelenül megterhelő, az önképet, testképet, magabiztosságot, önbizalmat súlyosan romboló élmények.

2.

"Jaj, kislányom, pont olyan elefántlábad van, mint szegény édesanyámnak! Soha nem leszel szép." 

"Olyan kövér leszel, mint apád, mert ilyen a fajtád!"

A 2. pontban olvasottakkal ellentétben mégsem a partner az, aki a válaszok tanúsága szerint a legmérgezőbb szavakat, élményeket adja egy nőnek: hanem a szülők és a család.

3.

"Mondani szerencsére nem mondtak semmit így szemtől szembe, viszont a tévé, az újságok és minden egyéb nagyon erősen azt sugallja, hogy bármennyire megfeszülök, sosem lesz belőlem ideál. Látom, hogy mások feszesek, fiatalok, ultra izmosak, én pedig harmincon felül már csak »a jól nézel ki ahhoz képest, hogy négy gyereked van« kategória vagyok."

A legkárosabb hatások harmadik helyezettje tehát nem más, mint a minket körülvevő világ, a média, a reklámok és az internet. Miközben mi magunk is alkalmazunk időről-időre trükköket, szűrőt rakunk a képre, manipulálunk, beállításokat módosítunk, átszínezünk fotókat, mégis szenvedünk attól, amit részben ezek a lehetőségek nyújtanak: a tökéletes címlaplányok és a reklámok világától. Elképesztően izgalmas, hogy

a média ugyanolyan arányban (60 százalék) manipulálja a fogyasztókat arra, hogy „nem elég soványak” és arra, hogy „nem esznek eleget, illetve nem esznek elég jól” (61 százalék).

Részben az önképpel kapcsolatos problémákra, részben pedig a média rovására írhatjuk, hogy a résztvevők 40 százaléka csináltatna plasztikai műtétet. Érdekes módon a többség a gyermekvállaláshoz és szüléshez köti ennek lehetőségét. Striák eltüntetése, megereszkedett mell és has korrekciója szerepelt legtöbbször a válaszok között.

Élj boldogan a testedben! Ezt hirdetjük ezen az oldalon is, de ez nem könnyű, hiszen vannak, akik gyerekkorukban, mások pedig a partnerkapcsolataikban kapnak olyan „útravalókat” melyeknek súlyától csak nagyon kemény munkával szabadulhatnak meg... és akkor még nem is beszéltünk arról a folyamatos zajról, amit a média világa teremt körénk.

Az egészséges párkapcsolat, énkép, testkép már gyermekkortól tanulható, formálható. Sok múlik azon, ismerjük-e magunkat és a testünk működését, hogyan világosítottak fel minket (ha egyáltalán), és azon is, hogy milyen saját élményeket szereztünk. Az első szexuális élmény (ahogy az első menstruáció is) nagyon erősen meghatározó a nők számára. A sort olyan idézetekkel folytatjuk, amelyek ebben a témában érkeztek a felmérésben résztvevőktől.

4.

"Nagyon fontos lenne elmondani a lányoknak, hogy ez azért nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek a Szex és New York–sorozatban beállítják... Mert szerintem nagyon sokan selejtesnek érzik magukat amiatt, ha nincs orgazmusuk. Ez borzasztó érzés tud lenni."

5.

"Baromi rossz volt, nem így kellett volna. Megalázva éreztem magam, egyrészt a helyszíntől, másrészt a bánásmódtól. Természetesen hibáztatom magamat is, amiért belementem, noha sejtem, hogy nem voltam felkészítve erre a dologra rendesen. A későbbi szexuális életemet alapjaiban döntötte romba, gyakorlatilag 40 éves koromig nem hittem el, hogy a szex az én örömömet is szolgálja, és nyugodtan elvárhatom, hogy nekem is jó legyen. Az első alkalommal elhangzott szavak (ne legyél már ilyen béna) egész mostanáig hajtottak, hogy »jó legyek« – akár a magam rovására is."

A Nagy Test-teszt egyik legfontosabb tanulsága tehát az: legyünk magunkkal megengedőbbek!

Vegyük észre azokat a terheket, melyeket eddigi életünkben ránk raktak, amelyek megtörténtek velünk. Ha el is fogadjuk, hogy alapvetően nem a testünkkel, hanem a „fejünkkel” van a gond, azt is látnunk kell, hogy a fejünkben bizony örökké megmaradnak a szüleink, partnereink mondatai, tettei és a múltbéli élményeink is.

A Nagy Test-teszt eredményeinek első részét ITT, a másodikat pedig ITT olvashatod el.