Meg lehet érteni azt, aki megöli a saját gyerekét? – Az Anyák feloldozás nélkül című dokufilmről

–

Mosollyal elfedett lelki pokol

Miért öli meg egy szerető édesanya a gyerekét, akit imád? Hogy választ kapjon a kérdésre, Sofia Fischer több tucat ügy bírósági aktáját olvasta el, három éven keresztül utazott Franciaországban, börtönökbe, otthonokba látogatott el, hogy meghallgassa az érintett anyák történeteit. A célja ezzel ugyanaz volt, mint a megszólalóknak: leszámolni egy tabuval, megérteni, megértetni a hátteret, és ezáltal segíteni másoknak, hogy ne kerülhessenek hasonló helyzetbe. Hogy ne kelljen megélniük egy hasonlóan pusztító tragédiát.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk úgy ül le a film elé: el sem tudja képzelni, mi vezethet arra valakit, hogy elvegye a saját gyereke életét. Ám legkésőbb a mindössze 74 perces dokumentumfilm felénél érteni fogja az okokat – még ha a szíve facsarodik is belé. 

Nem könnyű alkotás az Anyák feloldozás nélkül azzal együtt, hogy nagyon szép film, esztétikus, lírai betétekkel. Szívszorító hallgatni az érintett nőket, az emberben benne ragad a szusz, a gyomra összeszorul, miközben óhatatlanul arra gondol: vajon az ő környezetében hányan küszködnek nap mint nap ezekhez a nőkhöz hasonlóan?

Hányan élnek olyan sötét lelki pokolban, amiről a külvilág semmit nem érzékel? Hány olyan nő van, aki mosolyogva viszi a gyerekét az iskolába, miközben belül folyamatos küzdelemben van, hogy egyben tartsa az életüket?

Széthulló életek

A gyerekgyilkos anyák története ugyanis sokkal bonyolultabb, mint amilyennek a felszínen látszik. A rendező által feltett, az okokat firtató kérdésre kivétel nélkül mind azt válaszolta: „Nem volt más választásom.” 

Vajon miért érzi úgy egy anya, hogy a helyzetéből nincsen más kiút, csak a halál?

Sofia először Blanche-ot és Alexát látogatja meg, egy anyát és a lányát, akik kettős tragédiát szenvedtek el a közelmúltban, amikor Blanche másik lánya, Hélène megölte a négyéves kisfiát, majd saját magát is. A hír annak idején mindkettejüket mellbe vágta. Olyannyira hihetetlennek tűnt, hogy ilyet elkövethet, hogy jó időbe telt, amíg egyáltalán fel tudták fogni: a rendőrök igazat beszélnek, nincsen másik gyanúsított, nem egy titokzatos bűnügy történt. Hanem ez: az örökké mosolygós, ám vidám külsejével valójában a belső vívódásait leplező Hélène életében történt egy olyan felismerés, ami végleg összetörte. A nagy keservvel egyben tartott kártyavár abban a pillanatban összedőlt, és ő úgy érezte: egyszerűen nem bírja tovább elviselni az életet.

Rés a szeretet pajzsán

Anyának lenni rettenetesen nagy felelősség, és óriási teher is, amit a társadalmi elvárások is nagyon megnehezítenek. Egy nő életében a legnagyobb ajándék a gyermek – vélik legtöbben, amit igyekezzék is megszolgálni. Az anya a felelős a gyereke boldogságáért, a kiegyensúlyozott életéért, mondják sokan, az anyák közül jó páran aztán épp ebbe gebednek bele.

Igyekeznek a temérdek követelménynek megfelelni, annak is, amit a külvilág támaszt feléjük, és annak is, amit ők írtak elő saját maguknak.

Akár azzal a címszóval is, hogy feltétlenül jobb életet biztosítanak a gyereküknek, mint amilyen fiatalkorukban nekik jutott. Ahogy ugyanis haladunk előre ezeknek a nőknek a történetében, kiderül, hogy mindnek akad az életében valami borzasztó, traumatikus. És hogy ezeknek kivétel nélkül férfiak az okozói.

Egy darabig tartják magukat, összeszedettek, erősek. Miközben feláldozzák az addigi életüket, identitásukat, működésüket. Teljesen háttérbe szorítják magukat, inkább maguktól vesznek el (időt, figyelmet, törődést), csak hogy a gyerekük ne szenvedjen semmiben sem hiányt. Aztán eljön a nap, amikor végleg elfogynak. „Azt hittem, a szeretetem egyedül elég erős lesz, hogy mindig süssön számukra a nap” – mondja az egyik anya, aki két gyerekét tervezte megölni, majd magával is végezni próbált. A nehézségei egyre hatalmasabbak és elviselhetetlenebbek lettek, de nem panaszkodott senkinek. Gyerekkorában ugyanis azt tanulta meg, hogy azt nem szabad. Hogy a feladata: egyedül megoldani a gondjait.

Kiterjesztett öngyilkosság

A filmben megszólaló pszichiáter, Mathieu Lacambre igen érzékletesen festi le, mi játszódik le ilyenkor egy anya fejében. Hogyan küszködik egyes egyedül a problémáival, míg azok sötét falként körbe nem zárják. Nem lát kiutat, a tudata beszűkül, folyamatos rettegésben él, a lelki szenvedése állandósul, és már szó szerint levegőt sem kap.

Ez egy hosszú folyamat, melynek egy adott pontján az anya úgy érzi, kínzó kálváriájából csak egyetlen út vezet kifelé: a halál.

Ha a pusztító vihart, ami körülötte forog, nem is tudja elcsendesíteni, arra van hatása, hogyan tudja többé azt nem elviselni: ha végleg kiszáll. Ám rögtön ekkor felmerül a kérdés: mi legyen azzal a kis élettel, aminek ő érzi magát az egyedüli felelősének? Így lesz a gyerek halála az anya kiterjesztett öngyilkossága. 

A férfiak szerepe

A film hangsúlyozza ezekben a tragédiákban a férfiak szerepét is. Akár azzal, hogy ráunva a párkapcsolatra magára hagyják az asszonyt a közös gyerekkel. Vagy azzal, hogy miközben ők élik világukat, és természetesnek veszik a szabadságot, a szépen nevelt csemetét, a meleg vacsorát, nem veszik észre: a rengeteg, javarészt egyedül viselt teherbe beleroppan a másik. De van, hogy még súlyosabb bűnökkel teszik elviselhetetlenné a nők számára az életet. „Az erőszak nem a semmiből jön” – mondja el a pszichiáter, Mathieu Lacambre. A rendező-narrátor egy amerikai kutatást idéz, mely szerint a férfiak a saját erőszakosságuk folyományaként lesznek gyerekgyilkosok. A nők azonban amiatt az erőszak miatt, amit ők voltak kénytelenek elszenvedni.

Zord hatóság

A filmben megjelenő nők fájóan egyedül vannak. Vagy azért, mert nem akarnak a környezetüktől segítséget kérni, mondván: a gyereket ők vállalták, így az kizárólag az ő felelősségük, gondjuk. Vagy azért, mert hiába fordulnak szakemberhez, vagy a hatósághoz, ott elutasítják őket.

Az egyik anyát az öngyilkossági kísérlete után mindösszesen egy diagnózissal (szuicid hajlamú) bocsátják útjára, se terápiát, se gyógyszert nem kap.

A másik nőt, akit a volt párja szexuálisan bántalmazott, ütött, vert, és üldözött, aki hiába költözött el az ország másik végébe a két gyerekével, ott is megtalálta, és rárúgta az ajtót, amikor a rendőrséghez fordul, ott azt a választ kapja: „nem olyan rossz ember az”, mint aminek beállítja. A bíró lesöpri a gyerekét megölő anya magyarázatát, amikor el szeretné mondani, milyen borzasztó körülmények közül jön, mivel az szerinte nem tartozik a tárgyhoz. De az az anya sem járt sokkal jobban, aki autóvezetés közben, egy telefonhívásból tudja meg: a lánya megölte a gyerekét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. A hivatal emberei közönyösek, ridegek, azt érzékeltetik, hogy számukra ez a tragédia csak egy ügy a sokból.

A nyolcadik leggyakoribb halálok

Bár a film a franciaországi helyzetet mutatja be, a probléma, amire rámutat, ennél sokkal általánosabb. Arra sajnos nem találtam adatot, hogy idehaza milyen mértékű a kiterjesztett öngyilkosságok száma (a rendező el is mondja: elképesztően nehéz ezekről pontos adatot fellelni), a helyzet azonban Magyarországon sem fényes. Az Öngyilkosságmegelőzés szerint idehaza körülbelül öt óránként kísérel meg öngyilkosságot valaki, az öngyilkosság a nyolcadik leggyakoribb halálok idehaza. Tíz emberből, akik öngyilkosságot követnek el, nyolc beszél a szándékáról, és minden második felkeres valamilyen egészségügyi ellátást (háziorvost, pszichiátriai gondozót).

Úgyhogy amellett, hogy a nehéz téma ellenére mindenkinek nagyon ajánlom a film megtekintését, egyúttal arra is bíztatnám magunkat: figyeljünk egymásra. Soha nem lehet tudni, a kedves mosoly mögött milyen elkeseredett gondolatok lapulnak.

A film a november 11-19 között megrendezett Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon lesz látható. A  bemutatását a Francia Intézet támogatta.

A vetítési időpontokról itt találsz információt: Verzió filmek.

Ha te is úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! 24 éves korig a Kék Vonal telefonszáma is hívható: 116-111. Amennyiben másért aggódsz, ajánljuk az Alapítvány az Öngyilkosság ellen honlapját, amelyet ITT ér el. További tájékoztató, illetve – szakember segítségével igénybe vehető – önsegítő eszközt pedig ITT találsz. 

Fiala Borcsa