Robert Pattinson már hatéves korában szerepelt iskolai darabokban, tizenöt évesen csatlakozott a Barnes Theatre Companyhoz, a tinédzseréveiben végig modellkedett, majd 2005-ben kiválasztották Cedric Diggory szerepére a Harry Potter és a Tűz Serlege című filmben, 2008-ban pedig az egész világ megismerte a nevét, amikor Edward Cullen bőrébe bújt az Alkonyat-sorozatban.

Kevéssé ismert tény, hogy a színészkedés mellett remekül zongorázik, gitározik és énekel, néhány klubban is megfordult fellépőként, az Alkonyatban pedig a Let Me Sign és a Never Think dalokat valóban ő énekelte, utóbbinak még a megírásában is közreműködött. Ennek ellenére eddig nem volt lehetősége megmutatnia a szerepeiben, hogy mire képes zenei téren is.

A tehetségét kétségbe vonókra olyan alkotásokkal cáfolt rá, mint az Emlékezz rám, a Vizet az elefántnak, majd számos független filmben tűnt fel (közülük talán a legkülönlegesebb A világítótorony), amelyeket ugyan jól fogadtak a kritikusok, ám 2019 elején mégis munka nélkül találta magát, ahogy erről a GQ márciusi számában mesélt.

A Vizet az elefántnak című filmben

„Felhívtam az ügynökömet, és azt kérdeztem,

Mi a fasz? Elvileg csupa jó visszajelzést kaptam, erre úgy állok itt, mintha egy rakás szemetet csináltam volna.”

Az ügynöke pedig azt mondta, hogy nem szerepel a listán. Azon a bizonyoson, ahol az A listás sztárokat tartják számon. Nem azért, mert ne akarnák Pattinsont, hanem pusztán azért, mert nem hiszik, hogy ilyesmire vágyna. Ez a felismerés ébresztette rá, hogy igenis szeretne ilyen szerepeket. Több biztonságot és kevesebb kétséget, mert hiába rajongott a filmekért, amelyeket korábban készített, a szélesebb közönséget nem igazán érdekelték. Pattinson pedig belátta, hogy aligha fenntartható a karrierje (különösen a filmszakmában), ha az pénzügyi szempontból nem életképes. Nem sokkal később kereste meg Christopher Nolan azzal, hogy szerepeljen a Tenetben, azóta pedig Batman bőrébe is belebújhatott. (Bányász Attila kollégám korábban ITT írt a filmről.) Úgy tűnik, sikerült felkerülnie a listára.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A filmkészítők viszont nem véletlenül gondolhatták azt, hogy Pattinson nem vevő a mainstream alkotásokra, a felhajtásra és bármire, ami kommersz. Ahogy a munkáit, úgy a látásmódját is az egyediség, a szokatlanság jellemzi. Személyisége, a megnyilvánulásai is azt a hatást erősítik, hogy a világon senki nem képes megfejteni, ki is ő valójában, akár magánemberként, akár alkotó művészként.

Több alkalommal is beismerte, hogy imád hülyeségeket beszélni az interjúi közben, valóságos kényszert érez, hogy valami meghökkentőt mondjon, mert elmondása szerint különben csak ott ülne bambán.

A sajtósait persze a sírba viszi ezzel. Az az érdekes ebben az abszurd hobbiban, hogy nem azért csinálja, mert feltűnési viszketegsége lenne, vagy mert a nagyotmondás révén szeretne fasza csávónak tűnni. Egész egyszerűen zavarban van, és nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Az újságírók soha nem lehetnek benne biztosak, hogy mikor csinál belőlük hülyét, de hangsúlyozom, nem rosszindulatból. Ha elképzelem, hogy lenne lehetőségem vele interjút készíteni, rettegnék, azzal együtt, hogy a karrierem egyik legnagyobb kihívásának tekinteném.

Óriási próbatétel lenne valami olyat előcsalogatni ebből az emberből, amit az évek alatt többszáz riporternek nem sikerült: ami valódi, őszinte és minden tréfát nélkülöz.

Egy alkalommal, amikor a Vizet az elefántnak premierje kapcsán arról kérdezték, milyen élményei vannak a cirkusszal kapcsolatban, csípőből azt felelte, hogy gyerekként egyszer volt cirkuszban, és akkor egy baleset következtében a szeme láttára halt meg egy bohóc, amikor felrobbant a kiskocsija.

Éveken át terjedt róla a pletyka, hogy nem szokott hajat mosni, miután egyszer viccből ezt nyilatkozta, de számos alkalommal figurázta ki az Alkonyatot is, amikor a filmet kellett volna népszerűsítenie. Nem értette, hogy a vámpírszereplők miért járnak még gimibe (ez, mondjuk, teljesen jogos), de egy olyan ötlete is volt, hogy a Hajnalhasadás szexjelenetét egy rozmárral kellett volna feldobni. A GQ riporterének előadta már az ötletét, hogy a hamburger és a pizza mintájára szeretné kifejleszteni a tészta kézbe fogható és gyorsan elfogyasztható verzióját, amikor pedig ezt élőben próbálta prezentálni, az alufóliába csomagolt tészta felrobbant  a mikrójában.

Ugyanebben az interjúban azt is kijelentette, hogy valójában nem tudja, miről szól a „Tenet”. Nolan erre úgy reagált, hogy egyrészt Pattinson ismét szórakozott a riporterrel, másrészt igazat mondott.

Elmondása szerint a színész pontosan dolgozta fel a forgatókönyvet, ugyanakkor felmérte, hogy a kiteljesedéséhez a történetnek tovább kell élnie a néző elméjében. Tenet-béli partnere, John David Washington szerint kollégája teljes szertelenséget és káoszt sugall, valójában azonban szuperfókuszált a munkájában.

A Tenet című filmben

Tudjátok, mit? Nem is akarok ezzel az emberrel interjút készíteni, mert abban a pillanatban elvágnám a lehetőségét annak, hogy önfeledten üljön velem szemben. De bárcsak kávézhatnék vele egyszer, és megkérdezhetném, hogy hol tart a tésztabiznisz, és sikerült-e azóta feldolgozni a bohóc halálát. Hátha elárulna valamit egészen komolyan, és aztán feloldaná egy szívből jövő nevetéssel.

Krajnyik Cintia

Források: ITT, ITT, ITTITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Dave J Hogan