-

Nem egy vendég érkezett már az első konzultációra úgy, hogy előrebocsátotta: nem akar futni. Ebben valószínűleg benne lehet az is, hogy mire eljutnak hozzám, azt már tudják, hogy „futóbolond” vagyok. Ezért meglepetten nyugtázzák, amikor egyetértőleg bólogatok: nem kell futnod. És egyébként is számos érvem van amellett, hogy miért nem ajánlom a futást - mindenkinek.

1. A futás nem fogyaszt

Sokan hiszik rendületlenül, hogy a futás az egyetlen üdvözítő út a fogyáshoz, pedig számos körülménynek kell a helyére kerülnie ahhoz, hogy valóban elérjük a célunkat vele. Volt olyan hosszútávfutó vendégem, akinek a pulzusértékeit látva azt javasoltam, hogy egyelőre térjen át a gyorsgyaloglásra, és láss csodát, 5 kilót fogyott zsírból két hónap alatt, amikor meg is tette.

Miért? Mert a legtöbb ember nem zsírégető pulzuszónában fut, hanem az aerob-anaerob zóna határán, vagy át is lépve azt. Vagyis túl magas az intenzitás ahhoz, hogy a mozgáshoz a szervezete a zsírraktárakból kezdje nyerni az energiát. Ezért - főleg kezdőknek - sokkal célravezetőbb, ha a kifejezetten tempós gyorsgyaloglással, esetleg a gyaloglás-futás-gyaloglás módszerével próbálkoznak. Bár kevesebb kalóriát fognak elégetni, az állóképességük már ettől is elkezd javulni, az alappulzusuk lejjebb megy, nő a terhelhetőségük, innen pedig szép lassan áttérhetnek az egyre kevésbé megterhelő futásra.

2. A futás sérülékennyé tehet

Szélesebb csípőjű nőknél az úgynevezett Q-szög jelenti az egyik problémát. A combcsont és a lábszárcsont által bezárt szögről van szó: minél szélesebb a csípőd, annál nagyobb a Q-szög, és ez –több más feltétel együttállása esetén – ízületi problémákhoz vezethet. Gondolkoztál már azon, miért olyan fiús alkatú a legtöbb sikeres hosszútávfutónő? Lubics Szilvi, Nagy Kata vagy Papp Krisztina nem a futástól lett olyan szép vékony, hanem épp fordítva: eleve sudár alkatuk teremti meg az alapjait egy sikeres futókarriernek. És aztán erre az alapra jön az irgalmatlanul sok tudatos munka: az okosan felépített edzések, a táplálkozás, a megfelelő mennyiségű és minőségű regeneráció, és még sorolhatnám. Az alkat tehát csupán egyetlen tényező, nem feltétlenül ezen áll vagy bukik az, hogy valaki futó lesz vagy sem. De ha nőies testalkatod van, mindenképp érdemes tudatos keresztedzésekkel erősítened, hogy megelőzd az ízületi problémákat.

3. Futni nem jó nagy túlsúllyal

Kényes kérdés, hogy mi a helyzet a túlsúllyal. Én sem vagyok nádszálalkat, soha nem is voltam. Ugyanakkor nagyobb túlsúllyal, és az annak következtében már kialakult mozgásszervi panaszokkal a futás olyan túlzott terhelést jelenthet az ízületeknek, amelyet egyszerűen nem érdemes kockáztatnunk. Ha sikerült a súlyunkat más, alacsonyabb intenzitású kardiotréning (például gyaloglás, úszás, pulzuskontrollált csoportos edzések) és erősítő edzések megfelelő kombinációjával közelíteni az ideálishoz, akkor már sokkal bátrabban vághatunk bele a futóedzésekbe is. Ha mindenképpen szeretnél futni, akkor ez nem is olyan rossz motiváció, nem?

4. A futással túlterhelheted magad

Már utaltam korábban arra, hogy

ha rosszul választjuk meg az intenzitást, akkor könnyen eshetünk át a ló túloldalára. Nem ritka, hogy a túlzott megterhelés hízáshoz vezet!

Ennek hátterében két ok is rejlik: az egyik a már említett, rosszul megválasztott intenzitás, és az annak mértékére leginkább utaló pulzusszám. A pulzus, vagyis az egy perc alatti szívösszehúzódások száma, terhelés hatására nő. Ha a jelenlegi állóképességünkhöz képest túl magas intenzitású edzést választunk, akkor túl nagy terhelést rovunk a keringési rendszerünkre: amikor már kapkodjuk a levegőt, és lilul a fejünk, az bizony oxigénhiányra utal. És ha nincs oxigén (innen a név: an-aerob), akkor nem tud „égni a zsír”. Vagyis a mozgáshoz szükséges energiát a szervezet nem a jó kis zsírpárnáinkból fogja fedezni, hanem a szénhidrátraktárainkból. A másik kellemetlenség az egészben, hogy jól megéhezünk, így nagyobb eséllyel fosztjuk ki a hűtőszekrényt az edzésünkből hazatérve, tehát ha nem vagyunk észnél, még az energiamérleg is elbillenhet, vagyis hiába hajtottuk szét magunkat, még hízni is fogunk.

5. A futás önmagában nem elég

Számos sérülés hátterében az izomegyensúly megbomlása áll. Vagyis bizonyos izomcsoportjaink elgyengülnek, míg a velük szemben elhelyezkedő izomcsoportok kínjukban megrövidülnek. Klasszikus példa az ülőmunkát végzőknél a farizmok gyengesége, ami pedig igencsak jól jönne a futásnál. A következmény sajnos a teljes testben megjelenhet, ízületi sérülések, izomszakadások, akár fáradásos törés formájában is.

A megoldás tehát a folyamatos, rendszeres és tudatos keresztedzésekben rejlik, vagyis a futás mellett legalább heti kétszer-háromszor végzett erősítő edzések. Kifejezetten ajánlom a Pilatest kiegészítő edzésként, és nem csak a törzsizomzat erősítésére. A futók sokszor használják kedvenc sportjukat feszültséglevezetésre: ilyenkor olyan tempóval futunk, ami a csövön kifér. A Pilates abban is segít, hogy megtanuljunk lassítani. A Libertad stúdió gyógytornász szakembere, Szilágyi Enikő azt szokta mondani, hogy igazi, minőségi figyelem csak „lelassulásban" lehetséges Ez különösen fontos akkor, amikor szokjuk, tanuljuk az új mozgásforma, vagy akár a testünk reakcióinak megfigyelését. Később, amikor ez  a minőségű figyelem „beépül" a tudatunkba, már futhatunk teljes erőbedobással - tudatosak tudunk maradni. Tehát lassulj le, hogy gyorsabb, ügyesebb, erősebb lehess!

Na. Szóval épp ilyen, amikor egy futó akar lebeszélni a futásról: nyilván valójában nem akar. Mert futni jó, de ésszel kell.

Minél többet tanulunk a saját testünk működéséről, minél inkább megértjük, hogy adott terhelésre hogyan reagál a szervezetünk, és miért épp úgy, annál sikeresebbek lehetünk a futás területén is.

Prónay-Zakar Gina

életmód-tanácsadó, személyi edző

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Daxiao Productions