-

Csak egy alma. Ennyit lehetett napközben. Úgy mondogattam ezt magamban, mintha egy mantrát mormolnék, vékony is voltam azokban az időkben, amikor veled jártam, legalább egy tízessel kevesebb. Nem szeretted a husi csajokat, s bár sosem voltam kövér, azért te szorgalmasan fogyókúráztattál, mert neked még a nagyon vékony sem volt elég.

Úgy szerettelek, olyan hülyén, hogy képes voltam ezt enni egész nap. Este betoltam még maximum egy salátát, de öntet nélkül, nehogy nagyobb legyek, mint az XS-es méret. Rettegtem, hogy megszólsz, vagy megint malackának csúfolsz. Simán bevettem azt a marhaságot, hogy nem vagyok elég jó hozzád, fejleszteni, képezni kell magam, hogy méltó társad lehessek. Elég vékony és tökéletes ahhoz a papírfigurához, amit megrajzoltál magadnak az életedhez.

Pedig szépek voltunk együtt, egyszer azt hitték, testvérek vagyunk. De ahogy az idő egyre merevebb lett a térben, úgy bukott ki, hogy neked nem is nő kell, legalább is nem én, hanem egy kartonbábu, vagy próbababa, amire ráadhatod az XS-es ruhát, és tolhatod bele a zéró kalóriát.

Egyszer hoztál nekem egy pulcsit Amerikából. Illatos volt, mert az áruházban parfümöt szórtak a térbe, és minden egyes pamutszálat átitatott az az idegen, új szag. Sosem volt még annyira drága holmim, olyan puha volt, hogy alig mertem hozzá érni. Aztán végül felpróbáltam, de nem volt jó rám, szűk lett, szorított, mint ahogy te is szorongattál a hülye dumáddal, amit akkor nyomtál. Azt mondtad, minden barátnőd ilyen méretet viselt, nem nagyon jártál még ekkora nővel, mint én. Én meg álltam előtted azzal a kurva drága pulóverrel, ami többe került, mint amennyi az akkori fizetésem volt, néztem rád bambán, kancsin az összesen 54 kilómmal, és nem értettem, hogy láthatsz kövérnek, mikor alig eszem, mikor gombóc van folyton a torkomban, és a levegőt se merem mélyen beszippantani, nehogy bekerüljenek a szervezetembe a titkos, láthatatlan kalóriák.

Így éltünk. Nehéz volt tőled szabadulni. Sokáig gyötörtél. Sokáig voltam vékony és kicsi és szürke. Aztán eltűnt a szememről a hályog, láttalak tisztán, igazi valódban: és kicsi voltál, szürke, meg pohos, erőtlen. Semmi izom. Semmi szív. Egy zavart, visszahúzódó, kicsi zsarnok. Kicsi, én, régi, első... nagy szerelmem.

Helló! Vége!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Lemuel Caparaz / EyeEm