-

Vadházassság? Még mit nem!

A hatvanas-hetvenes évekig a szülői házból egyenes út vezetett az oltár elé. A felnőttkorba lépő fiatalokban fel sem merült a házasságon kívüli együttélés lehetősége, hisz aki esküvő nélküli együttélésre adta a fejét, számolhatott a közösség rosszallásával. Az „elköltözöm, kipróbálom az önálló életet, megnézem, milyen a szerelmemmel együtt élni, aztán vagy házasodunk, vagy nem” forgatókönyve egyszerűen nem létezett.

Aki felnőtt, és szeretett volna önálló életet élni, az megtehette, de kellett hozzá a házasság is. Éppen ezért dobogós helyen állt a szülői házból való kiszabadulás lehetőségeként a házasság.

A mai fiatalok életébe egy korábban ismeretlen szakasz jött be, amiben belekóstolhatnak az önálló életbe, ám még nem kell egy család felelősségét vállalniuk. Ez egyrészt sok előnnyel jár, rengeteg izgalmas, az identitás fejlődését segítő élménnyel gazdagít, másrészt nehezebb lesz lemondani róla, amikor elérkezik az elköteleződés ideje.

„Rendes" férfiak és „házias" nők

Az elvárások kérdése azért is fontos, mert meghatározza, mennyire leszünk elégedettek egy adott helyzettel. A modern párkapcsolatok pedig tele vannak tudatos és tudattalan elvárásokkal. A régi képlet ebből a szempontból is egyszerűbb volt: a férfi legyen rendes és dolgos ember, a nő pedig tisztességes és házias.

Nem voltak ezek nagy igények, valljuk be, így aztán könnyebben jött a megelégedettség érzése is. Ma annyi mindent szeretnénk egyszerre, ami szinte teljesíthetetlen. Ki akarna manapság egy „csak” rendes embert férjül... vagy egy kizárólag házias nőt feleségének? Ettől ma senki nem jönne lázba!

Bűvölő illúziók nyomában járunk, a jó helyett a legjobbra várunk, mert biztosan tudjuk, hogy létezik a legjobb. A legjobb, aki lehet bárhol a világon.

Nagyanyáink fantáziája maximum a szomszéd faluig mert kalandozni, ma az egész földgolyó is bejárható, ha éppen a nagy Ő után kutatunk. A világháló tényleg behálózza az egész világot, lehetséges partnerek végtelen számát kínálva fel nekünk. Hogyan lehetne így rábólintani arra, aki éppen karnyújtásnyira van tőlünk, amikor könnyen lehet, hogy az igazi (vagy még igazibb) valahol Alaszkában (vagy éppen Új-Zélandon) bolyong minket keresve.

Elköteleződés?

A bőség zavara valóban létezik, és nem kíméli a párkapcsolatok területét sem. Nehéz lett választani, letenni a voksot valaki mellett, és lemondani mindenki másról. Maradni pedig talán még nehezebb, ha elmúltak azok a csodás „lilaködös” hónapok. Általában ilyenkor jön a nagy ijedelem vagy éppen a depresszív kiábrándulás időszaka. Mert mi az, hogy olyan valakivel maradunk, akivel nem őrizhető az a nagy-nagy láng életünk végéig?

Márpedig a nagy lángnak idővel szelídülnie, csillapodnia kell, és átadnia a helyét valami mélyebb, és bensőségesebb összetartozásnak. Egyszerűen így lettünk kitalálva.

A szerelem kezdetén még magasba csapó feszültséget okozó dopamin és tesztoszteron-löketek egy idő után lecsengenek, és utat engednek az összetartozás érzését kialakító oxitocinnak. Nem múlik hát a szerelem, csak alakul, ám a hollywoodi giccsen szocializálódott lelkünk nehezen nyugszik bele a természet rendjébe.

Mit tehetsz azért, hogy jó legyen a párkapcsolatod?

Ha még nincs...

- Engedd be a realitást! Számolj le a lila köd hajszolásával, közelítsd az elvárásaidat a valósághoz! Amikor a sokadik partner is kihullik a rostán, ülj le és gondolkodj el: vajon tényleg mindig a másikban van a hiba? Vagy netán neked is van némi felelősséged abban, hogy senki nem felel meg neked?

- Ne az elképzelt tökéletesre várj, vedd észre azt a hús-vér embert, aki talán nincs is olyan messze tőled!

- Párkereső üzemmódról válts pártaláló üzemmódba! Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy milyen szavakat használsz.

Ha párkapcsolatban élsz

- Vedd a kezedbe az irányítást! A XXI. században ápolni kell a kapcsolatokat! Időt és figyelmet kell adnotok egymásnak! Különösen igaz ez a gyerekek megszületése utáni időszakra. Időnként tegyétek félre az „apa” és „anya” szerepeteket, és legyetek újra azok, akik régen vágyakozva pillantottak egymásra.

- A biztonság jóleső érzése mellett minden kapcsolatnak szüksége van izgalomra is. Olyan élményekre, amelyekben a hétköznapok ismerős nyugalma mellett valami új élmény is ér benneteket. Hogy pontosan mit csináltok, az fantázia és pénztárca kérdése, a lényeg a közös élmény.

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus