Ma van a palacsinta világnapja

Ráadásul csak ez az egyetlen, ami azért is mélységesen felháborító szerintem, mert ha másnak nem is, a palacsintának azért igazán lehetne egy évben akár féltucat ünnepnapot is kijelölni. Hiszen micsoda dolog az, hogy a Jánosokat például kétszer is megünnepeljük egy évben, az Ádámokat szintén, de a palacsintának csak ezt az egyetlen egy napot tartjuk fenn? Amikor annyi, de annyiféle palacsinta van a világon, hogy szerintem az űrbe a Pioneer-tábla üzeneteként nem is egy meztelen férfit és nőt kellett volna küldeni, hiszen az kit érdekel, hanem a csillióbillió palacsinta receptjét, amit a különféle nációk kábé ugyanazokból a végtelenül egyszerű hozzávalókból fejlesztettek ki. Hiszen ott van az imádott kaviáros blinim (pezsgővel természetesen, vasárnap reggel elfogyasztva), az amerikai pufi palacsinta, a francia crépe, vagy a csúsztatott palacsinta, no és a legújabb kedvencem: a zhua bing.

Borcsa-féle Zhua bing

A palacsintának egyébként minden évben a nagyböjt kezdete előtt van a világnapja, ekkor kell ugyanis hagyományosan elhasználni azokat az alapanyagokat, amik a következő hetek során tiltólistán vannak.

De ehhez a naphoz kapcsolódik az egyik favorit megmozdulásom is (nyilván): a palacsintafutás, amit annyira szeretek, hogy 2014-ben én is szerveztem egyet itt, Óbudán. A palacsintafutás története egy angol kisvárosba, Olney-ba, egészen 1445-re nyúlik vissza: egy szorgos háziasszony épp palacsintát sütött húshagyó kedden, amikor meghallotta a szertartásra hívó templomi harangokat. Nosza, gyorsan neki is iramodott, nehogy elkéssen. Igen ám, de a kezében maradt a forró palacsintasütő a félig megsült tésztával, így – miközben elszaladt a 400 méterrel arrébb lévő templomba –, volt annyi lélekjelenléte, hogy háromszor fel is dobja a levegőbe, hogy minden oldala kellőképpen megsüljön. Legalábbis így szól a történet, ami aztán ezt a mókás versenyt is ihlette: a résztvevők háziasszony outfitben futnak le 400 métert, miközben a kezükben lévő serpenyőben a palacsintát háromszor a levegőbe kell dobniuk. Ami leesik… annak meg örülnek a környékbeli kutyák, gondolom. Aki pedig elsőnek odaér a templomba, az kap egy csókot a haranghúzó fiútól. 

 

Szóval palacsintát sütni is jó, enni is, de látod, még futópartnernek sem utolsó.

Ha pedig már nagyon unod a mi lekváros, mazsolás-túrós vagy kakaós változatunkat, akkor én azt tanácsolom, süss zhua binget, egy biztos: aki eszik belőle, az utána hálás szemekkel fog elébed járulni kézcsókra.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Kínai ropogós töltött palacsinta recept

240 gramm lisztet összeszitálok egy kiskanál sütőporral, majd összegyúrok 110 ml vízzel, fél kiskanál sóval, egy evőkanál olajjal (lehet olíva is, én szezámmag olajat használtam, mert imádom a kissé füstös illatát és ízét). Puha, könnyen formálható tésztát kell, hogy kapjál, ha az elején túl kemény és morzsolódós, adj hozzá még egy kevés vizet, ha túl maccsos, ragacsos, mehet bele még liszt. A kész tésztát négyfelé osztom, gombócokat formálok belőle, egy kiolajozott tányérra teszem őket, letakarom, és pihentetem fél órát. (Igen, a képen több van, mint négy gombóc, ugyanis rögtön tripla adagot készítettem, mert egy mohó nőszemély vagyok, meg tele volt épp a lakásom éhes kamaszszájakkal.)

Közben elkészítem a töltelékeket. Én kétfélét csináltam, de igazából sokféleképpen lehet variálni, bébispenót helyett használhatsz thai bazsalikomot, rozmaringot fokhagymával, de szerintem friss, vékonyra szelt kelkáposzta levélkével vagy más karakteres zöldfűszerrel is csodás lehet. Az egyik tálba egy nagy marék bébispenótot összekeverek négy gerezd összezúzott fokhagymával, egy kiskanál gyömbérporral, sóval, pici borssal, három csapott evőkanál liszttel és öt evőkanál felforrósított olajjal, a másikba pedig megy három szál újhagyma nagyon vékonyra felszeletelve, hozzá három evőkanál szezámmag, egy evőkanál kínai ötfűszerkeverék, három evőkanál liszt, és öt evőkanál felforrósított olaj. A kétfajta tölteléket alaposan összekeverem.

A tésztagombócot olajjal vékonyan lekent felületen nyújtom ki. Ez lehet fa vágódeszka vagy szilikonlap is. Először kézzel lelapogatom, majd óvatosan elkezdem a széleinél megemelve húzogatni körbe-körbe, míg egységesen hártyavékony felületet nem kapok. Akkor megszórom pöttyözve az egyik töltelékből, majd felhajtogatom a hosszabbik oldalától kezdve úgy, mint ahogy a túl hosszú nadrágszárat hajtod, vagy az ingujjadat. Ha ügyes vagy, minden egyes mozdulattal még egy picit tudsz rajta nyújtani. Amikor felhajtogattam, a töltött tésztakígyó két végét meghúzgálva a felülethez csapkodom, ezzel még tovább nyújtom a matériát. Végül feltekerem, mint egy csigát, a legvégét visszadugdosva a közepébe, majd újra lefektetve a lapra tenyérrel rányomkodok, hogy kilapuljon.

Ez így talán macerásnak hangzik, de hidd el, nagyon gyorsan lehet vele haladni, könnyű a tésztával dolgozni, a sok(nak tűnő) lépésnek meg az a lényege, hogy kialakuljanak az olajos rétegek, amiktől a végén olyan fenségesen gyönyörű, roppanós, sokrétegű felülete lesz a palacsintának. Hogy segítsek, készítettem az összeállításról egy TikTokvideót, íme:

@fialaborcsa Zhua bing #zhuabing ♬ Voodoo People - Pendulum Mix - The Prodigy

Közepesen forró serpenyőt kiolajozok, majd pár perc alatt aranybarnára sütöm mindkét oldalát.

Nálunk nagy sikere volt, a gyerekek is kétpofára falták, úgyhogy, ha jót akarsz magadnak, menj az árral szemben, és palacsintanapon készíts zhua binget.

Mindenkinek boldog palacsintázást kíván,

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak