„Terrorban tartják a gyerekeket, mert van olyan tanár, aki odamegy, azt megüti”

–

A kutatás öt település – egy város és négy falu – oktatási intézményeit vizsgálta

A kutatók 2023 júniusa és 2024 augusztusa között szülők és diákok megkérdezésével, valamint hivatalos iskolai dokumentumok elemzésével azt találták, hogy Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes iskoláiban sokszor még a legalapvetőbb gyerekjogokat sem tudják biztosítani. Miközben a házirendek és pedagógiai programok a biztonságos, tiszteletteljes környezetet hirdetik, a valóságban ennek gyakran épp az ellenkezője történik.

A jelentés szerint a gyerekek ruházatát és körmét rendszeresen ellenőrzik, a szabályokat azonban nemcsak szigorúan, de sokszor megalázó módon kérik számon. Volt, ahol a diákoknak meg kellett tanulniuk a házirendet, miközben kiderült, hogy a tanulói jogokat és lehetőségeket viszont egyáltalán nem ismerik a megkérdezettek.

„Elmondta [az osztályfőnök], hogy van házirend, amit kirakott a falra, és haza is kellett hozni, és (…) a gyerekeknek be kellett magolni.

És ők ahhoz tartották magukat, hogy ők az emeletre nem mennek fel, nem mennek a másik folyosóra, nem mennek az aulába, (…) nem mehetnek büfézni, meg ilyesmik, és ők meg is tanulták” – mesélte az egyik szülő. 

A tanulás maga is sokszor formális. Több szülő is beszámolt arról, hogy a fejlesztő órákon nem történik tényleges oktatás, a tanár inkább beszélget, vagy a telefonját nézi. Mások arról számoltak be, hogy nincsenek angolórák, mert nincs tanár, és gyakoriak az elmaradó magyar- és matematikaórák is. Sok helyen nincsenek iskolai programok, kirándulások, sem farsang vagy Mikulás, a gyerekek „le vannak maradva” – ahogy egy szülő fogalmazott.

Az egyik legsúlyosabb megállapítása azonban nem a tárgyi hiányokra, hanem a bánásmódra vonatkozik

A diákok közül többen beszámoltak arról, hogy a tanárok szidalmazzák, néha megütik őket, vagy nyíltan etnikai alapon diszkriminálják a roma tanulókat. „Terrorban tartják a gyerekeket, mert van olyan tanár, aki odamegy, azt megüti. Csak mert neki úgy tartja kedve. (…) Tavaly rendszeres volt, most nem tudom” – mondta egy korábbi tanuló. 

Egy fiú elmesélte, hogy osztályfőnöke kidobatta vele a pulóverét, mert az folyton leesett a székről.

Egy másik gyerek szerint a tanár nem engedte ki őket a mosdóba, csak ha azt mondták, menstruálnak.

Máshol a pedagógus „faszfejnek” nevezett egy diákot, vagy azzal viccelődött, hogy a gyerekek „majd a szülészeten kötnek ki”.

A szülők közül sokan úgy érzik, hogy a gyerekeik nincsenek biztonságban az iskolában. A panaszok szerint a tanárok nem foglalkoznak a magatartási problémákkal, nem figyelnek a gyerekekre, és a bántalmazásokra sem reagálnak. A tanítás és nevelés helyét gyakran a hatalomgyakorlás veszi át, miközben a szülők többsége nincsen tisztában az iskolai szabályokkal és a jogaikkal sem.

Rendszerszintű probléma

A kutatást vezető Farkas Zsombor szociálpolitikus szerint a helyzetet súlyosbítja, hogy a tanárok oldalát ezúttal nem vizsgálták, mivel a pedagógusok nem vállalták az interjúkat. Így a jelentés a szülők és gyerekek tapasztalataira épül, de így is pontos képet ad a mindennapok valóságáról.

A kutatók szerint a probléma rendszerszintű: a hátrányos helyzetű térségekben a tanárhiány, a rossz infrastruktúra és a központosított oktatási irányítás miatt gyakorlatilag megszűnt a minőségi oktatás.

Farkas szerint a jelenlegi helyzet évtizedekre nyúlik vissza, de a 2011-es köznevelési törvény tovább rontott rajta. A korábbi, nehezen, de működő deszegregációs törekvéseket felváltotta a centralizáció, az iskoláztatási korhatár csökkentése pedig tovább növelte a hátrányos helyzetű, főként roma diákok lemorzsolódását.

A kép azonban így is árnyalt. A jelentés néhány esetben pozitív tapasztalatokat is rögzít: egyes szülők segítőkész, elérhető pedagógusokról számoltak be, akik valóban törődnek a gyerekekkel. Az ilyen tanárok azonban ritkák – mégis, sok gyerek számára ők jelentik az egyetlen kapaszkodót, aki miatt mégis érdemes iskolába járni. Egy diák így fogalmazott:

„Egyrészt azért nem szeretek {iskolába járni}, mert le szoktak engem cigányozni az osztálytársaim. (...) És a tanárok között is vannak fajgyűlölők, ezt kimondom. De igazából szeretek járni, mert szeretek tanulni, mert nem szeretnék szőlőbe járni. (…) Többre szeretném vinni.”

A Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa teljes kutatását ide kattintva olvashatjátok el.

Mózes Zsófi