–

Június 22. Öt nap a felvonulásig

Az elmúlt napokra félretettem kicsit a telefont – egyszerűen megteltem. Korábban – a kormányváltást megelőzően – erre nem voltam képes. Ha nem volt velem a mobilom, nem csak attól tartottam, hogy lemaradok valamiről – fontos hírről, legyen az jó vagy rossz. Azt is éreztem: „cserben hagyom” Magyarországot, a magyarokat, a magyar önmagamat, a demokráciát, az igazságosságot, ha tudatosan elzárom magam a képernyőtől. 

 Ma már más a világ, és egy kicsit én is más vagyok. Meg szerintem (szinte) mindannyian. Kicsit megnyugodhattunk és fellélegezhettünk, kicsit felismertük azt is, hogy az új rendszer azért nem fogja varázsütésszerűen megváltoztatni az életünket, kicsit megtanultunk mással is foglalkozni, mint belpolitikával, és kicsit mind okosabbak lettünk, ha mégis arra terelődik a szó. Kevesen maradtak azok, akik azt mondanák: „én nem értek hozzá” vagy „engem ez nem érdekel”. 

Rekord számú szavazó, kétharmados többség a parlamentben, igazi szakértők a kormányban, a Budapest Pride-ot pedig, ahogy a magyar LMBTQ+ közösséget, hangosan és bátran védelmezni kezdte a miniszterelnökünk, Magyar Péter – olyan „messzire menve”, hogy az azonos nemű párok házassághoz és örökbefogadáshoz való jogáért száll vitába a parlamentben. Ilyen helyzetben, azt hiszem, néha azért hátradőlhetünk, és azt mondhatjuk:

„A gép forog, az alkotók pihennek.”

Mert bár a fenti eredmények természetesen a Tisza-kormány érdemei, mi vagyunk azok – mindannyian –, akik ebbe az irányba fordítottuk a sors kerekét. Hogy ne tépjen minket tovább, hogy hozzon ránk víg esztendőt. Ez pedig azt is egyértelművé teszi, hogy a mobildetox után visszavár minket a nép és a kötelesség. Hogy tovább formáljuk a világunkat, az országunkat, és legfőképpen azokat a normákat, amelyek nem veszik figyelembe a szolidaritást mint prioritást. 

Ezért készülünk – újra – a Budapest Pride -ra. Idén – ahogy korábban megírtam – más minőségben. Én önkéntes szervező szerepben a felvonulást követő színpadi programért és a Budapest Pride-dal együttműködő jótékonysági szervezeteket felsorakoztató Civil Faluért felelek a csapatunkkal. Nimi pedig – életében először – egyedül DJ-zik majd, mikor a tömeg megérkezik a Vérmezőre. És közösen lépünk majd fel a Rainbow Party-n – a Budapest Park nagyszínpadán.

Most pedig itt ülünk a kertben, kis görög falunkban, öt macskánk egyike-másika időről időre megtisztel minket egy gyors ölbe ugrással, susognak az olajágak a nyári szellőben, és donganak a darazsak a kakukkfű virága körül. És mi válogatunk. Nimi ruhákat – melyik eseményre mit viselünk majd. Én pedig számokat – a DJ szettünkhöz. És még mennyi minden van hátra… megetetni a kombucha scoby-t, megitatni a laskagomba-telepünket, felvenni a kikötőben cica-szitter barátnőnket, Juditot.  És megírni ezt a cikket…

Június 23. Négy nap a felvonulásig