Használati utasítás rákos betegekhez – Mit ne mondj, és mit mondj helyette?

Vegyük úgy, hogy az egész történet egy nehezen felrajzolható grafikon. Mert minden egyes tumoros megbetegedés másmilyen természetű, mindenki máshogy viseli a fájdalmat, a bizonytalanságot, a halállal való szembenézést. A következőkben használati utasítást olvashatsz hozzám. Vedd kiindulási alapnak, és finomhangoljátok együtt, saját magatokra, ha – ne adj isten – szükségetek lesz rá.

1. Hogy vagy?

Helyette: kérdezz rá a legutóbbi vizsgálat eredményére, a kezelésre, bármire, amiből érzem, hogy figyelsz rám és törődsz velem.

Voltak olyan napok, amikor a hátam közepére nem kívántam a következő, ezredik hogy vagy-ot. Olyankor még a közeli hozzátartozóimnak is nagyon nehéz volt elmondani, hogy éppen mi a szitu. Hiszen egy általános hogy vagy-ra sokszor még egészségesen sem tudsz mit mondani. Az érdekel, hogy érzem magam akkor éppen? Mármint ahhoz képest, hogy halálos beteg vagyok? Ahhoz képest is szarul… hidd el.

2. Jaj, nagyon sajnálom. Jaj, te szegény…

Helyette: egyáltalán ne sajnálkozz.

Ami a legfontosabb: ne érezzem azt, hogy sajnálnak. A sajnálatnál nincs számomra rettenetesebb. Amikor látod a másik szemében, hogy szánakozik, és egyáltalán nem hiszi el, hogy meg fogsz gyógyulni, nincs annál szomorúbb. Ilyenkor legszívesebben odacsaptam volna egyet. Persze ehhez akkortájt egyáltalán nem volt erőm, de képzeletben megtettem. Én úgy éreztem, hogy nincs rajtam semmi sajnálnivaló. Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik.

A betegnek az a feladata, hogy elfogadja a helyzetet, a környezetének pedig az, hogy a lehető legnagyobb nyugalommal álljon a dologhoz, ne keltsen pánikot, és ne ejtse ki a száján egyszer sem azt, hogy jaj, te szegény...

Mert nem voltam szegény. Egy állapotban voltam, így vagy úgy, de mulandó.

3. Jesszus, most mi lesz veled?

Helyette: viselkedj velem úgy, ahogy eddig. Ugyanaz az ember vagyok.

Akik a legtöbbet segítettek – és higgyétek el, tudom, milyen nehéz a másik oldalon állni! – mindig azok az emberek voltak, akik nem pánikoltak, hanem csak jöttek, és tették a dolgukat. A legnagyobb természetességgel. Nagyon hálás voltam azokért a percekért, amikor ugyanúgy viselkedtek velem, mint a diagnózis előtt, mert olyankor néhány pillanatra én is elfelejthettem kicsit, hogy mi a helyzet.

4. Mire van szükséged?

Helyette így tedd föl a kérdést: Melyik a kedvenc sütid?

Mert a sütemény kiszínezi a világot, megédesíti a pillanatot, és boldogságot varázsol a legkomorabb pillanatok helyére is. Amikor már sütit se bírtam enni, akkor tényleg gáz volt, de a leggázabb helyzetre (hányós-hasgörcsös pillanatok) pedig ott van a fagyi! Az hűti a gyomrot, és nyugtatja az égő nyelőcsövet.

És igen, tudom, hogy a cukor nem kedvez a ráknak, mert bizonyos formában tápszere, de ahogy a kedves onkológusom mondta, teljes mértékben mégsem tanácsos megvonni a szervezettől a cukrot, mert akkor a rossz szervek máshonnan veszik el azt, például az agykéregtől, és az sem jó. Ezért kis dózisban lehet sütizni. A többi napra pedig ott vannak a cukormentes cukrászdák, meg KisAnya nyírfacukros házi receptjei.

5. Persze már megint kijátszod a rákos kártyát!

Helyette: semmi nem kell helyette, ez a vicc pont jó!

Mert a humor gyógyír. A barátaim rendszeresen hecceltek ezzel, amikor kéretlen előnyöket élveztem a betegségem miatt. Persze amikor igazán rosszul voltam, és szükségem volt rá, akkor segítettek, kiszolgáltak és hoztak-vittek. De egy picit később, amikor erősebb lettem, és már nem volt igazán szükségem rá, azért ők csak jöttek, és csinálták, el-elsült néhány ilyen tartalmú poén. Bevallom, néha még most is „előhúzom a rákos kártyát", de csakis viccből. Mert mindenkinek jólesik a felszabadító nevetés. És ez még az igazán sötét időkben is így volt. Számtalan olyan esetre emlékszem, amikor a humor megmentett egy-egy abszurd módon nyomorult helyzetben.

Ha képesek vagyunk viccet csinálni saját nyomorúságunkból, akkor már egy lépéssel közelebb járunk a gyógyuláshoz.

6. Tök jól nézel ki, ahhoz képest...

Helyette: simán csak tök jól nézel ki, még akkor is, ha nem igaz.

Ahhoz képest, hogy halálos beteg voltam, szerintem is tök jól néztem ki… Pfff!

7. Hallottam egy új termékről / csodaszerről / másik orvosról...

Helyette: kipróbáltam egy új terméket/csodaszert/másik orvost, ha érdekel, elmesélem.

Amiről nincs személyes tapasztalatod, azt ne ajánlgasd! És azt se ajánlgasd, amiről nem kérdezlek. Számtalan levelet kaptam ebben a témában. És azonfelül, hogy nem lehet (és nem is szabad) mindent kipróbálni, azt is tudnod kell, hogy nincs univerzális csodaszer. Két egyforma tumoros megbetegedés sincs. Mindenkinek más válik be, a daganattípusától és az állapotától függően. Viszont, ha van egy tuti tipped, akkor mesélhetsz róla, de erőltetni semmit nem szabad.

+1. Nem tudok mit mondani…

Helyette: akkor ne mondj semmit!

Mert nem is kell… Sokszor tényleg az a legjobb, ha semmit nem mond az ember. Elképzelni úgy sem lehet, attól pedig Isten mentsen meg, hogy átérezd! Elég, ha átjössz egy nagy tálca sütivel.

Szentesi Éva

-