-

Mondjátok meg nekem, hogy vajon a törvény ereje tényleg visszatart-e egy apát, aki gond nélkül leken egy pofont a gyerekének vacsoránál, mert az kiöntötte a kakaót? Hogy szabad egyáltalán egy gyereknek olyan asztalhoz ülnie, ahol csak akkor érezheti magát biztonságban, ha a törvény ül mellette?

Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyivel jobb és szebb lenne, ha erre nem volna szükség. Ha ott tartanánk erkölcsileg - és a gyakorlatban -, hogy tudnánk, mi a helyes, és aszerint is járnánk el.

Milyen jó lenne, ha a tanár nem azért nem olvasná fel hangosan egy kislány törékeny titoknak szánt sorait az osztály előtt, mert ezzel megsérti a jogait, hanem azért, mert tudná, hogy ezzel megsérti az érzéseit.

Milyen jó lenne, ha nem azért nem bánnánk erőszakosan, fizikailag és/vagy érzelmileg megsemmisítően a nálunk gyengébbekkel, kisebbekkel (nem feltétlenül csak gyerekekkel) mert annak esetleg jogi következményei lehetnek, hanem azért, mert lenne bennünk annyi jóérzés, hogy ez eszünkbe sem jut.

Legyinthettek bátran, hogy naná, ilyen lenne egy ideális világ, de a világ nem ideális. És igaz. Tudom, szükség van jogi útmutatásra. De sajnálom, hogy így van. Azt szeretném, ha olyan embereket nevelnénk fel, akik nem azért érzik biztonságban magukat, mert tisztában vannak a jogaikkal, hanem azért, mert olyanok veszik körül őket, akik morálisan is egészségesek.

Ha valaki távol áll az amerikaikapitányos naivitástól, az én vagyok. Ti nem tudjátok, de amióta írok a WMN-re, számos visszajelzést kapok. Írásban, szóban, olykor személyesen is. Kapok méltatót, egyetértőt, számonkérőt, szemrehányót, sőt fenyegetőt is. De mind közül tudjátok, melyek ijesztenek meg a legjobban? Azok, amelyek azt javasolják, hagyjam a fenébe, mert ilyen a világ. Ha nem tetszik, ne menjek oda, ne olvassam el, ne nézzem.

Én nem akarok olyan ember lenni, aki „nem"-ekre építi az életét, és nem akarok olyan országban élni, ahol „nem"-ekkel kell körbepárnáznom magam, mert különben megütöm magam… vagy mások ütnek meg.

Nem akarok úgy tenni, mintha nem lennének sekélyes, gátlástalan, önző, tekintélyelvű, erőszakos, ostoba emberek. Nem akarom őket mindenáron elkerülni sem, pedig nem esik jól velük a találkozás. De nem akarom, hogy ők jelöljék ki számomra, merre mehetek és merre nem.

Olyan sok szülőtől hallom, hogy nem elégedett a tanárral, ezért átíratja a gyerekét egy másik iskolába. Nyilván vannak szélsőséges esetek, amikor nincs más megoldás. De én nem arra akarom szocializálni a gyerekeimet, hogy ha valami nem tetszik, akkor annak fordítson hátat, mert szerintem ez csak rövidtávú megoldás. (Természetesen a gyerekek helyzete más, kicsik, kiszolgáltatottak, nyilván szükség van arra, hogy megvédjük őket.) Ezzel együtt szeretném, ha lassan, az én szárnyaim alatt megtanulnák, hogy nem fog mindig sütni a nap. Lesz, hogy erősen fúj a szél... vagy, hogy napokig, talán hetekig esik az eső, sőt talán még jégesővel is fognak találkozni. Szeretném, ha tudnák, mit kell tenni az ilyen szélsőséges helyzetekben is. Szeretném, ha az fel sem merülne, hogy az egész életüket az én szárnyaim alatt töltik.

Hogy miért hoztam fel ezt? Mert a világban mindig lesznek olyanok, akik nem tudják, mi a helyes és mi nem. És a jogi retorzió csak az elkövető életét érinti, sajnos az áldozaton vajmi keveset segít. Talán remélhetjük, hogy a példa elrettentő lesz, és a következő elkövető félve a következményektől majd megtorpan, mielőtt aljasságra vetemedne… de sajnos egyáltalán nem vagyok erről meggyőződve.

Nem hiszek az elrettentő példában. A jó példában hiszek.

Abban, hogy ha ez a nyomorult tanár, amelyik talán nem is gonoszságból, hanem indulatból vagy épp meggondolatlanságból olvasta fel ennek a kislánynak a titkát az egész osztály előtt, olyan szülők szárnyai alatt cseperedett volna föl, amelyek nemcsak megóvták, hanem szeretni is megtanították volna, akkor mindez másképp alakul.

És abban is hiszek, hogy ha elolvassa Fiona írását, akkor elgondolkodik, és rájön, hogy igen, ezt bizony csúnyán elbaszta. És legközelebb talán nem fogja. De lehet, hogy tényleg naiv vagyok.

Kormos Anett

A fotó illusztráció. Forrás: flickr.com