Mi köze az egykori kedvenc pulcsidnak a lovaspályákhoz? – Élet a textifeldolgozó üzemben

–

A székesfehérvári textilválogató üzemben vannak, akik az asztalok mellett állnak egész nap, és gondosan szétválogatják az üzembe érkező textilhulladékot: külön a női és férfi ruhákat, a szezonális darabokat, például a télikabátokat, illetve a gyerekholmikat és kiegészítőket. Mások a bálázógépnél dolgoznak, és figyelik, ahogy sorban érkeznek a csomagok a szalagról. Ezeket a bálákat a cég számos országba exportálja, Európán belülre és azon túlra is – a textilek útjában adott országok gazdasági státuszával párhuzamosan, Nyugat–Kelet irányú mozgás figyelhető meg, Magyarország valahol közép tájon helyezkedik el mindebben. 

„A farmernadrágok nagy részét Afrikában értékesítjük. Gyakori tévhit, hogy az oda szállított ruhák csak szemétként végzik, pedig ezeknek a konténereknek komoly értékük van. Minden egyes ruhadarabot, az utolsó centiméterig újrahasznosítanak.

Míg Európában most a trapézszárú farmerek a divatosak, Afrikában továbbra is a szűkszárú fazon a kedvelt. Ennek ellenére, amennyit csak tudnak, felvásárolnak, és a helyi varróüzemekben egyszerűen levágják az aljukat, hogy megfeleljen a helyi ízlésnek”

– mondja Hunyadi Bence.

A vállalat Afrikába kifejezetten 45 és 55 kilós ruhabálákat küld, aminek praktikus oka van: „Ott nem használnak targoncát az áruk mozgatásához. A kamionokról férfiak a saját kezükkel pakolják le néhány óra alatt a teljes rakományt” – teszi hozzá Hunyadi Bence.

Minden a „bálás ruhákkal” kezdődött

A Textrade Kft.-t több mint 30 évvel ezelőtt hozták létre. Az alapítók között van Hunyadi Bence édesapja, Hunyadi János is, aki a társaival a ’90-es években kezdett el külföldről ún. „bálás ruhákat” megvásárolni. „Akkoriban Angliából és Hollandiából importáltak bálákba csomagolt használt ruhákat, amivel a mai napig mi is foglalkozunk. A gondosan szétválogatott darabokat ma már mintegy 70 különböző országba értékesítjük. A nyári ruhadarabok főként Nyugat- és Kelet-Afrikába kerülnek, más tételeket pedig Indiába vagy Pakisztánba szállítanak. Európán belül Kelet-Európa jelenti a legnagyobb piacot” – részletezi Hunyadi Bence.

A külföldről érkező használt ruhák feldolgozása mellett az itthon kidobott textilek gyűjtését és kezelését is ők végzik. A MOHU alvállalkozójaként a Textrade Kft. felelős a ruhagyűjtő konténerekbe bedobott textíliákért. Az így beérkező hulladék az üzemben egy többlépcsős válogatási folyamaton megy keresztül. 

„Elsőként elkülönítjük a nálunk hasznosítható anyagokat azoktól, amik nem oda valók, például papír- vagy műanyagzacskók is gyakran kerülnek a konténerekbe.

Ezután a kiválogatott textilhulladékot Nyugat-Európából importált bálákkal együtt szétválogatjuk: külön kezeljük a nadrágokat, farmereket, pamutruhákat, a férfi-, női- és gyerekholmikat, valamint a lakástextileket is. Összesen körülbelül 350–400 különböző kategóriára bontjuk a beérkező anyagokat”

– magyarázza az operatív igazgató, aki szerint a beérkező textilhulladék mintegy 55–60 százaléka újra visszakerül a körforgásba.

Ezek azok a termékek, amik végül turkálókban, használtruha-üzletekben kötnek ki, amiket egyre többen látogatnak szívesen. Nemcsak azért, mert az ott megvásárolható holmik egyedibbek, olcsóbbak a fast fashion boltokban kapható ruhákhoz képest, hanem azért is, mert ez egy tudatosabb, környezetbarát megoldás.

Mindemellett a székesfehérvári üzemben

külön sarkot alakítottak ki a különleges, vintage darabok számára, amiket Süveg Krisztián, az üzem munkatársa gondosan felügyel. Ezek a ruhák nemcsak mintájukban és színvilágukban egyediek, hanem az anyaguk, tartósságuk miatt is.

„A vintage és a hippi mozgalom tulajdonképpen a fast fashion ellen megy. A fast fashion célja az, hogy minél több ruhát dobjon a piacra minél rövidebb idő alatt, ami hatalmas környezeti terheléssel jár. Az előállításhoz és a szállításhoz óriási mennyiségű erőforrást használnak fel, például egyetlen farmer elkészítéséhez is több ezer liter vízre van szükség. Ha 2045-ben járnánk, aligha tudnánk olyan darabot mutatni, ami ma egy fast fashion üzletben kapható” – mondja Süveg Krisztián. 

A maradékkal mi történik?

A Textrade Kft.-nél nemcsak a jó állapotú, újrahasználható ruhadarabok kapnak második esélyt – nagy figyelmet fordítanak azokra a textíliákra is, amiket már nem lehet viselni. Ezekből ipari felhasználásra szánt géptörlőrongyokat gyártanak, amiket többek között a termelőiparban, a nyomdaiparban, de akár autógyárakban is használnak. „A törlőrongyokat természetes, pamut alapanyagból készítjük, leggyakrabban olyan holmikból, amelyek sérültek, például lyukasak, és használatra alkalmatlanok. Emellett exportálunk például kötöttárut Pakisztánba és Indiába is, ahol újra fonalat készítenek belőlük” – részletezi az operatív igazgató.

Mindemellett vannak olyan holmik, amik már arra sem alkalmasak, hogy géptörlőrongy készüljön belőlük. Ezeket egy aprítógép segítségével körömméretű darabokra aprítják, majd továbbhasznosítják – néha egészen váratlan módon.

„Az így keletkező aprított textil egy részét cementgyárak használják a kemencék fűtésére, de van egy sokkal különlegesebb felhasználási mód is. A megoldás ötlete édesapám üzlettársától, Lakatos Hubától származik, aki fogathajtóként találkozott azzal a nyugat-európai gyakorlattal, hogy a lovaspályák homokjához textilaprítékot kevernek.

Ez segít növelni a pálya vízmegtartó képességét, ráadásul stabilabb talajt biztosít a lovaknak. Európában mi vagyunk az elsők, akik lakossági textilhulladékból készült aprítékot kínálnak lovaspályák talajához adalékként”– mondja az operatív igazgató.
A több tízezer tonnányi beérkező textilnek így szinte a teljes egésze újrahasznosul.

A vállalat szerint mindössze az anyagok 1 százaléka kerül ténylegesen hulladéklerakóba. „Ezek olyan termékek, amiket jelenleg sem újrahasznosítani, sem aprítani nem tudunk. Ilyenek például azok a téli bakancsok, amik tele vannak fémalkatrészekkel. Ezeket nehéz kiszedni, és roncsolnák az aprítógépet” – teszi hozzá Hunyadi Bence.

Jöhet a használt póló, szakadt függöny, régi szőnyeg

A ruhák újrahasználata és újrahasznosítása csak akkor lehetséges, ha azok nem a kommunális hulladék között végzik. Egy póló, egy kis szőnyeg vagy akár egy régi függöny is lehet még érték – de csak akkor, ha megfelelően gyűjtik. Jelenleg 3000 textilgyűjtő konténer van az országban, amikbe minden feleslegessé vált textilt be lehet dobni, csupán olyan holmikat nem, amik erősen szennyezettek. „A konténerek oldalán pontosan fel van tüntetve, mi helyezhető el bennük.

Gyűjtünk ruhákat, plüssállatokat, öveket, cipőket, kiegészítőket is, valamint különféle lakástextíliákat – például függönyöket, kisebb szőnyegeket, fürdőszobai kilépőket, konyharuhákat, törlőrongyokat”

– sorolja Hunyadi Bence. A MOHU térképes keresőjével könnyen megtalálhatjuk a hozzánk legközelebb eső textilgyűjtő konténert. Így tudunk a feleslegessé vált textíliáktól környezettudatosan megszabadulni és biztosítani, hogy azok visszakerüljenek a körforgásba.

A cél az, hogy a jövőben még több ember számára elérhetővé válljon a szelektív textilgyűjtést. „A MOHU-val közösen azon dolgozunk, hogy a következő években országszerte összesen 6000 textilgyűjtő konténer legyen kihelyezve.”

A divatipar a világ egyik legszennyezőbb ágazata. Sokan azt gondolják, hogy fenntarthatóbban öltözködni csak mély zsebbel lehet – pedig ez nem igaz! Takács Dalma korábbi cikkében arról ír, hogyan tehetjük zöldebbé a gardróbunkat akkor is, ha nem futja tervezői darabokra.

Kaiser Orsolya