-

Az együtt ezúttal azt jelenti, hogy én bevásároltam, Borcsa  összeállította és kisütötte, Gazsi (a sales vezetőnk) pedig mind megette. Na, jó, hagyott nekünk is, de csak azért, mert előtte volt „munkaebéden". Az orosz palacsintaként elhíresült blinit úgy érdemes fogyasztani, ha van hozzá egy jobb fajta pezsgőnk, kaviárunk, netán füstölt lazacunk is. Az elárvult egy üveg rozé pezsgőt, ami az irodaavató után maradt, most felbontottuk a blini kedvéért. Nehogy már véletlenül megromoljon a hűtőszekrényben! Ezzel az új és gyönyörű irodában felavattuk Borcsával a konyhát. Bár én ezúttal csak az aranyos kis kukta voltam.

Hozzávalók:

- 1 zacskó élesztőpor

- 30 deka liszt

- 3 deci langyos tej - 4 tojás - két kis fej lilahagyma - 1 doboz tejföl - kaviár

- füstölt lazac

- cukor, só

Elkészítése: Borcsa beleszórta az ibrikbe saccperkábé a lisztet (fogalma sincs mennyit szórt bele, utólag okoskodtuk ki a mennyiségeket), hozzáadott egy zacsi élesztőport, egy evőkanál cukrot és egy fél evőkanál sót. Aztán ráütött négy tojást a mohóságából kifolyólag. (Igazából bőven elég lett volna három is, de Borcsa sosem volt tisztában a mértéktartással, és úgy döntött, hogy nem ma fogja elkezdeni.) Majd fölöntötte egy kis tejjel, botmixerrel csomómentesre cummantotta, és annyi tejet öntött hozzá, hogy sűrűbb legyen, mint egy palacsintatészta, de lazább, mint a nokedlitészta (ezt ő magyarázta így). Az adagokat merőkanál híján bögrével mérte ki a speciális blinisütő horpadásaiba, majd szép aranybarnára sütötte mindkét oldalukat. Közben én külön tálakba apróra vágtam a lilahagymát, a porciózott tejfölt összekevertem egy csipet sóval, tányérra halmoztam a lazacot és a kaviárt. mindehhez pezsgőt szervíroztunk, és ez lett a végeredmény. Boldogan, teli hassal, hagymaszaggal indultunk haza. YOLOka!

egyszemélyes konyha