-

A magas pasikat szeretem. Hogy be lehessen bújni a karjuk alá. Hogy a fejem a mellkasára tudjam hajtani. Hogy pipiskednem kelljen, amikor megcsókol.

Legyen haja is. Sűrű, göndör. Bele lehessen túrni. A színe mindegy. Szőke, barna, fekete. De legyen.

Foga is. Szép, szabályos fogsor. Esetleg a hátsó foga hiányozhat. De ez csak akkor elfogadható, ha nem látszik, amikor nevet. Ha látszik, nem kell.

Jó alakja legyen. Hosszú, formás lába. Sportos. Kis pocak belefér. Nem is pocak, csak egy kis úszógumi. Olyan, ami nem látszik akkor, amikor áll. Jól álljon rajta a szűk ing. Azért ne buzisan szűk legyen, meg nem is bő, nagypapás. Az ing.

Nett. Tök jó szó. Kellemes ránézni. Az ing mellett, vagyis hozzá, farmer. Mintha ráöntötték volna.

A jetiket nem szeretem. A szőr helye nem a mellkason van. Ha szőr, akkor inkább haj. Mint már említettem. Egy pár szál lehet. A hátán tutira nem. Azt remélem, gyantáztatja. Vagy oda nem nő neki semmi, az a jobbik.

Az életkor nem lényeg. De azért ne lehessen az apám. Sem a fiam. Valahol a kettő között.

Tetsszen! Jó legyen ránézni. Élvezze a szemem. Meg bizseregjen. Valahol, valamim.

Egyik éjjel a mosdóból visszafelé az ágyamban egy alacsony, kopasz, szőrös öregembert találtam.

Átlag Edit