-

40 éves vagyok. Ezt angolszász nyelvterületen nem kell elmondani. Sőt, senkit sem érdekel. Az önéletrajzból úgyis kiderül. Annak, aki tud számolni. És annak is, akinek van szeme. Bár jól nézek ki, és akár egy egész délutánt letagadhatnék, a korom megállapítható. Csak rám kell nézni. Vannak hibáim.

Anyám szerint: mit játszom magam. Fiatalabb már nem leszek, a melleim sem egyformák. Fogadjam el. Alkudjak meg. Az élet ilyen. Szar. Meg igazságtalan. Egyszer van csak szerencséd. Amikor a magas, jóképű, okos és gazdag férjnek valóval találkozol. Aztán, ha eltoltad, nézheted. Mert természetesen csak Te tolhatod el. A tökéletes férjnek való nem. Nézheted, ahogyan új életet kezd a nálad fiatalabb, hosszabb combú, egyforma mellű nővel. Neked meg marad, hogy oké, annyi idősen te is jól néztél ki. Akkor ez még nem nehéz. Ahogyan várod a gyereked, szélesedik a csípőd, a szoptatástól megnő-összemegy a melled, a hízástól narancsbőrös lesz a combod, minden problémád egy újabb barázda az arcodon. Amikorra ezeket mind megszerezted, a férj már messze jár. Szétnézel. Először magadra. Magadba. Mi marad? A kopasz, leharcolt ötvenes? Ne lázadozz! Másnak is. Másnak se.

Nehéz. Törődj bele! Add lejjebb! Már te sem vagy a fiúk álma. Talán az idősebbeké. Még egy darabig. Egyedül maradsz. Anyád ezt nem szeretné. Bárkivel jó, csak ne magányosan.

De hol van a Bárki? Csak nyitottnak kell lenned! Ez a tanács. Hogy tudd, már megint rosszul csinálsz valamit! Mire fel vannak azok a nagy igények! Ez már a másodlagos piac. Mit képzelsz magadról. Majd pont rád várnak. Anyád csak jót akar. Szervezi neked a randikat. A barátnője szomszédjának a fiával. Aki az anyjával él. Aki háromszor vált el. Akinek még munkája sincs. Aki még nem tudja, hogy a fiúkat vagy lányokat szereti-e?  Nem számít. Ő még randizna veled. Ennyi idősen már mindenkinek vannak hibái! Oké, de ekkorák?! Csak rajtad múlik. Gyakorold az elfogadás művészetét! Ez most úgyis olyan divat. A rosszat valami hasba akasztós filozófiával leönteni.

Precíz sem vagyok. Az autómon nincs egyetlen ép elem sem. A parkolás sosem sikerül. Nem érzékelem megfelelően a távolságokat. Magamat sem kímélem. Legalább 14 éve futok rendszeresen. Már kilencszer teljesítettem a félmaratont. És soha nincs tíz köröm a lábujjaimon. Pedig már vettem körömleragasztó-rögzítő cuccot is. De nem. Egyet-kettőt mindig elhagyok. Ha főzök, megégetem a kezem, ha sütök, akkor a lábam. Túl lendületes vagyok.

Sietek... és elkések. Az utolsó pillanatban mindig eszembe jut valami fontos és halaszthatatlan.

Mások számára furcsa dolgokat csinálok. Gyűjtöm a diplomákat, a pasikat, a barátokat, a tapasztalatokat, a kalandokat. A pénzt nem. Az boldogít, ha költhetem.

A gyerekem minden kérdésére válaszolok. Hogyan maszturbálnak a lányok? Elmondom. Teljes körültekintéssel... és alaposan. A barátainak is. Büszke rám. Én nem kérdeztem semmit anyámtól. Épp ezért lettem ilyen.

Csinálom. Nem adom fel. Mindent megoldok. Minden sikerül. Előbb vagy utóbb.

Inkább utóbb.

ÁtlagEdit