–

A magyar gyerekek és az irányítószámuk

Az egy alaptétel, hogy minden gyereknek ugyanolyan jogai vannak, és minden gyereknek azonos esélyekkel kellene az életnek nekiindulnia. Ezt mondják ki a jogszabályok, az ENSZ Gyerekjogi Egyezménye, és ezt súgja nagyon sok ember ösztöne is: akkor lesz jobb hely ez a világ, ha minden gyereknek esélye van azzá a felnőtté válni, akinek született. 

Ehhez képest, ha valami nagyon egyértelműen megmutatkozott 2025-ben, az az, hogy ma Magyarországon elképesztően nagy különbségek vannak a gyerekek életesélyei között, és persze abban is, hogy mennyire komolyan vehetőek a jogaik. Elég régóta mondogatjuk, hogy

a gyerekek legfontosabb adata az irányítószám, hogy hova születtek – ez szabja meg alapvetően, hogy milyen esélyük lesz minőségi egészségügyi ellátásra, oktatásra, bármilyen szolgáltatáshoz való hozzáférésre.

Persze ezen kívül van még egy szám, ami fontos: ez az, hogy mennyi nulla van a szülők bankszámláján elérhető összegben. Szomorú igazság. Aki szegény, az a legszegényebb. 2025-ben ennek kapcsán a Magyar Evangéliumi Testvérközösség (Iványi Gáborék) talán mindenkinél többet tudtak mesélni.  

Az infláció, a magas megélhetési költségek, a stagnáló vagy alig-alig növekedő gazdaság, az alacsony beruházási dinamika miatt csökkenő foglalkoztatotti létszám nem tesz jót a gyereket nevelő családoknak – főleg az alacsony társadalmi csoportokban, miközben 2025-ben újabb állami támogatások és adókedvezmények léptek életbe a nagycsaládosok (3+ gyerek) számára. Emelkedett a családi adókedvezmény, és a lakhatási támogatások (CSOK Plusz, Falusi CSOK) segítik a gyereket nevelő szülőket. 

Egyértelmű, hogy lakhatási válság van Magyarországon (is, miként Európa legnagyobb részén), ami komolyan érinti a gyereket nevelő családokat, és különösen azokat, akik nem tartoznak a módosabb társadalmi csoportokhoz, tehát nem tudják államilag támogatott hitelekkel megoldani a lakhatásukat. 

Ezért aztán 2025-ben tovább nőtt a szakadék a jómódú családokba született gyerekek biztonságérzete és a szegénységben élő kortársaik között. Bár, hogy egyáltalán hány gyereket érint a szegénység, arról pont 2025-ben derült ki, hogy a KSH az elmúlt években ezt az adatot tévesen közölte. Majd miután a nyilvánosságban kutatók és szakújságírók megfogalmazták a dilemmáikat, és a KSH revíziót tartott, a gyerekszegénységi ráta duplájára nőtt (9,5 százalékról 20,9 százalékra). 

A magyar gyerekek és a botrányok

A nyilvánosság szerepe azonban nem csak ebben mutatkozott meg 2025-ben. Tovább folytatódott a gyermekvédelmi rendszert érintő botrányos ügyek feltárása, és az a trend, hogy a média és közösségi média által bemutatott témák határozzák meg a politikai napirendet és az azt kiszolgáló ágazati irányítás lépéseit.

2025-ben kiderült, hogy az egyik gyermekvédelmi intézmény igazgatója hosszú éveken keresztül bántalmazott és szexuálisan kizsákmányolt különösen sérülékeny helyzetben lévő, családjukon kívül nevelkedő gyerekeket, fiatalokat. Ezen kívül sikerrel akadályozta meg, hogy a vele szemben tett jelzéseknek következménye legyen. De nemcsak róla, hanem az intézményben dolgozó más nevelőkről, szakemberekről is kiderült, hogy visszaéléseket, fizikai bántalmazást követtek el a rájuk bízott gyerekekkel szemben. 

Ha 2024 a bicskei ügyről szólt, akkor 2025 a Szőlő utcáról. Egy újabb év, egy újabb nagy horderejű, rendszerszintű problémákra rámutató botrány a gyermekvédelemből – és rengeteg olyan sajtóhír, ami feltárni, magyarázni, értelmezni, átértelmezni próbálta, mi történt valójában. 

El lehet képzelni, hogy az a 24 ezer gyerek és fiatal, akik állami gondoskodásban éltek 2025-ben (és persze a róluk gondoskodó, rájuk figyelő felnőttek) milyen elképesztően nehéz helyzetben voltak.

Tovább erodálódott a rendszer. Az újabb és újabb ügyek, és a gyerekvédelmet érintő egyéb történetek a társadalom nagy része számára láthatóvá és átélhetővé tették, hogy milyen problémák vannak: