Sokkal jobban érdeklik a kérdések, mint a válaszok – Tilda Swinton 65 éves

–

Ő akkor is szép, amikor nem az

Nem lehet rá nem figyelni. Igazi jelenség, aki a tekintetével megbabonázza a nézőket. Tarr Béla például ezt mondta róla egy régi interjúban: „Nagyon régről ott volt a fényképe, és egy döbbenetes dolog volt benne: a tekintete. Ez egy szar, fekete-fehér kép volt, ami 3x2 centis volt a komputeren, de volt két olyan szem, aminek az ember nem bírt ellenállni. Persze röhögtünk, hogy a Tildát ilyen méltánytalan helyzetbe hozta valami hülye ügynökség, de akkor már benne volt a bogár a fülünkben, úgyhogy fölhívtam, és rögtön igent mondott.”

Így lett A londoni férfi egyik főszereplője Tilda Swinton, aki pedig azt mesélte ebben a videóban, hogy amikor először találkozott Tarr Bélával, az olyan volt, „mintha ötven éve ismertük volna egymást”.

Tilda Swinton, aki nem tartja magát igazán színésznőnek, és Tarr Béla, aki a filmnyelvről egészen másként gondolkodik, mint a rendezők többsége, ebben a film noirban nagyon egymásra találtak, amit 2007-ben mutatták be Cannes-ban, ők azóta is tartják a kapcsolatot, kölcsönösen tisztelik a másik munkáját.

Milanovich Domi három évvel ezelőtt megjelent írásában részletesen foglalkozott Tilda Swinton androgünitásával, szívből ajánlom, hogy olvassátok végig. Így kezdte:

„Kétségkívül a XXI. század egyik legnagyobb színésze. Elképesztően tehetséges, igazi alakváltó művész, aki merész szerepválasztásaival mindig valami újat mutat. Furcsa, steril, futurisztikus, groteszk, szürreális, gonosz, erőteljes és érzékeny – bármit képes eljátszani, amit az ember el tud képzelni. Anélkül, hogy valaha tanult volna színészetet, vagy saját magát egyáltalán színésznek tartaná. Tilda Swinton tele van ellentmondásokkal.”

Nemesi család sarja

Swinton Londonban született: skót arisztokrata felmenői több mint ezer évre vissza tudják vezetni a családfájukat. Annyira előkelő körökben mozgott a család, hogy lányuk Diana Spencerrel, a későbbi Lady Dianával együtt járt tízéves korától a West Heath nevű internátusba, amit Tilda tiszta szívéből gyűlölt. Végtelenül magányos volt és szótlan, sokszor bántották a kortársai, és a szigorú nevelőktől sem kapott megértést. A szüleire vágyott volna, melegségre és családra, de ezt nem kaphatta meg.

Talán ezért is hivatkozik oly sokszor arra, hogy a filmes közegben találta meg azt a befogadó légkört, amit kamaszként annyira hiányolt: forgatás közben úgy érzi, hogy egy „alkotócsalád” tagja, és mindennél előbbrevalónak tartja a közösséget, ami ilyenkor megszületik.

Az is fontos volt számára, hogy ne vigye tovább ezt a családi mintát, amit kapott, és saját ikrei, Honor és Xavier Swinton Byrne egy Waldorf iskolában kezdték meg a tanulmányaikat, ám ez a képzési rendszer akkoriban még csak tizennégy éves korig tartott. Swinton ezért az egyik szülőtársával együtt Drumduan Upper School néven egy skót faluban iskolát alapított, amit Rudolf Steiner módszerével vittek tovább, sőt még az iskola igazgatását is elvállalta 2013 és 2019 között. 

Költőnek készült, nem pedig színésznőnek

Bár még nem jelent meg kötet tőle, róla viszont igen: abszolút el tudom képzelni, hogy néhány éven belül olvashatjuk majd lírai gondolatait is, addig viszont „be kell érnünk” lírai szerepmegformálásaival. Szerencsére sok ilyen van. 

Derek Jarmannel való találkozása vezette a filmezés felé, de előtte Cambridge-ben megszerezte társadalom- és politikatudományból a diplomáját. Később pedig lázadásból a Kommunista Párthoz csatlakozott, és diploma után egy évadot eltöltött a Királyi Shakespeare Társulatnál is, amit utált. Ekkor érkezett Jarman az életébe, és kinyitotta számára azt a világot, aminek köszönhetően ma már világhírű színésznek számít.

„Olyan, mint egy festmény”

Derek Jarman filmjében láthattuk először 1986-ban, ez volt a Caravaggio. Jarman azért hívta ebbe a filmbe, mert szerinte Swinton nagyon hasonlít Caravaggio nőalakjaihoz: és valóban felfedezhetjük rajta a barokkos arcvonásokat is. Ahogy még annyi mindent.

Igazi kaméleonalkat, aki mindig pont azzá válik, akit a rendező látni szeretne.

Swinton lett Jarman múzsája, hat filmet forgattak együtt, mély barátságot kötöttek. Jarman utolsó, 1994-es munkájában, a Blue-ban is hallhattuk, mert abban nem voltak képek, végig csak a kék szín változásait láthattuk, viszont a narráció lenyűgöző: Tilda volt az egyik narrátor. Jarman korai halála mélyen megrázta Swintont: „Abban az évben 43 temetésen voltam, mindegyikük AIDS-ben hunyt el. Az egyetlen ember, aki igazán megértette, min megyünk keresztül, a nagymamám volt, aki két világháborút is megélt, és azt mondta: »Ez a ti generációtok háborúja«. Ez volt a harmincas éveim elejének hangulata” – mondta a Guardian újságírójának. 

Jarman társasága miatt is sok időt töltött LMBTQ-emberek körében, és ő maga qweernek titulálja magát, ahogy azt Milanovich Domi is taglalta, holott inkább „weird”, hiszen mindig férfiakkal volt kapcsolata, bár kétségkívül androgün jegyeket hordoz. Ezt kitűnően kamatoztatta például a már említett Orlandóban, amely 400 évet ölel fel, és közben a főhős nemet is vált.

Jarman generációjának más jelentős alkotói is szívesen dolgoztak vele: Wes Anderson és Jim Jarmusch filmjeiben is emlékezetes alakításokat nyújtott, gondoljunk csak a Grand Budapest Hotelre vagy a Halhatatlan szeretőkre. 

Beszélnünk kell Kevinről és Tildáról

Sokak szerint a Beszélnünk kell Kevinről című filmben nyújtotta élete legjobb alakítását. Mindig előszeretettel formált meg negatív szerepeket, de az a földöntúli gonoszság, amit itt láthatunk tőle, valóban hátborzongató, ahogy az egész film is.

A Michael Clayton című filmszerepéért kapott 2007-ben Oscar-díjat, maga film nem túl maradandó, de Swinton alakítása ebben is emlékezetes, talán épp azért, mert ellentmondásos szerepét rendkívül hitelesen ábrázolta. Swinton maga is csupa ellentmondás, nem tartja magát színésznőnek, de éltető közege a filmezés.

Amikor megkérdezte tőle Bujdosó Bori Cannes-ban, hogy minek tartja magát, Tilda így válaszolt: „Én, én... nem is tudom. Egy olyan filmrajongó vagyok, akinek néha szerencséje van és dolgozhat is filmeken. Megjátszanám magam, ha azt állítanám, hogy színésznő vagyok, mert nem egy színésznő életét élem. Amikor színészek nyilatkozatait olvasom vagy hallom, nem is értem, miről beszélnek, és én nem beszélem azt a nyelvet, amit ők. Ezért úgy érzem, sokkal őszintébb a részemről, ha egyenesen megmondom, hogy... nem tudom, mi a szakmám.”

Valahogy úgy képzelem, az emberség az igazi szakmája Tilda Swintonnak.

Amikor tiszteletbeli Arany Medve-díjat kapott az életművéért, ezt mondta a Berlinale megnyitóján: „Az embertelenséget a szemünk láttára követik el, az államilag elkövetett, nemzetközileg támogatott tömeggyilkosság terrorban tartja a világ nem egy szeletét”.

És akkor is kiállt az emberi értékekért, amikor mélyen elítélte az Orbán-rendszert, ami alattomosan dolgozik az LMBTQI-emberek ellehetetlenítésén: „Fontos ébernek lenni. Eszetlen erőszak ez, hangosan szembe kell szállni vele” – mondta.

Az utolsó film

Swinton már sokadszorra állította azt, hogy az utolsó filmje valóban az utolsó volt. Legutóbb Pedro Almodóvar A szomszéd szobában című filmjében láthattuk Julianne Moore-ral együtt, amelyben szerepe szerint, végstádiumos rákbetegként, az asszisztált öngyilkosságra készül… Az Elle-nek adott interjújában elhangzott:

„Minden filmemnél azt gondoltam, hogy ez lesz az utolsó. Jobb időben visszavonulni. Ma is ezt érzem. Meglátjuk, történik-e még valami”.

„Amikor hétfőn hazamegyek Skóciába, valami olyasmi történik velem, amire már 15 éve várok, ami az életemnek egy olyan szakasza, amikor valami mást csinálok. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi az, de azt elmondhatom, hogy az év hátralévő részében nem forgatok filmet” – nyilatkozta a Popculture Magazinnak.

Úgyhogy ma valószínűleg Skóciában ünnepel a birtokán John Bryne festőtől és forgatókönyvírótól született ikreivel, akik már 28 évesek. Ott lesz a társa is, a német/új-zélandi származású Sandro Kopp képzőművész, akinél ugyan 17 évvel idősebb, de már 21 éve tart megbonthatatlannak tűnő szövetségük.

Szóval szerintem mindig történik valami Tilda Swintonnal. Például az, hogy ma ünnepli a 65. születésnapját. Isten tartsa meg őt jó sokáig körünkben!

Both Gabi