1. Kevés az olyan iskola, ahol a gyerekek nem az életre készülnek, hanem élnek. Ebben az iskolában, úgy tűnik, ez megadatik a gyerekeknek.
  2. A kisdiákok (különösen az alsósok, de a felsősökre is igaz) akkor tudnak jól teljesíteni, tanulni, játszani – egyáltalán: élni –, ha érzelmi biztonságban érzik magukat. Nemcsak otthon. Ezt az érzelmi biztonságot már ez a pár sor is megadja.
  3. Egy tanítónak, főleg az alsó tagozatban, óriási tekintélye van (illetve, kellene hogy legyen) a gyerekek szemében. Egy gyerek mindenáron szeretne megfelelni a tanító elvárásainak (Kilenc-tíz éves kora körül aztán ez megváltozik…). Sajnos, manapság a neveléshez szükséges spontán hatalom és tekintély megszűnőben van (megjegyzem, sok pedagógus ezt nem igazán dicsőíthető módszerekkel, hanem gyakran megfélemlítéssel igyekszik elérni). Dia néni üzenetében a jó értelemben vett spontán hatalom és tekintély nagyon szép példája mutatkozik meg. Ezzel az attitűddel, egy gondoskodó kapcsolattal, a tanító néni egyszerre vívja ki a diákjai tiszteletét és együttműködését. Nem beszélve a szülőkéről, akik hangot is adnak ennek a Facebookon.
  4. A „túlingerelt” világ hatása a gyerekeink nevelésében, oktatásban is megjelenik. A diákok a legtöbb oktatási rendszerben erős nyomásnak vannak kitéve. Ráadásul sajnos itthon „beosztott teljesítmény” van, vagyis a gyerekeknek időre kell megtanulni írni, olvasni, számolni. Ez az idő sokszor nem éveket, hanem heteket, hónapokat jelent, hiszen a tanterv köti a tanító kezét. Vannak gyerekek, akiknek ez könnyen megy. De sokuknak nem. Ők vajon hogy élik ezt meg?
A magyar oktatási rendszer nem veszi figyelembe a gyerekek közötti hatalmas egyéni különbségeket, sem az érési folyamatból következő változásokat.

Így sokszor olyasmiket kényszerít a diákokra, melyeknek ott és akkor képtelenek megfelelni. És van még valami, amit ez a rendszer nem vesz figyelembe: a valódi fejlődéshez lassú gyakorlásra van szükség.

Ettől olyan különleges Dia néni üzenete, és emiatt nem magától értetődő az, amit a szülők a sorok közül kiolvasnak.

Szalánczi Krisztina