Mindig mindent az utolsó pillanatban csinálok meg. (Ha nem tudom az utolsó utánira hagyni.) Eleven emlék egyetemista koromból az utolsó éjszakák masszív parája: egy éjszakám van, mi lesz, ha elmegy az áram?! Nem tudom, miért és honnan költözött belém ez a félelem, soha nem történt meg, de a titkos rettegés végig elkísért (igen, akkor is, ha volt gyertyám).

Ezt különben, amikor vége lett az egyetemnek, meg akartam jegyezni életrevaló tanulságul: akkor megyünk át a hídon, ha ott leszünk – majd, ha elmegy az áram, gyújtunk gyertyát, átmegyünk valakihez tanulni a másik városrészbe, elhalasztjuk a vizsgát, bármi.

MINDIG van legalább háromféle megoldás.

paprika

Egész jól el is jutottam a felnőttlétbe ezzel az úgyis mindent megoldunk (vagy, ha eleget várunk, megoldódik magától) mentalitással, mígnem pár hónapja úgy alakult, hogy néhány nap különbséggel két üvegkancsót sikerült eltörni otthon. Gyakorlatilag az összeset. Nem rohantam le azonmód újat vásárolni, és a beszerzési projekt különféle okok miatt tolódott is. De a gyermek egyszer csak teát akart inni. Komolyan eltelt egy kis idő, amire összeraktam (jó, én azt hiszem, pusztán a fáradtság miatt…) hogy lehet teát készíteni másban, másképp is – annyira be voltam állva a megszokott sínre teaügyben.

Ezen aztán később muszáj volt elgondolkodnom, hova jutottam rugalmatlanságban.

Hogy kicsit beszűkültem a belvárosi tetőtérben. Hogy mindenre kész megoldások vannak; olyanok, amelyeket a világ ad nekünk, gondolkodnunk sem kell hozzá. Ha kell valami, elmegyek a boltba, leveszem a polcról. Ha elromlik valami, szívfájdalom nélkül kidobom. És mindig lesz másik.

Már teljesen beszippantott a városnak az a lusta romlottsága, hogy nem kérdőjelezem meg a saját életformám viselhetőségét, vállalhatóságát, egészségességét, mert kényelmes, mert ebben most nincs választás, mert mi gondom lehetne, amikor MINDEN megoldható?

Pedig amellett, hogy talán nem is lesz mindig így, van élet a városon túl. (Örülnék, ha a gyerekem ilyet  is látna.) Van élet a szupermarketeken túl. A felfújt gyümölcsökön, a hűtéssel szinten tartott importzöldségeken, a machinált húsokon, a vajszínű rántottát eredményező tojásokon túl. Egyáltalán: a vegyszeren túl.

virag

Vannak, akik vállalták, hogy (átmenetileg) felhagynak a komfortos élettel, hogy megdolgoznak az egészséges táplálékért és életért. Mert jól akarnak élni, egészségesen, és sokáig. Ez az ő megoldásuk a vállalható életre.

Nem kell rögtön világgá menni, földet venni, kapálni, kaszálni. Vannak fokozatok a vegyszermentes háztartástól a további természetes megoldásokon át az önfenntartó gazdálkodásokig. De akit foglalkoztat a „hogyan tovább”, megnézné, mások hogyan csinálták, és vannak kérdései, az ne hagyja ki a lehetőséget. Hat megyében 12 kert és önfenntartó gazdálkodás nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt. IDE KATTINTVA bővebb információt találhattok!

kepÉs még egy program azoknak, akik átpillantanának a városfalakon túlra:

A Természettudományi Múzeum Jávorka Sándor kiállítótermében április 15. és 23. között látható az „Alkalmazkodó gyümölcsészet – a jövő kertje a Kárpát- medencében” című kiállítás. (Figyelem: kedden szünnap!) A látogatókat helyitermék-bemutatók, kóstolók (méz, lekvár, szörp, olaj gyümölcs, gyógynövény) várják, szóval tényleg kihagyhatatlan.

 

Szigeti Éva

Fotók: http://nyitottkertek.hu/