–

Ez az egész befőzés, lekvár- meg szörpkészítés olyan nagymamás dolog, nem?

Persze a szó legkedvesebb értelmében!

Szóval a bezártság őrületében tavaly május-júniustáján egyszer csak azon kaptam magam, hogy a saját nagymamámmá váltam, sürögtem-forogtam a konyhában, nagy kondérokat tettem ide-oda, és mindezt nagyon élveztem. Az elkészült produktumokra a végén pedig irtó büszke voltam. Hiába nem kevés vele a meló, a siker szinte garantált, egy-egy kerti partin elég jól lehet vagánykodni a finom házi szörpökkel.

A kánikulában tökéletes frissítőként szolgál bármelyik íz néhány jégkockával, citromkarikával és szódával (bubis vízzel is lehet próbálkozni, de úgy nem az igazi, ráadásul az nem is visszaváltós…), télen pedig remekül megidézi a nyári napsugarakat, illetve koktélok alapjaként is „tízpertízes”.

Mielőtt belevágunk, elöljáróban még annyit, hogy az alapanyagok egy része még nem terem, (de már nem kell sokat várni rájuk), úgyhogy vegyétek-vigyétek-mentsétek le ezeket a tartósítószer-mentes recepteket! Mindegyikhez csak cukorra (sajnos elég sokra), vízre, citromra és/vagy citromsavra van szükség, meg csírátlanított üvegekre és néhány pokrócra.

Fenyőrügy

Kezdjük a legizgalmasabbal, de csak mert ennek már itt a szezonja, és ha most lemaradtok, legközelebb majd egy év múlva lesz lehetőségetek elkészíteni ezt a különlegességet. Fogalmam sincs, honnan jött a fenyőrügy felhasználásnak inspirációja, de a barátommal mindketten annyira képtelenségnek tartottuk az ötletet, hogy feltétlenül ki kellett próbálnunk.

Nincs mese, komoly gyűjtőmunka előzi meg a folyamatot: ki kell menni az erdőbe, és óvatosan, mértékletesen lelegelni a zsenge rügyeket a fenyőkről. Nagyjából bármilyen fajta finom, de érdemes a fiatalabb hajtásokra koncentrálni. Ha megtelik egy zöldséges zsák, netán kettő, azzal már lehet mit kezdeni. Amekkora lábosban szeretnénk készíteni, az legyen a körülbelüli mérték. A mosatlan hajtásvégeket felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és elkezdjük forralni. Az jó, ha már bugyog, még öt–tíz percig forraljuk, aztán levéve a tűzről pihentetjük a főzetet – fedővel a tetején – egy teljes napig.

Az illatos levet másnap egy finom szűrőn átcsöpögtetjük, és literenként körülbelül hétszáz gramm cukorral (ez ízlés szerint lehet kevesebb vagy több, érdemes kísérletezni) és tíz gramm citromsavval számolunk. Figyelem, a cukor megnöveli a térfogatot, ezért érdemes lehet egy nagyobb edényben folytatni a forralást és kevergetést, egészen a légbuborékok megjelenéséig. Ekkorra már feloldódik a cukor, de még két–három percig forraljuk össze az ízeket, és kész is!

A tiszta üvegeket tegyük meleg vízbe, hogy a beletöltött forró szörptől nehogy szétrepedjenek. Egy tölcsér segítségével adagoljuk a levet, majd a kupak erős rácsavarása után néhány másodpercig fordítsuk fejre, hogy magára szívja és teljesen csírátlanítsa a kupakot is a forróság. Még így forrón mehetnek is szorosan egymás mellé az üvegek, pokrócokkal bebugyolálva a száraz dunsztba. Négy–öt nap alatt kihűlnek, és elérik a vágyott színt, utána bármikor fogyaszthatjuk! A hígítási arány is ízlés dolga, de az 1:4 aránnyal nem lőhetünk mellé. Felbontás után érdemes hűtőben tárolni, a bontatlan szörpök pedig hűvös helyen vígan kibírnak egy évet.

A gyönyörű sárgás-barna színe, és a máshoz alig hasonlítható íze mellett élettani hatásai is megérdemelnek néhány szót: légúti problémákra kiváló, és megfázás, köhögés ellen is ajánlott a fogyasztása.

Menta

A borsmenta nagyon hálás növény, nem kell vele foglalkozni, mégis kihajt. Mamám kertjében igazi ősdzsumbujt alkot a mentabokor-tenger, szóval alapanyag volt bőven. Már most elkezdett újra hajtani, szóval kezdődhet a szezon! Egy nagyobb csokrot (tömörítés nélkül a levelek körülbelül töltsék ki az edény űrtartalmát) leszálazunk, leöblítjük a leveleket, és két citromot karikázunk bele, aztán egy fazék vízben állni hagyjuk egész estére.

Fazék helyett csinos üvegekben is áztathatjuk

Fontos, hogy másnap készítsük el, mert hajlamos beposhadni a készítmény. A leszűrt levet tegyük fel forrni, nyomkodjuk bele a citromkarikák levét, és adjunk hozzá két evőkanál citromsavat. A cukorból nekem másfél-két kiló ment a négy liternyi léhez (de ízlés szerint megint mehet bele több vagy kevesebb, közben is ér kóstolgatni, és változtatni az arányon). A citromsav egyébként tartósít is, szóval azt nem érdemes kihagyni a buliból. Kevergetjük, amíg a cukor fel nem oldódik, majd forrástól számítva ezt is pár percig hagyjuk bugyogni. Ha elégedettek vagyunk az ízvilággal, jöhetnek a tiszta üvegek, tölcsérrel beleadagoljuk, kupakot erősen rászorítjuk, pár pillanatra fejre állítjuk, és mehet ez is a száraz dunsztba.

Három-négy nap alatt teljesen kihűl, és már fogyasztható is! Néhány friss mentalevéllel és citromkarikával szervírozva gusztusos hűsítő, fehérborral megspékelve pedig isteni koktél lesz belőle.

Levendula

A levendulának régóta nagy rajongója vagyok, szóval amikor a keresztanyukám elhívott egy levendulaszedő akcióra, már tudtam, hogy nemcsak szépséges csokrokat fogok belőle kötni, hanem bizony szörp is készül majd. A virágokat le kell morzsolni a szárról, ez az egyetlen időigényes mozzanat, amibe jó fej családtagokat is be lehet vonni. Én először három csészényi szárazanyaggal próbálkoztam, ehhez írom meg a hozzávetőleges arányokat.

Két liter vízhez adjunk másfél kiló cukrot (vagy többet... vagy kevesebbet...), majd forraljuk fel. Jöhet bele három darab citrom felkarikázva, két evőkanál citromsav és a morzsolt levendula. Jól összekavarjuk, majd ezt is a jól megszokott módon egy fél napot állni hagyjuk hűvös helyen. Másnap leszűrjük, újra forraljuk, és mehet is az üvegekbe. Hát nem gyönyörű?

A lilásrózsaszín színe már-már természetellenesnek hat, és az ízét is könnyű túltolni, szappanízűvé varázsolni (segíthet a sok citrom), egyébiránt fenséges ital. A rozéfröccsünket is megbolondíthatjuk vele, új szintre emelkedik általa az ital. Szárított virágból is készülhet, ízében nagyon hasonló lesz, csak a színe jóval fakóbb.

Hasonló módszerrel még citromfűből vagy bodzából is csinálhatunk szörpöt, illetve nálam tavaly még a meggy volt porondon (utóbbi nem áztatással készül, hanem össze kell jól törni a gyümölcsöt, és akár a húsa is maradhat a szörpben). Bármelyikből szuper gasztroajándék készülhet, ha egy színes textildarabot ízlésesen ráeszkábálunk a kupakra. Higgyétek el, ezek után már ti sem akartok majd bolti üdítőket, szóval szörpölésre fel!

Deli Csenge

A képek a szerző tulajdonában vannak