Nem biztos, hogy mindenki meglepődik azon, hogy egy amerikai felmérés szerint a hét–tíz éves internethasználóknál a leggyakoribb keresőszavak között szerepel a szex és a pornó. Vagy azon, hogy a tinédzserkorú gyerekeknek teljesen hétköznapi és normálisnak tűnik, ha magukról meztelen/félmeztelen képet küldenek a barátjuknak, barátnőjüknek. Az a helyzet, hogy az okostelefonnal rendelkező gyerekek harmada csinált már ilyet. De nem ez az igazán félelmetes, hanem az, hogy az ő 70 százalékuk nem is gondolta, hogy ennek bármiféle kockázata lenne.

Korábban az volt a kérdés, mikor és hogyan beszél a szülő a gyerekkel a szexről. Ma már inkább az a kérdés, hogy – a technika adta lehetőségek miatt – milyen korán szembesül vele a gyerek, és persze az, hogy hogyan. Ma már egy nagyon komoly és

fontos szülői feladat, hogy hamarabb beszéljünk a gyerekekkel az internetről, a mobilhasználatról és annak kockázatairól, mint a szexről és annak kockázatairól.

A szülők gyakran azt hiszik, hogy az internet valami technikai dolog, és elfelejtik, hogy sokkal inkább a viselkedésről szól, mint a technikai tudásról. Nem az a kérdés, hogyan kapcsoljuk be a gépet, hanem az: hogyan viselkedjünk helyesen és biztonságosan, hogyan ne bántsunk meg másokat, hogyan tartsuk tiszteletben egymás magánéletét, miért ne beszéljünk idegenekkel az online térben (sem), stb... A gyerekeket meg kell tanítani ennek a bizonyos térnek a szabályaira, és persze vigyázni kell rájuk.

Sokszor az internetről és az ott hozzáférhető tartalmakról folytatott beszélgetés legalább annyira kellemetlen a szülőknek, minta a szexről beszélni: kényelmetlen érzés, ráadásul felmerül a kérdés: „vajon mennyit tud már a gyerek? Lehet, hogy többet, mint én (vagy amit én gondolok)?”

Ahogy a szexről való beszélgetést is érdemes így kezdeni: Itt vagyok, gondolom, hogy sokat tudsz már erről a témáról, de ha szeretnél kérdezni, örömmel elmondom amit én tudok... A technikai kütyükről vagy az internetről való beszélgetést is lehet azzal indítani, hogy: Ok, itt vagyok. Tudom, hogy használod ezt az izét. Kérlek, ne nevess ki, de szeretnék többet tudni róla. Nincs semmi baj, csak az érdekel, hogy mit szeretsz benne? Nem akarok nyomozni utánad, és nem kell megmutatnod a saját oldaladat, ha nem akarod, de szeretném jobban érteni, hogy mit csinálsz, amikor ezt használod...

Ez tényleg nem olyan, mintha a gyerek után nyomoznánk (azt nem is javasolnám, hiszen a gyereknek joga van a magánélethez az online térben is). Sokkal inkább úgy kell felfogni, hogy szülőként tudnunk kell, merre van a gyerek délután; edzésen vagy hímző szakkörön.

Egy közelmúltban készült felmérés szerint a magyar gyerekek több mint felének van saját mobiltelefonja, és míg a negyedük egy–két órát netezik naponta, 14 százalékuk több mint négy órát lóg a világhálón. Ehhez képest különösen döbbenetes, hogy a magyar szülők harmada nem fordít figyelmet arra, hogy megvédje a gyerekét a káros tartalmaktól (például nem használ semmiféle szűrőprogramot). Ez nagyon nincs rendben! A pornót nem véletlenül nevezzük felnőtt filmnek.

És az úgynevezett szextingnek (szexuális szövegek és képek küldése főleg telefonon vagy cseten – a szerk.) is komoly kockázatai vannak, hiszen ez visszaélésre, zsarolásra, zaklatásra adhat lehetőséget. Fontos tudni, hogy a mások meztelen fotóival való visszaélés, annak továbbküldése, nyilvánosságra hozatala bűncselekmény is lehet.

A szexting elterjedtsége, a szexszel való találkozás az interneten annyira hétköznapi, hogy a mai tinédzserek számára már a normális gyermekkor része. Szülőként nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mindebben ne sérüljenek. Beszéljünk velük, érdeklődjünk az internetes jelenlétük iránt (de, ismétlem magamat, ne nyomozzunk utánuk!), legyünk nyitottak az új technikák felé, és segítsük értelmezni nekik mindazt, amivel találkoznak.

Nincs az a szűrőprogram amivel mindent távol lehetne tartani – a szülő hiteles és szeretetteljes támogatásával, jelenlétével és segítségével viszont az internetes- és mobil világ is sokkal biztonságosabbá válhat.

Teljesen normális tinédzserkorban a szexualitás iránti intenzív érdeklődés. Ne legyünk álszentek, ne viselkedjünk úgy, mintha maguk a szülők soha életükben nem láttak volna pornót vagy szexfilmet – hiszen nem csak a gyerekek generálják azt a napi több millió filmletöltést. Az viszont nagyon fontos, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy a gyereknek legyen lehetősége minőségi tartalommal találkozni, hogy ne a véletlen vagy a keresőprogram döntse el, mit lát. És persze nem utolsó sorban, az, hogy ténylegesen tudja, értse, mit látott. Ebben pedig hatalmas feladata (és felelőssége) van a szülőknek.

Dr. Gyurkó Szilvia

Segít elkezdeni a beszélgetést az internetről például ez a könyv, amely frissen kapott Szívünk Rajta matricát.