Szentesi Éva: ja, azt nem
Megjött az eső, és vele együtt jött valami más is. Nemcsak az idő lett hidegebb, hanem egy kicsit az érzelmek is. Vasárnap esti elvágyódás valahova máshova, ahol melegebb van. Rúzs és Tükör. Szentesi Éva karcolata.
-
Záporeső esik. A hülye. Kicsit hideg van. A hőmérséklet legalább tíz fokot esett egy nap alatt. Épp most jövök a kádból, jelentős adag habvatta maradt a parkettán a lábam nyomán. Nézem őket, lassan elpárolognak, ha közelebb hajolok, hallom, ahogy kipukkadnak egymás után, szinte ritmusra a buborékok.
Öt óra múlt, és már készülnöm kéne az előadásra, de semmi kedvem. Színésznő vagyok egy olyan világban, ahol van rám igény, de sokszor azt érzem, nem vagyok elég jó a szerepemhez. Elfáradok, csak nézek ki a fejemből. Itthon, a négy fal között, az üres lakásban nem vagyok senki, a tükörbe is rühellek belenézni, néha emlékeztetnem kell magam arra, hogy igazából hiú vagyok. Elfáradok mostanában magamtól, túl sokat cipelek, pedig nincs is semmim, csak szavaim vannak, de azokat is eltompítom, buta filmeket nézek, vagy a kurva Facebookot, posztolok az Instára egy fotót, hogy a világ tudja, minden fasza, és azon filózom, akkor ez most ennyi?
Ja, oké, hozok még nektek szavakat, de amiket eddig odaadtam, azokat se használtátok el rendesen, jobb volna, ha eljutott volna több helyre is, mondjuk, bizonyos számú nőkhöz, és bizonyos számú férfiakhoz. Vagyis nem. Férfiból csak egyhez. De azt a férfit még nem ismerem, csak elképzelem, hogy magas lesz, de igazából azt is leszarom, csak ne legyen barom. Viszont a haja hosszú legyen, és ne akarjon betörni... meg korlátozni, bár lehet, ha ismerném, korlátoznám én magam anélkül, hogy kérné. És beszélnék hozzá, nem hallgatnék el kis faszságokat, olyanokat, amiken össze szoktak veszni a párok. Kibeszélnék mindent, és főznék neki, ő szeretne, aztán szeretkeznénk... vagy dugnánk. Vagy felváltva, ezt is, azt is, nem paráznék attól, hogy megmondjam neki, hogyan jó, csinálja erősebben, vagy inkább legyen gyöngéd, szóval anélkül is értené...
Záporeső esik, de ezt csak a telefon írja. Lusta vagyok odamenni az ablakhoz, hogy megnézzem, nem hazudik az iPhone, ja ez nem is iPhone, de tök mindegy, mert okos ez is, nem úgy mint én.
A kis habvatták elpárologtak, a kádól is eltűnt a víz, én meg megyek, készülök,
elkészülök,
kikészülök,
szülök.
Ja, azt nem.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Alenavlad