A nagyfiam nem eszik zöldet. Meg pirosat sem. Olyan másfél éves kora környékén döntött úgy, hogy ezeket a színeket kiiktatja az étrendjéből. Az okokat tőle kellene megkérdezni, de lehet, hogy összefüggésben volt a hozzánk újonnan – és számára megdöbbentő hirtelenséggel – csatlakozott öccse miatt szervezett éhségsztrájkkal.

Szerencsére a sztrájkot hamar felfüggesztette, de ez a hóbort megmaradt. Megoldásként maradnak a trükkök. A kivételek, amelyek hiába pirosak vagy zöldek, ha együtt készítjük, akkor mégiscsak megeszi. A pirosra jó példa az epertorta, zöldre pedig az alábbi recept. Mert a tészta majdnem olyan jolly joker, mint a süti.

Hozzávalók:

A tésztához:

– 4 tojás

– 2 bögre liszt

– só

A pestóhoz:

– 2 bögre spenót (fagyasztott)

– 1/2 bögre fenyőmag

– 1/2 bögre reszelt parmezán

– bő 1/2 bögre olívaolaj

– só

Először a tésztát készítjük el. Kézzel összedolgozzuk a hozzávalókat, majd hagyjuk 20–30 percig pihenni. A gyerekek itt még nem sokat tudnak segíteni, inkább figyelik a folyamatot, a végén megpaskolják ők is tésztát, esetleg a széléből lecsípett darabokkal „gyurmáznak" egy kicsit.

Amíg a tészta pihen, nekiállunk a pestónak. Minden hozzávalót külön edénybe készítek (ezért is vannak az összetevők bögrékben, mert így könnyebb, gyorsabb az előkészület). A gyerekek kapnak egy tálat és mindent összeöntenek. A fiaim nagyon alaposak, minden fenyőmagot aprólékos gonddal helyeznek el a tálban, és az összes elgurult darabot akkurátusan visszateszik, így ez néha akár húsz percig is eltarthat. Mióta rájöttek, hogy a fenyőmag önmagában is finom csemege, számolnom kell némi amortizációval… Az olaj az egyetlen hozzávaló, amit nem kapnak meg, azt együtt öntjük, óvatosan. (Lélekben amúgy is fel vagyok készülve, hogy takarítani kell a program után, de azért mindennek van határa… )

Amikor minden egyben van, összeturmixoljuk a pestót. Ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk még hozzá olívaolajat vagy akár egy kevés tejszínt is. Itt a gyerekek ismét megfigyelői szerepben vannak. A nagyobbik fiam néha nyomhatja a turmix gombját, de a kisebbet ez bosszantja, ezért csak olyankor lehet, ha épp valami egyéb érdekességgel van elfoglalva.

Ezután következik a tészta nyújtása, ami gyerekeknek a legnagyobb buli. Lehet nyomkodni, görgetni, tapicskolni, és mindezt lisztes kézzel. Akár egy álom! Egy idő után azonban átveszem az irányítást, mert fontos, hogy a tésztát a lehető legvékonyabbra nyújtsuk ki. Ezután vékony csíkokat vágunk a kinyújtott tésztából. Ha időben eszembe jutott gondoskodni műanyag késről, akkor ebben is részt tudtak volna venni a fiúk, de mivel csak éles kés volt itthon, így ez a programpont kimaradt.

Egyetlen lépés maradt: kifőzni a tésztát. Lobogó vízben, két–három perc alatt kész van. Összekeverjük a mártással, felnőtteknek fenyőmaggal díszítjük, ritka fogazatúaknak turmixoljuk (a kisebbik fiam például nem kapkodja el a fogak növesztését). Megjegyzés: egyéves kor után adhatunk fenyőmagot a babáknak.

Jó szórakozást és jó étvágyat!

A képek a szerző tulajdonában vannak