–

Lynne Ramsayról régóta tudjuk, hogy nem szalvétával fogja a… forgatókönyveket. A Beszélnünk kell Kevinről, a Polaris és a Patkányfogó alkotójaként bizonyította: bármikor kész megmerítkezni a legkeményebb pszichológiai témákban is, és senki kedvéért nem cenzúráz, szépít, kerekít azon, ami gyötrelmes. Láttunk már tőle öngyilkos barátot gyászoló írót, pszichopata fiúval küszködő édesanyát, PTSD-s katonát is, legújabb filmjét, a Die My Love-ot pedig (elvileg) a szülés utáni depressziónak szentelte, ám a valóságban ennél jóval többről mesél benne.

Az alaptézis: senki sincs jól

Grace (Jennifer Lawrence) és Jackson (Robert Pattinson) egy csendesebb élet reményében elhagyják New Yorkot, és Jack elhunyt nagybátyja házába költöznek egy erdő közepébe. Nem kellett hozzá túl sok horrorfilmet látni, hogy ez már önmagában aggasztó legyen – ám az ő szörnyeik nem a fák közül, hanem saját elméjükből szabadulnak majd ki. 

Bár erről kevesebb szó esik az ajánlókban és a filmben is, a két szereplő eleve instabil személyiséggel megy neki a kapcsolatnak. Grace elképesztően impulzív, Jacket meg valahogy sosem látjuk sörösüveg nélkül – és amikor megszületik a kisfiuk, mindkettőjük alapsérülései felerősödnek. Ráadásul a férfit folyton elszólítja a család mellől a munka – és amikor hazaér, akkor sem viszi túlzásba a szupportot –, az amúgyis labilis nő pedig egyre inkább összeomlik a magány, az unalom és az anyai szorongás súlya alatt. Egyetlen segítsége az anyósa, Pam lehetne, ám ő sincs épp a topon. Miközben a férjét gyászolja, ő is egyre aggasztóbb pszichotikus tüneteket produkál.

Egy szó, mint száz: itt mindenki küzd a démonjaival, a különböző traumák és rossz megküzdési módok pedig úgy rétegződnek egymásra, mint egy ház téglái, amik közé malterként kúszik be a nagybetűs csend.

A film szereplői – ahogy ez lenni szokott a pszichológiai drámákban – képtelenek normálisan kommunikálni egymással és megosztani érzéseiket, Grace pedig lassan, de biztosan sodródik a teljes pszichózis felé.

Aztán innentől van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Önveszélyeztető viselkedés, félrelépések, nyilvános botrányok, látomások, éjjeli réteken elkövetett légyottok és szétfejelt tükrök – a rendező Ramsay pedig tombol, mint a leszorított, majd felengedett rugó: folyton saját magára licitál az őrület ábrázolásában.