–

Ritkán járok olyan eseményen, ahol ennyiszer kimondják, amit én is gondolok; vagy amit nem gondolok, de már érzek; vagy amit nem gondolok és nem érzek, mert soha nem hallottam róla, de amihez ennyire tudok kapcsolódni. És ezzel nem voltam egyedül. Mert ennek az élménynek – az előadók, vendégszereplők kvalitásai mellett – ahhoz a fullasztó helyzethez is köze van, amibe mára mindannyian kerültünk. Amiből időnként muszáj kiemelni a fejünket, hogy levegőhöz jussunk, egy kicsit körbetekintsünk, és másokkal is össze tudjunk nézni. 

Al Ghaoui Hesna újságíró nemrég Anthony R. Pratkanis, A rábeszélőgép egyik szerzőjével készített interjút. A meggyőzés világhírű kutatója szerint

a világban jelenleg globális információs háború dúl, amelyben mindannyian katonák vagyunk – akár tetszik, akár nem.

A besorozás elől nincs menekvés, és ez azt is jelenti, hogy rögtön valamilyen oldalra, valamilyen kategóriába kerülünk, ami ki is jelöli, akár elő is írja, hogy kik az ellenségeink. A komplexitás, az árnyalatok, az ellentmondások kezelésére való képességünk drámaian csökken, és ebben az új világrendben egyre könnyebben találjuk magunkat olyan helyzetekben – akár tanúként, akár résztvevőként –, amelyek szembemennek a morális értékeinkkel. Egyre több szakadás következik be tehát a lelkiismeretünk szövetében, és ezeket minden eddiginél nehezebb közösségi módokon feloldani, már csak az elszigeteltség és a társadalmi megosztottság extrém magas szintje miatt is. 

A hiányzó puzzle-darab

„Ez a könyv sokkal inkább rólad szól, mint eddig bármelyik könyved. Ez egy kőkemény szembenézés. És az a Hesna, aki ebben a könyvben van, még a szóközökben is, sokkal igazibb, mint bármelyik Hesna, akit leírva láttam, pedig te jellemzően nyílt vagy, transzparens és önazonos” – mondja D. Tóth Kriszta újságíró, az est házigazdája Al Ghaoui Hesna frissen megjelent, Miért pont én című kötetéről (kiadja az Open Books). Hesna válaszából megtudjuk, hogy több mint négy évig dolgozott a szövegen, és miközben többféle verzióval is kísérletezett, egy ponton felmerült, hogy fiktív történetet fog írni, ekkor talált rá arra a szabadabb, karcosabb hangra, amit aztán átmentett a kötetbe. 

Egy ponton egyébként az is kétségessé vált benne, hogy egyáltalán képes lesz-e megírni a könyvet, hiszen addigra már évek óta foglalkozott a poszttraumás növekedés témájával, de úgy érezte, valami, egy új keretrendszer, egy új impulzus még hiányzik. Azt is észrevette magán, hogy tudatosan kerüli a Szíriával kapcsolatos híreket.

„Amikor háborút tudósítottam, profi szinten képessé váltam arra, hogyan nyomjam el az érzéseimet, máskülönben megőrültem volna. Végigcsináltam tíz évet egyetlen sírás nélkül a terepen, ami döbbenetes. Aztán megszülettek a gyerekeim, átalakult egy csomó minden bennem, körülöttem, és sok érzést visszaengedtem.

Újra láttam színeket, megéltem dolgokat, de nem tudtam, hogy még mindig mennyi mindent nem dolgoztam fel.”  

Erre Hesna akkor jött rá igazán, amikor találkozott Jack Saul pszichológus morális sérülésről szóló munkáival.