–

D. Tóth Kriszta

Szia, Duci!

Gondold át alaposan, hogy jó-e az neked, ha mindenki így hív a családban. Tudom, hogy most még jópofának tűnik, és látszólag később is egész jól fogod majd viselni, hogy az anyád, az apád, az öcséd, a nagyszüleid, az unokatestvéreid, a nagybátyád, a nagynénéd, a családi barátok... szóval tényleg, mindenki így szólít.

Duci, Ducó, Ducika. A telefonjukban is ezen a néven leszel elmentve. Mert nem kell ám majd mindig a Takács nénihez lejárni telefonálni az első emeletre. Mindenkinek lesz majd saját telefonja, amit mindig magánál hord. Azokban benne lesz az egész telefonkönyv. És te úgy szerepelsz majd benne, mintha nem is lenne rendes keresztneved. Hiszen szabad, hiszen vicces, mert te nem lettél kövér...

Tényleg nem. Nem vagy kövér. De ez lesz életed mumusa. „Ja, hát a nők azok ebben a családban ilyenek: van mit fogni rajtuk” – milyen sokat hallod ezt a mondatot!

Ne hagyd, hogy bemasszírozzák a bőröd alá! Nem érdekes, hogy ebben a családban a nők milyenek. Az a lényeg, hogy TE milyen vagy. És ez egyáltalán nem azon múlik, illik-e rád a beceneved. Hagyd a viharba azt a fürdőszobamérleget! Ne állj rá minden reggel és este. Ne vidd magaddal a kollégiumba! Semmi nem múlik azon, hogy másfél kilóval többet vagy kevesebbet mutat. A francba vele!

A mérleg benned van. És nem kilókban mér.

Ja, és egész nyugodtan használd a keresztnevedet. Ne utáld. Az égvilágon semmi baj nincs azzal, hogy Krisztina. Jogod van hozzá. Méltó vagy rá. Akkor is, ha anyával osztozol rajta. Emlékezz rá, mit tanított neked a halálával: mondd ki, tedd meg, vitasd meg, öleld meg, nevezd a nevén – amíg teheted. Ne majd – hanem most.

Szóval: szólítsd magad a neveden!

Krisztina

Horvát Sára

Drága Sárika!

Most még mindenki így hív, kedvességből teszik, felnőtt korodban az a pár ember, aki továbbra is így nevez, mind nagyon fontos lesz számodra!

Ha tudnád, hogy a mostani dagi, szeplős kislány, aki ennyire bizonytalan, mivé lesz, biztos nem bizonytalankodnál. Most bárhogy is próbálod, nem megy a fogyás, és bár a felnőtté válás ideig óráig segít, de majdnem 33 éves leszel, mire pontosan kiderül: ez egy betegség.

Akkor sok minden értelmet nyer, és utólag tudni fogod, hogy nem voltál egyedül, megannyi későbbi nőtársaddal együtt küzdöttetek pocakokkal, a sóvárgással – és a fájdalommal is, mert a gyerekek gonoszok.

Pedig ha tudnád, hogy a betegség ellenére két szép, egészséges gyermeked születik, te magad pedig még építkezel is a saját tapasztalataidból, és minden rossz tapasztalat a hasznodra válik.

Ne hidd el, hogy Pufi vagy... vagy Malacka, ne hidd, hogy minden a tökéletesnek mondott testtől lesz jó! Te így vagy érték, és kár, hogy ezt kiskamaszként még nem tudod. A sok kérdésre nemsokára választ kapsz, és megnyugszik a lelked, hiszen tudni fogod:

TE vagy a magad ura, és más nem számít.

-

Olvasd el a sorozat korábbi részeit is! Szentesi Éva és Gyurkó Szilvi levelét ITT, Both Gabi és Fiala Borcsa levelét pedig ITT találod.

Figyelem, fontos felhívás!

A következő napokban teljes terjedelmükben is olvashatjátok majd a leveleinket a WMN oldalán. Arra buzdítunk titeket, hogy ti is üzenjetek saját kamaszkori önmagatoknak!

A leveletek ne legyen hosszabb, mint 4-500 szó.

Ide küldjétek: [email protected]

Ezzel a jeligével: Levél fiatalkori önmagunknak

A határidő, amíg a leveleket várjuk: július 20.

A legjobb levelekből idézünk majd, ezt augusztus elején olvashatjátok el. És akiktől idézünk, azok kapnak egy ajándékcsomagot is, a projekt támogatója, a Dove jóvoltából!